XIV. Leó pápa augusztus 16-án Castel Gandolfóban az Úrangyala imádság alkalmával újra felhívást intézett a közel-keleti helyzet kapcsán. Ez volt a Szentszék régóta fennálló támogatásának legújabb kifejeződése a kétállami megoldás iránt, amelyet Izrael és Palesztina „igazságos és tartós” békéje egyetlen útjának tekint.
A „kétállami” megoldás marad továbbra is az egyetlen lehetséges út az Izrael és Palesztina közötti békéhez. A pápák változtak, akárcsak a közel-keleti helyzet, ahol az erőszak és a megosztottság drámaian fokozódott 2023. október 7. óta. Mégis, közel nyolcvan éven át a Szentszék diplomáciai álláspontja rendíthetetlen maradt: a „két állam” az egyetlen olyan kilátás, amely képes garantálni az igazságosságot, az igazságot és a tartós békét. XIV. Leó pápa a legutóbbi, aki határozottan újra megerősítette ezt a történelmi álláspontot, amely évtizedeken át fennmaradt az izraeli kormány határozott elutasítása ellenére.
„Sürgősen felszólítom a nemzetközi közösséget, hogy törekedjen a kétállami megoldás előmozdítására, egy igazságos és tartós béke megteremtésére” – mondta Leó pápa Castel Gandolfóban augusztus 16-án, vasárnap az Úrangyala imádság végén, miután elítélte a Ciszjordániában a palesztinokat ért visszaéléseket és erőszakot. A szentatya új lendületet kért, hogy ez a projekt végre valósággá válhasson, amelyet először 1947-ben hivatalosan is felvázoltak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által elfogadott tervben, miszerint kötelezően két államra kell felosztani Palesztinát.
Szilárdan megalapozott diplomáciai álláspont
A jeruzsálemi szent helyek nemzetköziesítésére irányuló 1947-es felhívástól kezdve a kétállami megoldás az 1980-as évektől a Szentszék izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos diplomáciai álláspontjának egyik sarokkövévé vált. Ez egy rendíthetetlen álláspont, amelyet nem az ismételt eszkalálódásra adott érzelmi reakciók alakítanak, hanem szilárdan gyökerezik a történelemben, és amelyet az egymást követő pápák következetesen megerősítenek.
XII. Pius felhívása a szent helyek védelmére
Az első kijelentések 1948-ra nyúlnak vissza, amikor XII. Pius az In multiplicibus curis kezdetű enciklikában olyan rendet szorgalmazott, „amely garantálja a lét biztonságát, és egyúttal a lelki és anyagi jólétet elősegítő erkölcsi és fizikai életfeltételeket” a konfliktusban részt vevő mindkét fél számára. Az ezt követő, 1949-es Redemptoris nostri cruciatus kezdetű enciklikában, aggódva amiatt, hogy a Megváltó életéhez kapcsolódó szent helyek háborús pusztítást szenvedhetnek el, XII. Pius pápa arra buzdította a híveket, hogy „minden jogos eszközt” ragadjanak meg annak érdekében, hogy meggyőzzék a világ vezetőit arról, hogy Jeruzsálemnek és környékének „jogi státuszt” adjanak, amelynek stabilitását a békeszerető nemzetek egyesült erőfeszítései megfelelően garantálhatják.
VI. Pál és a palesztinok legitim jogai
VI. Pál, az első pápa, aki 1964-ben a Szentföldre utazott, nyíltan beszélt a palesztin nép legitim jogairól az 1967-es hatnapos háború előestéjén, a kérdést humanitárius vészhelyzetből alapvető politikai kérdéssé alakítva át. U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárához intézett szívből jövő üzenetében VI. Pál pápa az egész keresztény világ nevében arra szólított fel, hogy „minden erőfeszítést” tegyenek meg annak érdekében, hogy Jeruzsálemet „különlegesen szent jellege miatt” „nyílt és sérthetetlen várossá” nyilváníthassák, mentesítve a katonai műveletektől, és megkímélve a háború következményeitől.
II. János Pál határozott lendülete
A döntő lendületet azonban II. János Pál adta, az első pápa, aki erőteljesen kiállt a palesztinok független hazához való joga mellett, ugyanakkor megerősítette Izrael jogát ahhoz, hogy biztonságban élhessen. Ezt a kettős felhívást az 1984-es Redemptionis anno kezdetű apostoli levél rögzítette. „Az Izrael Államban élő zsidó nép számára, amely ezen a földön őrzi történelmének és hitének értékes tanúságtételeit, kérnünk kell a vágyott biztonságot és a jogos nyugalmat, amely minden nemzet kiváltsága, és minden társadalom életének és fejlődésének feltétele” – hangsúlyozta a lengyel pápa. „A palesztin népnek, amely történelmi gyökereit ezen a földön találta meg, és évtizedek óta szétszórva él, természetes joga van igazság szerint ahhoz, hogy újra hazát találjon, és békében és nyugalomban élhessen a terület többi népével.” 2000-ben a szentföldi zarándoklatán ugyanezt az üzenetet ismételte meg, ami nem az első volt egy pápa részéről, de jelentősége miatt „történelminek” nyilvánították.
XVI. Benedek támogatása
Kilenc évvel később egy másik pápa lépett Jézus szent, mégis sebzett földjére. 2009 májusában XVI. Benedek a Közel-Keletre utazott. Elődje nyomdokaiban járva hangsúlyozta, hogy a „kétállami” megoldás nem utópikus elképzelés, hanem szükséges feltétel az erőszak spiráljának megállításához és a régió jövőjének biztosításához. „A Szentszék támogatja népetek jogát egy szuverén palesztin hazához őseitek földjén, biztonságban és békében szomszédaival, nemzetközileg elismert határokon belül” – mondta XVI. Benedek pápa. Arra buzdította a palesztinokat, hogy „tartsák életben a remény lángját, a reményét, hogy lehet módot találnak mind az izraeliek, mind a palesztinok jogos béke- és stabilitási törekvéseinek kielégítésére”.
Ferenc pápa szavai és gesztusai
Ferenc pápa idején ez az elkötelezettség nemzetközibb és hivatalosabb jelleget öltött. Diplomáciai kezdeményezések is megerősítették – beleértve azt is, hogy a Szentszék 2015-ben aláírta a Palesztin Állam hivatalos elismeréséről szóló átfogó megállapodást –, valamint lelkipásztoribb gesztusok, mint például a 2014-es ima a békéért kezdeményezés a Vatikáni kertekben Simon Peresz izraeli elnökkel és Mahmúd Abbász palesztin elnökkel.Ez a találkozó Ferenc pápa május végi szentföldi útjának egyik gyümölcse volt, amely során Jorge Mario Bergoglio egyértelműen kijelentette: „Eljött az ideje, hogy mindenki megtalálja a bátorságot ahhoz, hogy nagylelkű és kreatív legyen a közjó szolgálatában, és a bátorságot ahhoz, hogy olyan békét teremtsen, amely azon alapul, hogy mindenki elismeri a két állam jogát a létezéshez, és hogy békében és biztonságban éljenek a nemzetközileg elismert határokon belül.”
Az ezt követő években, haláláig, Ferenc pápa arra törekedett, hogy nagyobb diplomáciai és szimbolikus lendületet adjon e megoldás végrehajtásának. Szavait és gesztusait következetesen támogatták a Szentszék nemzetközi szervezetekhez delegált állandó képviseleteinek nyilatkozatai, valamint Pietro Parolin bíboros államtitkár, aki újra és újra hangsúlyozta, hogy a „két nép, két állam” megoldás a legsürgetőbb politikai út, amelyet követni kell.
XIV. Leó pápa felhívásai
Ez az örökség most XIV. Leó pápa kezében van, aki kezdettől fogva visszahelyezte a kétállami keretet a globális vita középpontjába.Különösen emlékezetesek voltak a Törökországba és Libanonba tett apostoli útja során az Isztambulból Bejrútba tartó repülőgép fedélzetén tett megjegyzései: „A Szentszék már évek óta nyilvánosan támogatja a kétállami megoldás javaslatát. Mindannyian tudjuk, hogy Izrael jelenleg még mindig nem fogadja el ezt a megoldást, de ezt látjuk az egyetlen olyan megoldásnak, amely – mondjuk úgy – megoldást kínálhat a folyamatosan fennálló konfliktusra.”
Ezt az álláspontot megismételte a diplomáciai testülethez intézett 2026. január 9-i beszédében is: „Kiváltképpen a kétállami megoldás marad továbbra is az intézményi perspektíva mindkét nép jogos törekvéseinek kielégítésére”. Leó pápa és elődei felhívásai továbbra is válaszra várnak. A háború továbbra is pusztítja a népeket, miközben a béke felé vezető út egyre homályosabbnak tűnik. A pápák és a Szentszék számára azonban a politikai patthelyzet és a humanitárius tragédia nem érvényteleníti a megoldást; éppen ellenkezőleg, annak sürgősségét bizonyítja. Ezt a sürgősséget hangsúlyozta XIV. Leó pápa, amikor felszólította a nemzetközi közösséget, hogy vállalja a felelősséget.
Forrás: Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória / Vatican News
