A firenzei Giotto di Bondone festő, szobrász és építész a trecento művészetének első jelentős alakja volt. Freskóin az emberi érzelmek megragadása és az élet jelentőségének hangsúlyozása kiemelten fontosak. Egyik freskósorozata harmincnyolc képből áll, amelyeken Giotto az evangéliumból, valamint az apokrif Szent Jakab evangéliumából ábrázol jeleneteket. Egy másik jelentős freskósorozata az assisi-i Szent Ferenc-templomban Szent Ferenc életének jeleneteit ábrázolja. Jelen írásunkban ez utóbbinak huszonkettedik jelenetével szeretnénk foglalkozni. A sorozatot a művész minden bizonnyal nem egyedül, hanem a köré csoportosuló iskola tanoncaival együtt festette. Ennek ellenére hiteles munkának tekintjük, mivel az ő ráhatása alatt készült. Ez a mű fejezi ki leginkább Giottonak a ferences lelkiséghez fűződő kapcsolatát. A jelenetek alatt feliratok olvashatóak, amelyek a rend által kanonizált hagiográfia – azaz a szentek életét elbeszélő iratok közül – Szent Bonaventura legendája alapján mesélik el Ferenc életét és halála utáni csodatételeit. A templomhajó minden szakaszába három, a bejárati kapu két oldalfalára egy-egy, illetve a keleti (bejárati) oldalon, a hevederív alatti rövidebb falszakaszra egy-egy jelenet jutott.
A Szent Ferenc prédikál a madaraknak címet viselő alkotás önmagában is teljes értékű műnek tekinthető. A jelenet ugyanis magában foglalja Szent Ferencnek a teremtett világ iránti szeretetét, amelyben magát a Teremtőt fedezte fel, és csodálta. Az itt ábrázolt eseményt több legenda is megörökítette, némely hagyomány pedig a történet helyszíneként a carceri-i remeteséget jelölte meg. Ennek értelmében még ma is látható az a fa, amelyen a madarak Szent Ferenc prédikációját hallgatták. Bár legendával és hagyománnyal állunk szemben, amelyekre nem támaszkodhatunk teljes bizonyossággal, annyit mégis határozottan kijelenthetünk, hogy mind az esemény, mind pedig az alkotás arra a különleges összhangra világít rá, amelyet Szent Ferenc a teremtett világgal ápolt, és amelyen át, mint például Naphimnuszában is, Isten dicséretére szólított fel minden élőlényt.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
