A resicabányai Havas Boldogasszony-templom búcsúünnepe

0
10

A Resicabánya óvárosában álló plébániatemplomot 1841 és 1847 között emelték, és 1847. november 25-én szentelte fel Leopold Klaszovits főesperes, kanonok, oravicai plébános. A templom titulusa Havas Boldogasszony. A római katolikus egyház liturgikus naptárában Havas Boldogasszony ünnepét augusztus 5-én tartják, a római Santa Maria Maggiore-bazilika felszentelésének emlékére. A temesvári egyházmegyében a resicabányai óvárosi templom az egyetlen, amely ezt a titulust viseli, őrizve az 1777-ben itt épült első templom emlékét, amelyet szintén Szűz Mária, a Havas Boldogasszony oltalmába ajánlottak.

Idén a resicabányai Havas Boldogasszony-plébánia közössége augusztus első vasárnapján ünnepelte templombúcsúját. A 10.30 órakor kezdődő szentmisét Pál József Csaba megyés püspök celebrálta. A főpásztor 1987 és 2018 között, több mint harminc éven át szolgálta e közösséget plébánosként, ezért a hívek különös örömmel és szeretettel üdvözölték ismét körükben. A szentmisén koncelebrált Veniamin Pălie hegyvidéki főesperes, a közösség plébánosa, valamint Valentin Macedon Hiticaș atya, a resicabányai Szentháromság Egyházközség (Govândari–Lunca Bârzavei) plébánosa.

Az idei búcsúra meghívást kapott a város teljes, többnyelvű katolikus közössége – németek, magyarok, románok, csehek és horvátok – mindkét plébániáról. A szentmisét a Harmonia Sacra kórus szolgálata tette még ünnepélyesebbé, Georg Colța vezetésével, valamint a fiatalok énekkara. Orgonán kísért Christine Maria Surdu és Patrick Paulescu.

Szentbeszédében a főpásztor a közösségben megélt hitről elmélkedett:
– Egyházmegyénkben idén a Közösség Évét éljük. Ez nem csupán egy pasztorális téma, hanem konkrét meghívás. A közösség azt jelenti, hogy megtanulunk megosztani, meghallgatni és együttműködni. A bevezetőben a szinodalitást említettétek. A szinodalitás azt jelenti, hogy megtanulunk odafigyelni egymásra, és együtt hordozni a felelősséget a közösség életéért.

A templom a közösség szimbóluma. Itt gyűlünk össze Isten egyetlen népeként. Ma a Boldogságos Szűz Máriára is tekintünk. Ő a mi példaképünk és Édesanyánk. Az édesanya akkor is képes egyben tartani a családot, amikor az nem tökéletes. Minden családban vannak félreértések, különböző elképzelések és nehéz pillanatok. Mégis, az anya mindig azt keresi, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt. Így tesz a Boldogságos Szűz Mária is az Egyházban: Fia köré gyűjt bennünket, és megtanít közösségben élni.
Isten nem azért áld meg bennünket, hogy megtartsuk magunknak áldását, hanem hogy továbbadjuk azt másoknak. A közösségben minden tag a többieket szolgálja az Istentől kapott ajándékokkal. Jó, ha megkérdezzük magunktól: én mivel szolgálom a közösséget? Mi az én ajándékom? Mi az a kegyelem, amelyet kaptam?

A szentmise végén kérjük az Urat, hogy ez a templom mindig a Krisztussal való találkozás helye legyen számunkra. De kérjünk még valamit: hogy szívünk élő oltárrá váljon, amelyben Isten lakozik, és így lépésről lépésre építsük a közösséget. Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, hogy segítsen megtanulni tőle, miként viseljük el egymást szeretettel, és hogyan kövessük példáját.

A szentmise után minden résztvevőt szeretetvendégségre hívtak a templom udvarára.

Forrás: a Temesvári Püspökség sajtóirodája
Fotó: Christian Paul Chioncel