A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templom búcsúünnepére gyűlt össze tegnap este a helyi közösség. A hétköznapokból kiemelkedő ünnepet kétnapos lelkigyakorlat előzte meg, amelyet Kálmán Peregrin, a pesti ferences templom igazgatója vezetett. A ferences rend elöljárója tartotta a június 24-i búcsús szentmisét is az eseményre egybegyűlt Maros megyei papok és plébánosok koncelebrálásával.
Péter Arthur, a Keresztelő Szent János-templom főesperese elmondta: negyedik alkalommal szervezik meg a templom búcsúját. Céljuk, hogy kiemeljék más egyházi események sorából, így jelezve a híveknek az ünnep különleges, összetartozás-érzetet keltő erejét. Hozzátette: az előző években is volt példa arra, hogy a búcsús szentmiséket lelkigyakorlat-sorozat előzte meg. Ezt azért tartja fontosnak, mert ezáltal a résztvevők valódi belső előkészülettel hangolódhatnak rá az ünnepre. Örömmel említette: ez alkalommal is sokan gyóntak, így készültek lélekben a búcsúra.
Kálmán Peregrin OFM a zsúfolásig telt templom közösségéhez szólt, amelynek tagjain meglátszott, hogy a szertartás ajándékainak befogadásán túl, a lelki táplálékszerzés reményében érkeztek a szent térbe. A ferences szerzetes homíliája így valóban a belső töltekezés forrásává vált. Kálmán Peregrin prédikációjának fonala szépen vezette hallgatóit a bűn, a gyónás és a búcsúnyerés lelkigyakorlatos tematikáin át egészen Keresztelő Szent Jánosig, akinek az oltárképen megjelenő alakja a keresztelés lehajló gesztusában egyszerre mutat saját alázatosságára és a közelgő Jézus nagyságára.
Fölhívta a figyelmet a festmény jobb és bal oldalán elhelyezett szobrokra, amelyek közül egyik az Ószövetség, a másik pedig az Újszövetség szimbóluma. Keresztelő Szent János az Ószövetség Jézusra vonatkozó próféciáinak magyarázatával és az Ő működésének előkészítésével úgy köti össze a szövetségeket, akár az impozáns oltárkép a szobrászati alkotásokat. A látvány része a Szűzanyát kisdedével ábrázoló festmény is, amely szépen utal Jézus születésére, az oltár faragott báránya pedig halálára, amely révén beteljesedett a megváltás. Keresztelő Szent János tehát Krisztusra mutat, aki megalapította az egyházat, így a szentre mint az egyházalapítás nélkülözhetetlen sarokkövére tekinthetünk. Ebben az értelmezésben az egyház a keresztelés konkrét cselekedetében lép Keresztelő Szent János nyomdokaiba, és e szentség kiszolgáltatása révén egyengeti az utat Krisztus előtt, aki szeretetáldozatának fényében minden megkereszteltet visszavezet a jó Isten szeretetközösségébe.
A jelenlévőknek nem csupán a szónok szavai szolgáltak lelki táplálékul, hanem a szertartás hangzásvilága is. A mise zenei tételeinek egy részét a plébánián működő Schola dalcsoport fiatal nőkből álló tagjai énekelték tisztán, elbűvölően, fölváltva a templom egyházi kórusának egységes erőteljességgel ható dalaival, amelyeket Bakos László kántor kísért orgonán. A szentmise egyik legszebb mozzanata Borsos Edith művésznő szólója volt, aki Cezar Franck Panis Angelicus című művét énekelte Bordos Nagy Csilla orgonakíséretében, fenségesen.
