Giotto di Bondone festőművész Szent Ferenc életét bemutató ciklusának egyik utolsó jelenete a Szent Ferenc megjelenése az arles-i káptalanon, amely a rendalapító halála után bekövetkező csodás jelenést ábrázolja. A történet forrása Szent Bonaventura Legenda Maior életrajza, amely esemény a mű IV. részének (De excellentia virtutum), 10. fejezetében található. Bonaventura elbeszélése szerint Arles városában a rend testvérei káptalani gyűlést tartottak, miközben Páduai Szent Antal a keresztről prédikált. Ekkor a jelenlévők közül egy testvér látomásban meglátta Szent Ferencet, aki a terem ajtaja előtt állt, karjait kereszt alakban kitárva, és megáldotta a közösséget. A jelenés bizonyította, hogy Ferenc halála után is gondoskodik rendjéről, és lelki értelemben továbbra is jelen van testvérei között.
Giotto freskója ezt a csodás eseményt egyszerű, mégis rendkívül hatásos kompozícióban jeleníti meg. A jelenet egy gótikus káptalanteremben játszódik, amelyet a festő építészeti elemekkel világosan tagol. A kompozíció középpontjában Páduai Szent Antal látható prédikáció közben. A kép jobb oldalán megjelenő Szent Ferenc alakja különleges hangsúlyt kap, Ferenc karjait kereszt alakban tárja szét, ami egyszerre utal Krisztus kereszthalálára és saját stigmatizációjára is, Alter Christusként jelenik meg. Alakja, nyugodt méltósága és természetes jelenléte azt sugallja, hogy szeretett atyaként érkezik testvérei közé.
A mű hatását nagymértékben erősíti a térábrázolás, amelyben a káptalanterem építészeti kerete a kompozíció szerves elemként jelenik meg. A perspektivikus szerkesztés által létrehozott térbeliség hozzájárul ahhoz, hogy a csodás esemény valóságos, időbeli történetként rajzolódhasson ki előttünk. Szent Ferenc nem hagyta magukra halála után sem követőit, hiszen folytonos közbenjárásával a mennyországot szeretné kiesdeni testvérei számára, ahogyan ezt életében is tette a Porciunkula búcsú kérelmével.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
