A püspöki palota alagsorában, „Az Úr lábához ült, és hallgatta szavait” (Lk 10,39) szentírási rész alapján „Gyere, ülj mellém!” mottóval nagyböjti ifjúsági lelkinapot szervezett a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség március 14-én, szombaton,. Az eseményen közel 270, 14–25 év közötti fiatal vett részt, különösképpen azok, akik ebben az évben a bérmálás szentsége előtt állnak. Az eseményen dicsőítésre, tanúságtételre és interaktív foglalkozásokra került sor, nővérek, papok és hitoktatók vezetésével. Az eseményről Dobos Henrietta személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
Nagy izgalommal vette kezdetét a nagyböjti ifjúsági lelkinap, hiszen közel 270 fitalt vártunk az eseményre – sütött a nap, az önkéntes fiataljaink nagy lelkesedéssel pipálták a regisztrációnál a neveket. Bent dicsőítés szólt, melyet a Szent László-líceum kórusa biztosított a számunkra, 24 fiatal énekelt és zenélt egyszerre, kicsik és nagyok egyaránt. Érezni lehetett a Szentlélek jelenlétét. Különleges és igazán mély tapasztalat volt a számomra.
A lelki napot Böcskei László püspök úr nyitotta meg, beszédében kiemelte a találkozás örömét, hogy milyen jó látni és tapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy a bérmálás szentsége által a lelkünk szépségére találhatunk rá, felfedezvén annak értékeit, kincseit. Ha pedig kapaszkodóra, vagy megoldásra van szükségünk, üljünk le Jézus lábai elé és hallgassuk meg az ő szavait.
Az előadás során Mihály Balázs nem csak beszélt arról, hogy mit jelent meghallani az Úr szavait, hogy mit jelent hinni benne és leülni mellé. A képek, a tárgyak és a zene által a lelkünket szólította meg. Tanúságtételében beszélt arról, hogy hogyan gyógyult fel a betegségéből, hogy mindeközben mit jelent elveszíteni az élet értelmét, hogy milyen ha az alkoholba menekül egy ember és hogy nem lát más kiuat, mint a halál. Még is van valaki, aki képes a legnehezebb pillanatokban is megmutatni a reményt számunkra. Hogy Jézus ott van, jelen van, minden nehézségben és segít nekünk, vállára veszi a mi keresztünket, ha hozzá fordulunk.
Különleges pillanat volt maga az ebéd is, bár csak egy ebéd, de a fiatalok önfeledten beszélgettek, nevettek, egy fa árnyékában ülve. Nem széken egy asztal mellett, hanem Isten karjaiban, a fűben, a virágok között.
Ezt követően kiscsoportos tevékenységen vettek részt a fiatalok, 15 csoport volt, melyet több pap, hitoktatő és nővér vezetett. Éppen ez idő alatt volt egy kis dolgom a palota második emeletén, és amikor kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy a kert tele van a fiatalokkal, beszélgetnek, nevetnek. A kert szépségét fiatalok életvidámsága töltötte meg.
A következő kérdésekre keresték együtt a választ: Te mibe menekülsz, amikor nehéz? És mi az a kereszt az életedben most, amit a legnehezebb elfogadni? Szerinted a te mai rohanó életedben mit jelentene – Jézus lábához ülni? Ha ma megállnál előtte 5 percre, mit mondanál neki?
Napunk csúcspontja a szentségimádás volt, ahol találkoztunk, leültünk Jézus mellé. Elmélyítette ezt az elcsendesedést, Létai Krisztián tanúságtétele – ,,Isten rajtunk keresztül dolgozik másokon és másokon keresztül dolgozik rajtunk.’’ Krisztián kiemelte tanúságtételében a legfontosabbat is: Nem vagy egyedül!
Dobos Henrietta ifjúsági pasztorális referens
Felvezető és fotók: nagyváradi egyházmegye
