Ha Jézus ma testesülne meg, hogy az emberekkel megossza az evangélium örömhírét, igencsak más világot találna, mint kétezer évvel ezelőtt. A TikTok és a többi, figyelemvámpírként működő közösségi oldal világában vajon hogy nézne ki a színre lépése? Ma, amikor az emberek átlagosan másfél másodperc után átgörgetnek a következő videóra, igencsak nehéz lenne átadni az ember egész lényét átformáló üzenetet.
A technikai fejlődés ünnepelt vívmánya, hogy az internettel a kommunikációs egyenlőtlenségek feloldódni látszódtak, a közösségi oldalak elterjedésével pedig a hétköznapi emberek is lehetőséget kaptak arra, hogy a „hangjukat hallassák”. Első ránézésre a jézusi tanítás megvalósulásának tűnik a kommunikáció szintjén, hogy megszűnnek az emberek közötti egyenlőtlenségek, és akár a hétköznapi emberek is szólhatnak több száz vagy akár több ezer emberhez, ahogyan azt Jézus is tette, vagy a későbbi időkben a sajtó hagyományos formái: az újságok, a rádiók, a tévék szerkesztői, működtetői. A nagy tömegekhez szólás lehetősége „demokratizálódott”, szinte bárki számára hozzáférhetővé vált a közösségi oldalak térhódításával.
Csak van egy kis bökkenő! Ha párhuzamosan mindenki több ezer vagy akár millió ember figyelmét szeretné lekötni, akkor ez a TikTok tanúsága szerint megoldható, csak ára van. Ez a figyelem egy-két másodpercig tart! Ez az ára annak, hogy mindenki „tömegekhez szólhasson”. Egyszer talán visszasírjuk még a „tizenöt perc hírnév” világát, mert az még egy értelmezhető időmennyiség volt a jelenlegi másfél másodperces „hírnévhez” képest. Szóval ez lenne az az online kontextus, ahol Jézusnak ma „érvényesülnie” kellene.
Egyébként Jézus rendkívül ügyes kommunikátor volt, illetve később a tanítványai, az apostolok, Szent Pál, az első keresztények is, különben a kereszténység nem tudott volna világvallássá válni. Jézusnak sikerült felkeltenie a környezetében élők és hallgatósága figyelmét. Ebben az egyik jól bevált eszköze a példázatok, parabolák, az erős képeket és csattanót használó rövid történetek használata – mint a tékozló fiú vagy az irgalmas szamaritánus – volt. Ezek könnyen követhetők, átélhetők, átérezhetők a hallgatósága által, így egy összetett üzenetet is egyszerű formában tudott tolmácsolni sok ember számára.
Gyakran élt a meghökkentés eszközével, amelyet sok esetben kérdések formájában fogalmazott meg. Egyrészt amikor tőle kérdeztek, rendszerint nem a „bevett” válaszokat adta, mint korának írástudói, hanem mindig valami új megközelítésre, új magatartásra bátorított – pl. szabad-e szombaton gyógyítani, kérdezték tőle, amire frappánsan azt felelte, hogy ha valakinek a fia, juha, ökre gödörbe vagy kútba esne, vajon nem húzná-e ki onnan (vö. Mt 12,11; Lk 14,5). Másrészt ő maga is „kérdésekkel provokált”: „Ki az anyám, s kik a rokonaim?” (Lk 14,48); „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13); „Mit féltek, kishitűek?” (Mt 8,26)…
Sokszor viszont szavak nélkül, gesztusaival, mozdulataival kommunikált, azokon volt a lényeg. A házasságtörő asszony esetében „csak” lehajolt és a porba írni kezdett (Jn 8,1–11). Megérintette az érinthetetlen, „tisztátalan” leprást (Mk 1,40–45). Megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1–15)…
A TikTok esetében ha valaki pislant közben, lehet, hogy lemarad a „lényegről”, miközben az ingerek folyamatosan érkeznek. Az algoritmusok úgy lettek kialakítva, hogyha egy tartalom nem ad azonnali „jutalmat” az agynak, akkor a felhasználók görgetnek is tovább, egyetlen másodperccel később. Itt nincs idő a történetre, de még az esetleg meghökkentő kérdés elolvasására sem (nemhogy annak megválaszolására), mert az emberek már nem olvasnak, csak pásztáznak a telefonon. Az agynak nincs „ideje” az elmélyedésre, mert ha elmaradt az „örömlöket” az első pillanatban, nem várja meg a következőt. Ha egy videó nem vibrál, mint egy stroboszkóp, ma már „nem érdekes”, „nem köti le a figyelmet”.
Bár Jézus a kommunikáció kifinomult eszköztárát használta, kérdéseket tett fel, elgondolkodtatott, meghökkentett, példázatokkal magyarázta el az összetett dolgokat, történetet mesélt, tekintetével, érintésével „kommunikált”, teljesen jelen volt hallgatósága számára: ezek hiába kiváló kommunikációs „eszközök”, az online térhez ezek önmagukban már kevesek lennének. Az örömhírt nem lehet egyetlen másodpercben átadni: hacsak nem maga Isten érint meg személyesen valakit abban a másodpercben, nincs az a videó effektus, amivel ezt át lehetne adni.
Azt hiszem, ha Jézus ma járna a földön, akkor azt mondaná nekünk (de talán nem TikTokon), hogy ne több ezer, tőlünk távol élő ember üzenetére figyeljünk másodpercenként váltva azok között, hanem legyünk jelen a mellettünk élő ember számára, vele kommunikáljunk, vele együtt éljünk. Csak így tudjuk megtapasztalni az örömhír átütő erejét!
