Emlékeznek? Látták, nézték a magyar televízióban a Lyukasóra című műsort? Kiváló irodalmárok, költők egymásnak és a nézőknek verseket olvastak, amelyeknek szerzőjét kellett kitalálni.

Amellett, hogy gyönyörű sorok hangzottak el, szórakoztató és tanulságos volt kiváló, művelt embereket hallgatni. Mert nem mindig, nem mindenki tudta, kié az elhangzott vers, és akkor mindenféle rásegítő információt osztottak meg, amelyek közt volt sok életrajzi adat, költőbarátok neve, városok, ahol megfordultak.






Lyukasórát láthatott-hallhatott élőben Kolozsvár főterén, a Bánffy palota udvarán, a végre kellemessé szelídült nyárban, aki a könyvnapi programok sokaságában ezt választotta. A szereplők: Szabó T. Anna költő, férje, Dragomán György író és Molnár Krisztina Rita író, valamint a hallgatóság, aki hol segítséggel, hol azonnal kitalálta a feladványokat. Stílszerűen egy Kányádi-verssel kezdtek, ami körül természetesen egy kis emlékezésre is volt lehetőség, a vendégek, akik közül Szabó T. Anna kolozsvári születésű és kamaszkorában volt kénytelen elhagyni a várost, még azt is felidézte, ő gyermekkorában ült e költő ölében, de a versírásba azért nem ő vezette be.

Gyönyörű, kevéssé ismerős sorok, szakaszok hangzottak el, és az egész alkalom szórakoztató volt, hűsítő, ébresztő. Különösen jól esett azt tapasztalni, ezeknek az embereknek az életében (és itt a hallgatóságra is gondolok) az irodalom, a napi olvasmány él és éltet. Egy pár jó verssor még egy családi vitában is jó szolgálatot tesz, a Szabó T.-Dragomán házaspár még ebbe a személyes titkukba is betekintést engedett, mint egyébként az előző nap esti közös beszélgetésük során, amelyet Visky András vezetett.

Olvassanak Szabó T. Anna verseket, ha netán nem ismernék, interneten is elérhetőek alkotásai: szeretetről, haragról, szerelemről, anyaságról, hitről klasszikus hangon, mívesen, szívhez szólóan ír. És olvassanak Dragomán-könyvet: aki a regényt szereti, ott a Máglya és A fehér király, az utóbbi években pedig a főzés, az ételek rítusaiba – receptekkel, főzési, feldolgozási ötletekkel együtt — ízlésesen, lélekkel vezet be. Végül, de nem utolsó sorban ajánlom a Lyukasóra formáját időtöltésre, családi, baráti, plébániai összejövetelre: három-négy ember előző nap néhány verskötetet lapozgatva kiválaszt egy-egy verssort (ismert, majd fokozatosan egyre kevésbé ismert költemény részleteivel érdemes próbálkozni), és feladványként felolvassa a többieknek, aki kitalál, pontot gyűjt vagy nyereményt nyer; ha egyből nem megy, egy-egy utalással lehet segíteni (akár életrajzi aprósággal, évszámmal, akár olyasmivel is, hogy ,,a szomszéd utcát róla nevezték el”).
Higgyék el, kedves, vidám, gazdagító alkalom kerekedhet, próbálják ki!