A teremtésvédelmet helyezi a fókuszba Ferenc pápa tíz évvel ezelőtt, 2015. június 18-án kiadott Laudato si’ (Áldott légy) enciklikája. Az enciklika a természetet közös otthonunknak nevezi, amit felelősségteljesen kell gondoznunk. Az évforduló alkalmából Ozsváth Judittal beszélgettünk, aki egyebek mellett a magyarországi székhelyű Naphimnusz Teremtésvédő Egyesület médiamunkacsoportjának tagja.
Tíz évvel ezelőtt jelent meg Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája, amely a környezetvédelemnek teológiai (hang)súlyt ad azáltal, hogy egyenesen teremtésvédelemnek nevezi azt. Milyen újdonságot jelent ez a „hagyományos” környezetvédelemhez képest?
Egyházunk már Ferenc pápa előtt is foglalkozott a teremtett világ védelmével, ismerünk „zöld pápákat”, akik az emberen kívüli élő valóság védelmét szorgalmazták, az emberi élet és méltóság védelmével kapcsolatosan pedig szociális és más enciklikákban, megnyilatkozásokban hallatták hangjukat. VI. Pál az Octogesima adveniens kezdetű enciklikájában először reflektált a környezetszennyezésre, de nem teológiai megközelítést használt. II. János Pál pápa Centesimus annus és a Sollicitudo rei socialis kezdetű enciklikái már alaposabb teológiai perspektívába helyezték a kérdést, és a nem hívők számára is értelmezhető érveket sorakoztattak. XVI. Benedek pápa több megnyilatkozásában hangsúlyozta a teremtett világ védelmét, ezek közül a Caritas in veritate kezdetű enciklikája vagy a Ha békét akarsz, védd a teremtett világot címmel a 2009-es béke világnapjára írt üzenete a fontosabb. De a II. János Pál pápa idején előkészített és XVI. Benedek idején kiadott, a II. vatikáni zsinat szellemében született Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma is jókora teret szentel a teremtett világ védelmének.
A Laudato si’ attól nagyszerű, hogy ezeket egybekapcsolja és holisztikusabb látást ad. Már az első fejezetben felmutatja, mi történik teremtett otthonunkkal és erős fókuszt helyez a kirekesztett, a társadalmi egyenlőtlenségek miatt perifériára kerülő, méltóságában sokszorosan sérülő emberre. A környezetvédelemnél ez a kérdés általában nem kap (elég) hangsúlyt. Az enciklika második, A teremtés evangéliuma című fejezete komoly teológiai megalapozást ad a kérdéshez. Kiemelten fontos, hogy úgy tekint minden teremtményre, mint akikben Isten éltető Lelke van jelen. Ennek szem előtt tartásából gyökerezteti az ember által kialakítandó „ökológiai erényeket” is. Ferenc pápa nyomatékosítja, hogy teremtettségénél fogva minden láthatatlan kötelékkel kapcsolódik egymáshoz. Nemcsak az embert körülvevő természetre (és annak védelmére) tekint, hanem az ember(é)re is. „Nem lehet valódi a természet többi létezőjével való szoros egység érzése, ha egyidejűleg nincs szívünkben gyengédség, együttérzés és aggódás az emberi lényekért” – írja. Ezért a békét, az igazságosságot és a teremtés megőrzését három, egymással teljesen összefüggő témaként látja, amelyeket nem lehet egymástól elkülönítve tárgyalni. A teljes enciklika a „minden összefügg mindennel” teológiai igazságra épül, ezért bármelyik elem fájdalma, minden más elem fájdalma is lesz. Így társadalmi státusától, korától, nemétől függetlenül minden ember meg kell hallja a természet és a szegények kiáltását. Az enciklika által meghirdetett „ökológiai megtérés” mint erkölcsi parancs ezt is jelenti.
Mindnyájan tudjuk, hogy a Laudato si’ gondolatait nemcsak leírta Ferenc pápa, de saját életében követte is azokat. Vagy mondhatjuk azt is, hogy az őt jellemző Szent Ferenc-i radikalitást vetítette bele az enciklikájába. Ahogyan a maga idejében Assisi Szent Ferenc, úgy a 21. században Ferenc pápa szép utat mutatott az „átfogó ökológia” felé.
Átfogó ökológia
Az enciklika az ökológiai és társadalmi válságot egységben látja. Az ökológiai válság egyik paradoxona, hogy elsősorban a legszegényebbeket sújtja a leggazdagabbak által előidézett helyzet. Milyen összefüggéseket tár fel ezzel kapcsolatban az enciklika és mire volna érdemes jobban odafigyeljünk?
Igen, a Laudato si’ enciklika átfogó ökológiai szemléletet közvetít: a környezeti válsággal egységben vizsgálja a társadalmi folyamatokat, a gazdaságot, a kirekesztést. A társadalmi egyenlőtlenséget is a hit és az erkölcs dolgaihoz kapcsolja, így elsődlegesen ezeken a szinteken kéri a változást. „Ökológiai megtérést” sürget, amelynek alapja az istenkapcsolat revideálása, hiszen ahogyan a jó Istenhez viszonyul az ember, úgy viszonyul a teremtett otthonához és embertársaihoz is. A korábban említett egyben látásra van szükség: beismerni, hogy minden és mindenki egy a Teremtő jó Istenben, az ő Lelkét kapta minden teremtmény. Ennél fogva erkölcsi kötelességünk mindennek a védelme, az embert is beleértve. Az ökológiai válságot főként a hatalomvágy, az anyagi jólét utáni hajsza okozza. Ahol ez kerül előtérbe, onnan egyre inkább kiszorul a jó Isten. És ahogyan mondani szoktuk, a több mind többet kér… A legtöbb esetben pedig a többet a természet és az emberek kizsákmányolásával érik el. Jézus pontosan meghatározza, hogy hol kell kincseket gyűjtenie az embernek, és ezt visszhangozta Szent Ferenc, majd Ferenc pápa is. Nem véletlenül alapmotívum az evangéliumban a szegénység. (Megjegyzem a nagy paradoxon az, hogy az ökológiai válságot előidéző, fenntartó leggazdagabbak valójában a legszegényebbek…)
Az enciklika hosszan és részletesen mutatja a társadalmi igazságtalanságokat, azok okait, és „világi” megoldási javaslatokkal is szolgál. Mindez viszont csak a radikális lelki és az onnan forrásozó erkölcsi fordulás által lehet tartós. A szemlélet, helyesebben a spiritualitás az elsődleges. A helyes spiritualitás belülről vezet a természet és a másik ember védelme felé. A minap fájdalommal ismételte el egyik barátom: „Az igazság a világi hatalommal jár együtt”. Sajnos, sokan ismerjük ennek a kegyetlen gondolatnak az „igazságát”. Meghallgatás, párbeszéd helyett (például) sok esetben az igazságtalan hatalomgyakorlás kerül előtérbe – és az ilyenfajta elnyomás is az előző vétekkategóriába sorolandó. „Minden embertől kérem, aki e világon él, hogy ne felejtse el a méltóságát, amelyet senkinek sincs joga elvenni tőle” – fogalmaz Ferenc pápa.
A hittan.ro korábban igyekezett tematizálni a Laudato si’ által felvetett témákat. Hogyan tette ezt? Meglátásod szerint általánosságban Erdélyben a hitoktatásba mennyire sikerült bevezetni és jelenvalóvá tenni az enciklika szemléletét? Milyen elvégzendő feladatokat látsz még?
Azon túl, hogy a leendő katekéták módszertani képzését vezetem, az erdélyi, partiumi és bánsági katekétákkal is kapcsolatban állok. Az ő felelőseikkel közös döntésből született a pandémia idején a hittan.ro honlap, amely kifejezetten a szemléletalakítást célozta meg. Létrejöttéhez a harminc éve szabad iskolai hitoktatás adott apropót, de nem csupán visszatekinteni akart vagy hitoktatási segédanyagokat tárolni, hanem a hitoktatás iránt bizalmat ébreszteni, az érdeklődő olvasót pedig különleges utakon vezetni a jó Isten felé. A hittan.ro-ról sajnos már csak múlt időben lehet beszélni, de az ottani jó gyakorlatokról szeretettel szólok. Mint a honlap legtöbb témájával, a teremtésvédelemmel kapcsolatosan is az interaktivitásra törekedtünk. Voltak külön erre a célra készített vagy készíttetett kisfilmek, olvasnivalók is, de többször hirdettünk meg pályázatokat (pl. kertépítő pályázatot is), a békét kérő, majd a teremtést dicsérő imakártyák készítését (több száz érkezett, ezeket közzé is tettük), volt egy rendszeresen jelentkező, élőben közvetített, diákok részére, az ő közreműködésükkel tartott filmklubunk, sőt, a romániai magyar ferences kolostorokat egy virtuális zarándoklat keretében, élő közvetítésekkel jártuk körbe. A filmklubban is több, a teremtésvédelemhez kapcsolódó filmről beszélgettünk, a ferencesek természetközeli, egyszerű, szép életének bemutatása pedig minden bizonnyal sok fiatalnak segített az értékrendje alakításában. Nagyon sok szép visszajelzést kaptunk tőlük, az erdélyi ferencesek provinciálisától pedig egy iktatott, nagyon szép köszönőlevelet is. A mai digitális kor gyermekeit ilyen módon is meg lehet és meg kell érinteni. Komoly koncepciót, igazi elköteleződést és eszméletlenül sok munkát kér, de a gyermekek, az egyház jövője, a teremtett világ védelme szempontjából nagyon megéri.
Az előbb említett munka párhuzamosan haladt a tanterv-, majd a tankönyvszerkesztéssel, különféle továbbképzők szervezésével, és ezek összekapcsolása is cél volt. A teremtésvédelem terén különösen jól működött ez az összekapcsolás. Minden tankönyvünkben explicit és implicit módon is ott van a teremtésvédelem, és ezek feldolgozását is többféle módszert bemutató továbbképzővel segítettük. A hitoktatói Facebook-csoportban is igyekszünk segédanyagokat adni az iskolai „zöld hét”-re vagy más alkalmakra. Bízom benne, hogy ezek együtt segítik a szemléletváltást. – Épp az enciklika megjelenésével egy időben, 2015-ben fogalmazódott meg egy, a négy egyházmegye iskolai és plébániai hitoktatását segítő segédanyagok, tantervek, tankönyvek, kézikönyvek, honlap stb. készítésére vállalkozó, illetve az ilyen jellegű munkát koordináló katekétikai iroda létesítésének szükségessége, de ez sajnos nem történt meg. Egy ilyen intézmény tervszerűen, lendületesen tudná végezni például a teremtésvédelem tudatosítására irányuló munkát is. Nagyon nagy szükség lenne rá.
Milyen mérleget vonhatunk az elmúlt tíz év nyomán az egyházi gyakorlatba ültetést illetően a helyi egyház szintjén?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához nem érzem magam kompetensnek, csupán néhány gondolatot osztok meg itt. Úgy érzem, az enciklikát sokan előszeretettel említik, jónak tartják az abban foglaltakat, de azok gyakorlatba ültetésével kevesen foglalkoznak.
Fontos lenne szemléletalakító előadásokat, műhelyeket, különféle akciókat szervezni, pályázatokat hirdetni. A hittan.ro kertépítő pályázatára például sokkal több jelentkezőt vártunk, bíztunk benne, hogy a plébániák, teológiai líceumok kertjének építgetésére nagyobb bátorítást kapnak a hittanosok, de nem így volt. Olyan is volt, hogy a plébános beszélte le a hitoktatót és a gyerekeket a munkáról. Egyházközségi táborok esetében több alkalommal is tapasztaltam, hogy az étkeztetésnél nem volt szempont a környezetszennyezés elkerülése. Kevés helyen látok komposztálást, autómentes közlekedésre, tudatos vásárlásra buzdítást. Talán még soha nem hallottam a Laudato si’ szellemében született prédikációt. – Többen panaszkodnak lekezelő, durva bánásmódra, hátrányos megkülönböztetésre, nem meghallgatásra, kirekesztésre egyházi berkekből is, ami nagyon-nagyon szomorú…
Egészen biztos, hogy sok pozitív példa is van, de azt hiszem, ezekkel együtt sem vesszük elég komolyan a Laudato si’-t…
Pozitív példák
Bekapcsolódsz a magyarországi Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület munkájába. Milyen tevékenységeket folytat az egyesület? Milyen konkrét lépéseket tesznek a Laudato si’ szellemiségének a megvalósítása irányába?
A 2011-ben alakult Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület a hivatalos egyházi szervezetek kezdeményezéseivel összhangban, mintegy arra adott „alulról jövő” válaszként népszerűsíti és segít gyakorlatba átültetni az egyház tanításának megfelelő környezettudatos gondolkodás- és cselekvésmódot. Célja a magyar katolikus közösségek teremtésvédelmi elköteleződésének segítése és együttműködésük koordinálása, a teremtett világ megóvásán fáradozók összekapcsolása. Ennek érdekében cikkeket, böjti, illetve adventi időben elmélkedéseket publikálnak a teremtesvedelem.hu honlapjukon és Facebook-oldalukon, a Magyar Kurír internetes portálon Teremtésvédelmi kalendárium címen kéthetente jelennek meg az önkénteseik által írt cikkek, a Mária Rádióban minden hónapban tematikus műsoruk van a Teremtésvédelmi Magazinban, keddenként rövid jegyzettel jelentkeznek a Nézőpont című műsorban, alkalmanként pedig tematikus napot tartanak a rádióban. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával közösen havonta Naphimnusz Műhely címmel mindenki számára nyitott teremtésvédelmi szemináriumot tartanak, amit a teremtésvédők szentségimádása előz meg a főiskola kápolnájában. HolNAPHIMNUSZ címen mobil teremtésvédelmi kiállítási anyagot készítettek, amit közösségek számára, rendezvényekre kölcsön adnak. A Föld napjához kapcsolódóan több alkalommal szervezték meg a Naphimnusz Pikniket, amelynek során minden évben más-más katolikus közösséghez látogatnak el. Szerveztek egyházmegyei teremtésvédelmi referensképzőt, évről évre közreműködnek a teremtés hete ökumenikus ünnep szervezésében, a tematikus füzet kidolgozásában és a katolikus közösségekhez való eljuttatásában,plakátokkal, fair-trade büfé szervezésével, beszélgetésekkel és ökojátékokkal népszerűsítik a teremtésvédelmet iskolákban, plébániákon, táborokban, előadásokat tartanak, konferenciát szerveznek, fórumot kínálnak a teremtésvédelmi aktivitást végzők vagy tervezők találkozásához, elindították a Gyümölcsész programot a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megmentésére, fennmaradásuk elősegítésére.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel való találkozást életem egyik nagy ajándékának tartom. Előbb a Laudato si’ animátorképzőt végeztem el, amelyet a Laudato si’ Movement (LSM) teremtésvédelmi mozgalom a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságával együttműködve dolgozott ki és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület koordinálásával zajlott le. Sok jó előadáson és műhelymunkán vettem részt, ezek erősítették a teremtésvédelem iránti elköteleződésemet. Már közben is csodáltam a programot mozgatók energiáját, ami a képzés után sem lanyhult. A végzetteket ugyanis egyben tartották és folyamatosan tájékoztatták őket újabb nagyszerű programjaikról. Így beleláttam az életükbe, és ez nagyon vonzó volt számomra. Egy alkalommal Darányiné Dr. Szabó Eszter jogásszal, a Naphimnusz Egyesület egyik alelnökével és Rácz Borbála szociális testvér-gyógypedagógussal itthoni hittanos diákjaink élőben közvetített beszélgetést folytattak a hittan.ro-n. Aztán úgy alakult, hogy a tavalyi adventi vasárnapokra én írtam az elmélkedéseket az egyesület honlapjára és Facebook-oldalára, majd februárban előadás tartására hívtak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott Naphimnusz Műhelybe. Vittem a hittan.ro-s és a hittankönyves teremtésvédő jó gyakorlatainkat, a témához kapcsolódó, főként spirituális töltetű gondolataimat, nyitottan fogadták őket. Aztán felkínálták az egyesületbe való belépést is. Ma már teljes jogú tag vagyok, és a médiacsoport munkájában veszek részt. Az egyesület jó gyakorlatait itthoni életembe és munkámba is beépítem. A vezetőség teljes körű támogatásáról biztosítja a hasonló itthoni kezdeményezéseket, jó lenne ezt megragadni. Szervezett formában teljesen másként lehet dolgozni.
Mit tehetünk egyénenként a teremtésvédelemért? És mit tehetünk közösségként, elsősorban helyi, de akár globális szinten?
Mindkét módon nagyon-nagyon sokat. Mindenekelőtt azt, hogy tudatosan vállaljuk a – folyamatos – „ökológiai megtérést”. Enélkül bármilyen jó gyakorlat csak fellángolásszerű lehet. Mindig szem előtt tartjuk ennek a szemlélet- és attitűdváltásnak mind a két pillérét: a teremtett környezetet és az embertársakat is, és egyre érzékenyebben, egyre szeretőbben viszonyulunk mindegyikhez. A szeretetteljes odafordulásban már „szentelő”, átalakító erő van. A tényleges jó gyakorlatok elsajátításához jónak látnám elvégezni a Naphimnusz Egyesület idén is induló online animátorképző tanfolyamát, de az ő vagy más hasonló egyesület honlapjáról is sokat lehet tanulni. Saját ökológiai lábnyomunkat igyekezzünk a legkisebbre zsugorítani és közösségeinket is erre buzdítani, ebben segíteni. Az elején lehet, hogy szokatlan lesz zacskó helyett kis anyagzsákba vásárolni, palackozott víz helyett forrásvizet inni, a bevásárlóközpontok helyett a piacot választani, a hulladéktermelést minimálisra szorítani, komposztálni, újrafelhasználni, saját kertet művelni, a vegyszerhasználatot minimálisra csökkenteni, biciklivel vagy gyalog közlekedni, de lassan meg fog fordulni a helyzet, és már másként nem fogunk tudni tenni… A szeretettel végzett, jó gyakorlatok pedig másoknak is vonzók lesznek, mert általuk éppen a jó Isten „szólal meg”.
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/25-ös és 26-os számaiban.
