Pontosan háromszáz évvel ezelőtt, 1725. június 13-án, Szent Antal ünnepén vették újra birtokba templomukat a kincses városban a visszatérő ferences testvérek. Néhány nappal később elindult a kolozsvári ferences közösség új fejezete – és ez a történet azóta is él.
Ennek a visszatelepedésnek a 300. évfordulóját ünnepelték június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén a kolozsvári ferences templomban, a Tamás József ny. segédpüspök celebrálta szentmisén. Három évszázad, amelyben Isten jósága és a testvérek hűsége összeforrt Kolozsvár szívében.
Akkor sem volt könnyű. Valakinek mégis vállalnia kellett, hogy mécsest hordozzon a szélben – nem harsogva, nem feltűnően, hanem szelíden és hűségesen. Talán ez ma is a ferences küldetés.
Ez a templom nem csupán falakból áll, hanem élő kövekből: papokból, szerzetesekből, hívekből, szegényekből, betegekből, gyónókból – mindazokból, akik hittek abban, hogy itt valóban Isten lakik.
Hálaadással álltak az Úr színe elé az ünneplők és ezt kérték: Istenünk, ne engedd, hogy csak emlék maradjon, ami küldetés. Formálja a múlt kegyelme a jövő felelősségét! Küldj új Ferenceket, akik az evangélium örömét, a béke szelídségét és az irgalom fényét viszik tovább ebben a városban!Hisszük, hogy aki hűséges volt hozzánk a múltban, velünk marad a jövőben is.
Forrás és fotó: erdélyi ferencesek
