A boldog emlékű Ferenc pápa által meghirdetett 2025-ös szentév programjának kiemelkedő eseménye volt a családok, gyermekek, nagyszülők és idősek zarándoklata Rómába, amelyen a temesvári egyházmegyéből is részt vett egy népes csoport. Hazatérésük után az ott szerzett élményekről, tapasztalatokról Pál József Csaba megyés püspököt, a Romániai Püspökkari Konferencia Családügyi Bizottságának elnökét kérdezte a temesvári püspökség sajtóirodája.
Püspök atya, a temesvári egyházmegyéből milyen létszámú csoport indult, illetve Romániából körülbelül mennyien vettek részt ezen a zarándoklaton?
A romániai római katolikus és görögkatolikus egyházmegyékből kétszázötvenhatan jelentkeztek erre a zarándoklatra. A mi egyházmegyénkből körülbelül negyvenen voltunk. Azért mondom, hogy körülbelül, mert az egyházmegyei Családpasztorációs Iroda szervezésében harmincketten indultunk útnak, de csatlakozott hozzánk a Neokatekumenális Út lelkiségi mozgalom családos csoportja is. Tehát körülbelül negyven személy alkotta a mi csoportunkat abból a 60 ezernyi zarándokból, akik a családok zarándoklatán részt vettek. Részt vett a zarándoklaton Hiticaș Macedon resicabánya-govondári plébános, egyházmegyei családpasztorációs felelős, valamint Tari M. Böbe schönstatti Márianővér, családpasztorációs referens.
Milyen programokon vettek részt az ott töltött napokban?
A zarándoklat virrasztással kezdődött a Spanyol lépcsőknél található Trinita’ Dei Monti templom kertjében, ahol rövid beszédek, tanúságtételek hangzottak el, közben pedig énekeltek, zenéltek, nagyon jó hangulat alakult ki. A rendezvény szentségimádással zárult. Másnap, szombaton, május 31-én különféle konferenciákon, előadásokon vehettek részt az érdeklődők. A mi temesvári egyházmegyés csoportunk nagy része a Szent Egyed Közösség templomát kereste fel, ahol Vincenzo Paglia érsek tartott előadást az idősek értékéről. Mint arról később a résztvevők beszámoltak, Paglia püspök kiemelte: fontos a generációk közötti kommunikáció, hiszen a gyermekeknek szükségük van nagyszülőkre, a nagyszülőknek pedig a gyermekekre, unokákra. És kölcsönösen segíthetik egymást a tapasztalatok átadásával is. Azon a napon én másik programot választottam, a LUMSA római katolikus egyetemen több, családokról szóló előadást hallgattam. Az egyik előadó, Gabriella Gambino, a Világiak, Család és Élet Dikasztérium altitkára például arról beszélt, hogy a családpasztoráció és a tanulás mellett nagyon fontos, hogy a családok nagyobb közösségekbe, egyesületekbe tömörüljenek, mert egy család vagy kisebb közösség egymagában nem képes a mai kihívásoknak megfelelni. Olyan egyesületek alakulnak például, mint a nagymamák, az anyósok vagy olyan szülők egyesülete, akiknek a gyermeke homoszexuális. Itt a tagok megoszthatják egymással gondolataikat, értékeiket, segíthetnek egymásnak. Egy másik előadásban arról beszéltek, hogy a családban két fontos elem van: az egyik, hogy a házastársak mindvégig kitartsanak egymás mellett, a másik pedig a kapcsolat újratervezésére, újragondolására való törekvés, a kreativitás, ami harmonikussá teszi, megerősíti a családi kapcsolatokat, hogy közösen valami szépet valósítanak meg az életben.
Szombaton este részt vettünk a családfesztiválon a San Giovanni in Laterano téren. Kevin Joseph Farrell bíboros, a Világiak, Család és Élet Dikasztérium prefektusa röviden üdvözölt minket, majd tanúságtételek következtek, amelyek sokunkat megérintettek. Az egyik család például elmondta, hogy a családfő annyira erőszakos volt, hogy emiatt börtönbe került. Akkor megszakadt a kapcsolat a házastársak között, és amikor letöltötte a büntetését, már nem is kereste a családját. A feleség közben egy keresztény közösségbe került, ahol ráébredt, hogy mégis tennie kellene valamit a férjéért. Így a férfit meglepte a születésnapján egy tortával, aminek az lett az eredménye, hogy most mind a ketten boldogan, keresztény módon élnek együtt. Egy ilyen kibékülés, megbocsátás Isten kegyelme nélkül lehetetlennek tűnik. Egy pap például arról beszélt, hogy az édesapja hite, imádságos lelkülete hogyan segítette őt abban, hogy felfedezze és elfogadja hivatását.
A zarándoklat csúcspontja a vasárnapi szentmise volt a szentatyával, aki arról beszélt, hogy azért vagyunk itt, hogy az Úr akaratának megfelelően „egy” legyünk, családjainkban és mindenütt, ahol élünk, dolgozunk és tanulunk. Nagyon tartalmas homília volt, amit újra lehet olvasni az internetes honlapokon.
Melyek azok a tapasztalatok, élmények, amelyek leginkább megérintették, a legszebbek, legmeghatározóbbak?
Az egyik lényeges szempont szerintem az volt, hogy ez a zarándoklat megerősítette a családokat a reményben és a hivatástudatukban. Az ilyen találkozókra nagyon jellemző, hogy a sok-sok résztvevő ember hite összeadódik. Tehát sokkal erősebbnek érezzük a hitünket, mint amit különben a mindennapjainkban is megélünk, de itt valahogy sűrűsödik, koncentrálódik. Amikor a környezetünkben lévőkkel beszélgetünk, akkor egymás hitéből a szavakon keresztül is táplálkozunk. Egy másik élményt a találkozások jelentették azokkal az emberekkel vagy műveikkel, akikben Isten akarata megvalósult. Ez lehet akár Michelangelo, Bernini vagy bárki más, akinek a munkássága vagy akár az egész élete az isteni akarat megvalósulását tükrözi. Megannyi tanúságtétel, amiből tanulhatunk. Itt említem meg például a szentatyát is. Megcsodáltam a türelmét, a kedvességét, ahogy fogadott minket – egy alkalommal személyesen is találkozhattam vele – vagy ahogy a családokhoz szólt. Sűrű programja ellenére mindig nyugodt hangon, derűsen, békésen, szeretettel szólt mindenkihez. Ez megerősített engem is a saját hivatásomban.
Nekem személyesen élményt jelentett elbeszélgetni egy ruandai, illetve egy brazil püspökkel, belelátni más egyházmegyék életébe.
A családos zarándoklat hivatalos programja után még Rómában maradtunk három napig, amikor idegenvezetők segítségével ismerkedtünk az Örök Várossal. Egyik alkalommal le tudtunk menni a katakombákba, ott szentmisét is bemutattunk az egyik kápolnában. Éreztük, hogy az őskereszténységgel van valamiképpen kapcsolatban a mi hitünk is, tanulhatunk az akkor élt emberektől. Például nagyon megérintett az, hogy a katakombákban gyakran találkozunk feltámadási szimbólumokkal, mivel az akkori keresztények nagyon mélyen hitték, hogy a holttesteket csak átmeneti ideig, a várva várt feltámadásig kell ide eltemetni. Ez az örök életbe vetett szilárd hit adott nekik erőt a kínszenvedések, az üldöztetések elviseléséhez. Végül szerdán mindannyian részt vettünk a pápai általános kihallgatáson a Szent Péter téren. Hatalmas tömeg gyűlt össze akkor is. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy manapság a kereszténység, a vallás nem érdekel senkit. Itt azonban a világ minden tájáról összegyűlnek az emberek és együtt imádkoznak. Ferenc pápa sírjánál is hosszú, tömött sorban várakoztak az emberek, nagyon lassan haladtunk csak előre, azután egy rövid fohász a sírnál, és már léptünk is tovább. Az emberekben tehát van hit, van vallásosság, és ezt ki is fejezik. Például láttuk, milyen sok az olyan család, akik keresztény módon élnek. Tehát nem turistaként mentek oda, hanem a keresztény hit segítette őket, hogy ott legyenek, és ezért sokan áldozatokat is hoztak. Említettem a szentatya türelmét. Az audiencia körülbelül 11 óra 15 perckor befejeződött, és XIV. Leó pápa megállt ott a pódiumon, és meghívott személyiségekkel beszélgetett. Mi a nagy tömeggel lassan elhagytuk a teret, majd szentmisén vettünk részt, amikor annak vége lett és visszatértünk, a szentatya csak akkor ment el térről. Tehát több mint egy órát még a téren töltött és beszélgetett az emberekkel.
A zarándoklat alkalmával szó volt még a családegyházról is. Egyre inkább szükség van arra, hogy a családok tudatára ébredjenek: ők egyházként élhetnek. Ami nem csak abból áll, hogy esetleg este imádkozom, vasárnap templomba megyek, és kész, hanem mindent, amit teszek, az evangélium fényében tegyem, megélve Isten akaratát.
Mindezeket az élményeket, tapasztalatokat hogyan lehet továbbadni a többi családnak?
Például a családos tanfolyamok, táborok alkalmával. Nem is tudnánk magunkban tartani mindazt, amit a zarándoklat alatt kaptunk. Szeptember elején, a pasztorális irodák találkozóján egy egész napunk lesz arra, hogy a családpasztorációról beszélgessünk, és a római tapasztalatok segítenek minket abban, hogy még világosabban lássuk az utat, amelyen haladni szeretnénk, még inkább ebbe az irányba összpontosítsuk az energiánkat és az időnket.
A szentév kapcsán milyen zarándoklatokra kerül még sor?
A papok zarándoklatára június hónap végén, kerül sor, az is körülbelül egy hetet foglal magába. A huszonhárom résztvevő között van egy püspök, egy kispap meg egy diakónus is. Tervezzük, hogy felkeressük a Szent Egyed közösséget, amelynek tagjai elsősorban a szegény körülmények között élő emberekért dolgoznak. A másik, a fiatalok zarándoklata július 27 – augusztus 4. között lesz.
Forrás: temesvári püspökség sajtóirodája
