Idén is megtartották a hagyományos pünkösdi csángó szentmisét a csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplomban június 7-én délután 5 órától. A szónok Csató Béla ny. plébános volt. Csiby Árpád fotóriportja






A csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplom a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik jelentős helyszíne, itt tartják pünkösdszombat délutánján a csángó misét, itt őrzik a moldvai csángó magyarok búcsús keresztjét és lobogóját is. A moldvai csángó magyarok első útja pünkösdkor ide vezet. Megérkeznek és a templomkertben, a templomban megpihennek, magukénak érzik ezt a templomot. A déli mise után szintén ide térnek vissza, majd délután a plébániatemplom ad helyet a csángó misének.

A csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik jelentős helyszíne a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt csíksomlyói plébániatemplom a Csíksomlyóhoz tartozó Csobotfalván, a Somlyó-patak fölötti domboldalon áll, valóságos kis ékszerdoboz. A korábbi években jelentős felújítási munkálatokon esett át a középkori épület.













A csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplom helyén egykor Árpád-kori templom állt, amelyet a 15. században gótikus stílusban újjáépítettek, majd 1800 és 1817 között nyerte el mai neobarokk alakját. A középkori templomot a torony kivételével négy hét alatt lebontották, s elkezdték a mait építeni, az új épületbe az elbontott templom kőanyagát is beépítették.
Az új templomot 1817-ben Szentháromság vasárnapján szentelte fel Rudnai Sándor erdélyi püspök. A templomot 1911-ben művészi falfestményekkel újították fel, a főoltár fölött Szent Péter apostol alakját láthatjuk, a kórus fölött a hárfázó Dávidot, és felsejlik a négy evangélista alakja is.
2002 és 2005 között több szakaszban folyt régészeti ásatás, ami a mai északi kápolnát és a hajó északnyugati felét érintette. Ekkor korábbi kőtemplom másodlagos maradványait azonosították, egy részét mind a mai napig megtekinthetik az ide betérők, a Jézus kínszenvedése-kápolna mellett gondosan elkerített templomrészben. Botár István régésznek, helytörténésznek a Csíki-medence középkori településtörténetével foglalkozó, Havasok keblében rejtőző szép című kiadványában a csíksomlyói plébánia történetéről, az itt zajlott ásatási munkálatokról is olvashatunk. Innen tudhatjuk meg többek között, hogy az egykori középkori templom főoltárának egy része – mely a 16. század első negyedében keletkezett –, „a nagy táblakép és a mozgószárny később kettéfűrészelt darabja a Magyar Nemzeti Múzeumba került még 1888-ban, míg a predella (rajta II. Lajos és a székely nemzet címere), a pilaszterek és a többi kép az Erdélyi Múzeumba jutott 1911-ben. A főoltár után nem sokkal készülhetett a kisebbik Mária-oltár, amely 1911-ben szintén az Erdélyi Múzeumba került”.