2023 januárjában áldották meg Kolozsváron a Gutinului utcában a segítő nővérek által fenntartott 4D elnevezésű házat. Az elsősorban egyetemista fiatalokkal való foglalkozásoknak otthont adó épületben jelenleg két nővér szervezi a programokat és fogadja a beszélgetésre, meghallgatásra vágyókat. Ismerjék meg közülük a kezdetek óta itt lévő Tomka Magdolna sa-t.
Hogyan élted meg a Kolozsvárra helyezésed?
Három évvel ezelőtt helyeztek Nyíregyházáról Kolozsvára. Nagy volt a váltás, mert elég hosszú időt töltöttem ott, úgyhogy volt időm megszeretni az ott élőket, betagozódni, különböző pasztorális területeken kipróbálni magam, így sok síkon teremthettem kapcsolatot emberekkel. Ilyen körülmények között jött a kérés, hogy indítsuk el Kolozsváron a 4D-t fiataloknak, akik magukat, Istent, hivatásukat keresik, vagy csak meg akarnak pihenni. A fiatalokkal való munkálkodás mindig is szívügyem volt, fontos számomra, hogy segítsem őket annak megtalálásában, amit Isten megálmodott róluk, legyen az bármilyen élethivatásban. És akkor így, 2023-ban Bereczki Silvia nővértársammal kezdtük el itt a szolgálatot.
Egy évvel ideérkezésem után tudtam honosíttatni a diplomáimat – magyar-német szakos alapképzettségem van, a teológiát is elvégeztem (otthon évekig hitoktatóként szolgáltam), majd a mentálhigiénét, ezáltal mentálhigiénés lelkigondozóként is sok emberrel kerültem kapcsolatba –, rövid keresés után lehetőséget kaptam, hogy németet tanítsak a Waldorf-líceumban.
Nagy lehetőségként tekintek arra, hogy olyan közegben dolgozhatok, ahol az emberekkel intenzívebb kapcsolatban vagyok, például közelről láthatom, hogyan kattog egy mai kamasz, és milyen örömei vannak, milyen problémák foglalkoztatják. A diákokkal való munka által is kezdtem ráérezni, mik a szükségek itt, illetve a kollégákkal való kapcsolat is segített megérkezni.
Minden meghívás, minden találkozás egy új gyökérkének a növesztése, ami által egyre inkább úgy érzem: megérkeztem, itthon vagyok.
Hogy néz ki egy napotok?
A Szent Ignác-i lelkiségből fakadóan az alap az, hogy mindenkinek megvan a saját küldetése, munkaterülete, de azért életünknek a közösségi oldala ugyanúgy megvan, mint egy zártabb rendnél. A helyi közösségben együtt döntjük el mikor vannak a közösségi elemek a házban (zsolozsma, szerető figyelmesség imája, szentségimádás, csendesnap, közösségi megosztás, bibliabeszélgetés, szentmise stb.) Nálunk este hétkor van közös zsolozsma, illetve vannak csütörtökön este a Szent Ignác-i imaidők. A nagyböjt előtt hétfő esténként volt ilyen bibliamegosztásos imádság, nagyböjtben zajlott a kísért imádság hete. Vannak olyan imádságos elemek, ami csak a közösségé, és vannak olyanok – hiszen ennek a háznak ez a küldetése –, amelyekbe a kívülről jövők is be tudnak csatlakozni. Ez a dinamizmus pedig formál minket is, és alakítja az imaformáinkat, mert amennyiben felmerül az egyetemisták részéről valamilyen igény, sokszor úgy alakítjuk a programot, hogy megtapasztalhassák az illető imamódot.
Szabályzatilag annyi a megkötés, ami megtart minket a nagyon változékony hétköznapjainkban, hogy egy közös imádságra találkozzunk. Reggelente egy-egy órát szoktunk a Szentírással elmélkedni, illetve minden nap szentmisén veszünk részt. Egy hónapban egyszer van csendes hétvégénk, egy csendes nap, illetve egy évben egyszer a nyolcnapos Szent Ignác-i személyesen kisért lelki gyakorlaton veszünk részt. Tehát ezek a fő pontjaink a közösségi délután és megosztás mellett, és ezekhez képest szögezzük le a többi teendőink időpontjait.
Az életformánk ilyen szempontból igen rugalmas, de nagy figyelmet is igényel éppen ezért, hiszen a 21. század minket is ugyanúgy szorongat, mint bárkit. Elég gyakran le kell állni, és kicsit átgondolni, priorizálni, mi az, amit el kell vállalni, mi az, ami még belefér, és mi az, amit már nem szabad. Ugyanúgy ott van a kísértés, hogy elsekélyesedjünk, felszínessé váljunk, kapkodjunk fűhöz-fához. Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb feladatom, hogy kiálljak amellett, hogy nem kell mindenütt ott legyek, mindenhez is hozzászóljak, de ahol megjelenek vagy megszólalok, ott jelként tegyem, teljes testi-lelki jelenlétemmel.
Amikor hétköznapok lelkigyakorlatát kezdünk, gyakran megjegyzik a résztvevők, hogy „nektek könnyű, mert itt a kápolna”. Azt szoktam válaszolni, hogy ez így van, viszont az, hogy én bemegyek-e a kápolnába, vagy nem (mert azt hiszem, hogy még meg kell csinálni húsz dolgot aznap), nos ez a kísértés ugyanúgy adott, mint bárki másnál.
Ha már kortárs kihívásokról ejtettünk szót, hogyan látod, milyen nagy témák foglalkoztatják a fiatalokat?
Szerintem két dolog kiemelkedően megfigyelhető: a „mindent is” meg a „tetszőlegesség”. Azaz mindenről, életről, halálról, identitásról és nemiségről is én döntök tetszésem szerint, mert „nincs felsőbb hatalom”, aki ebbe beleszólna. Ez pedig – akár polgári törvényekkel megerősítve – nagyon nehézzé teszi a fiatalok orientálódását. A mindent is pedig az elaprózódást „szolgálja”, TikTok, Insta, Facebook, minden, ami lehet, legyen, csak egy-két perc naponta mindenik. Vagy ez a folyamatos válaszkészség elvárása – gyakran már a munkahelyeken is elvárás, hogy éjjel-nappal elérhetőek legyünk, este tízkor e-mailre vagy messengeren válaszoljunk… Néha nekünk már sikerül határokat húzni… a fiatalok gyakran még nem tartanak itt lelki érettségben, mint mi – és a mi dolgunk lenne ebben még támogatni őket. Véleményem szerint gyakori hiba, hogy elkönyveljük: „ő már felnőtt, tudja, én már nem szólok bele az életébe”. Számomra nagyon megdöbbentő felismerés volt, amikor egy előadáson, szakembertől megtanultam, hogy az agykéregnek az erkölcsi döntésekért felelős része kb.22 éves korral bezárólag fejlődik ki. Az idézett kijelentéssel rányomom a felelősséget ahelyett, hogy normális felnőttként azt mondjam, hogy bár valóban ő dönt, de azért beszélgessünk el előtte róla.
Már többször is volt nálatok bibliaifigura-készítő tanfolyam. Mesélnél erről a foglalkozásról bővebben?
A bibliaifigura-készítés gyökerei Németországban vannak, ám az alapgondolat Szent Ferenctől indul, hiszen ő volt az, aki az első betlehemet felállította.
A mi lelkiségünkhöz is talál a módszer, mert a Szent Ignác-i elmélkedésnek az egyik alapgondolata, hogy miután elolvastam a szentírási szakaszt, próbáljak meg belehelyezkedni, tehát képzeljem el, hogyan is zajlik a történet, pl. hogyan áll ott Jézus, a Szűzanya, halljam, mit beszélnek egymással, érzékeljem a jelenetet különböző megközelítésben. Tehát ott lehetek különböző érzékszerveimet használva, és ehhez abszolút jó eszköznek tartom a bibliai figurákat. Mivel ólomlábuk van, és acélvázra épül mindegyik figura, ezért hajlítható, és arcvonása, szeme-szája ugyan nincs, de a mozdulataival teljesen ki tud fejezni egy-egy érzést. A bibliaifigura-készítő kurzus eleve egy házifeladattal kezdődik, a foglalkozásra jelentkező kiválasztja magának, melyik bibliai személy mozgatja őt éppen valami miatt, azt az alakot fogja majd elkészíteni, ám az alkotás alatt a figurába a készítő érzés- és gondolatvilága, Istennel való útja is belekerül.
Ez egy hétvégét felölelő foglalkozás, péntek délután ötkor szoktunk kezdeni, és vasárnap délután van vége. Beköltöznek ide a 4D-be, egész hétvégén dolgoznak a figurával és az adott szentírási szakaszokkal, keresve, mi az ő személyes útjuk a jó Istennel. Mindig boldog vagyok a végén, mikor egyik figura szebb, mint a másik, és a résztvevők boldogan, kisimult arccal viszik haza, és mondják a megosztásban, hogy mi mindent fedeztek fel a hétvége során.
A kurzust lezáró megosztásokon szokott elhangozni, hogy akár egész konkrétan a készítés közben az illető mi mindenre jött rá. Volt egy ilyen visszajelzése az egyik résztvevőnek, hogy amíg készítette a figurát, közben tudatosult benne, hogy amikor azt mondjuk, az Isten gyönyörködik bennem, az mit jelent – ahogy a személy is fejlődik és kibontakozik, Istennek ez milyen örömet okozhat. Nagyon fontosak ezek a lelki mozzanatok. Ezért is hirdettük meg úgy első perctől kezdve a bibliafigura-készítő kurzusokat, hogy viszonylag csendben történik ez az alkotás, és mindig a reggeli és esti ima mellett a Bibliával is foglalkozunk, illetve van ugyan egy módszertani része is, mert közben megtanuljuk, hogyan tudjuk szemléltetésre felhasználni egy-egy bibliai vagy más történethez, de nem ez a leglényegesebb. Van egy ismerősem, aki négy gyereket nevel egyedül, és négy egymás után követő évben készített négy figurát a gyermekeinek, és reggel, amikor mennek iskolába, beállítják valahogy a figurát, anyuka akkor tudja, hogyan vannak a gyerekek lelkileg, és amikor haza jönnek az iskolából, akkor változnak a figurák gesztusai, testhelyzetei. Úgyhogy ilyen felhasználási területe is lehet egy figurának.
A legutóbbi alkalom már nem csak bibliaifigura-készítő kurzus volt, hanem lelkinapoknak hívtuk. Felmerült az az igény, hogy több csend, imádság, elmélyülés legyen benne. A korábbi két figura helyett most csak egyet készítettek, de ezért több személyes idő jutott mindenkinek, amikor ő maga is imádkozhatott azzal a szentírási szakasszal, amelyikbe az ő bibliai figurája megjelenik. Volt megosztás is, és ezáltal lelkigyakorlatos elemekkel gyarapodott a hétvége. A lezáró körben pedig láttuk, hogy nagyon sokat gazdagodtak a résztvevők ebből kifolyólag, azon kívül, hogy objektíve elvittek magukkal egy-egy figurát, a lelki rácsodálkozások tették igazán gazdaggá a hétvégét.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/20. lapszámában.
