Ahogy közeledik az idei csíksomlyói búcsú, egyre több zarándokcsoport kel útra. A Romániai Mária Út Egyesület koordinálásával már több közösség is úton van, és a következő napokban további csoportok indulnak el gyalogosan, biciklivel vagy más formában, hogy együtt éljék át a pünkösdi búcsú különleges lelki élményét.
Minden csoportunkkal élő kapcsolatban vagyunk, hiszen szívügyünk, hogy minél több érdeklődőhöz eljussanak azok az áldott pillanatok, amelyeket ők megélnek az úton.
Nap mint nap kapcsolatban vagyunk velük, és hálás szívvel fogadjuk a tőlük érkező gyönyörű fotókat és lelkes élménybeszámolókat. Ezekből merítve próbáljuk továbbadni az olvasóinknak is azt az örömöt, hitet és lelki gazdagodást, amelyet zarándokaink megtapasztalnak. A következő sorokat már zarádokaink írták vagy hagyták nekünk hátra hangüzenetben:
Turul csapat – Szőke Zoltán vezetésével
„Sziasztok! A Turul zarándokcsapat szárnyat bontott, és megkezdte hosszú repülését Csíksomlyó felé. A mai szakasz nem tartogatott nagy izgalmakat, a mise után elbúcsúztunk a kísérőinktől és megpróbáltunk minél előbb kijutni a belváros forgatagából. Sík vidéken, házak közt, majd egyre inkább parkos, fás mezők közt haladtunk. Félúton tartottunk egy pihenőt, elmondtuk az imáinkat, majd tovább. Egy cukrászdában fagyiztunk, kávéztunk, majd innen már pár kilométer után beértünk Kistarcsára, a mai célunkba. A vendéglátóinkkal kis pihenés, beszélgetés után misére mentünk, majd utána finom vacsorát kaptunk. Hosszabb, tartalmas beszélgetések után felmentünk a hálóhelyünkre, hely- és matracfoglalás után a jól megérdemelt fürdés. Még pár fontos dolgot megbeszéltünk, majd irány az ágy, és a jól megérdemelt pihenés. Holnap folytatjuk.”
„3. nap: Hévízgyörk–Kartal–Heréd-útvonal. Reggeli után indultunk tovább, irány Kartal. Hamar odaértünk, nem volt nagy táv. Örömmel, és szíves vendéglátással fogadtak bennünket. Tartalmas beszélgetések és egy nagyon finom ebéd után tovább indultunk. Útközben az út szélére letett kaptárokat, amit a repcére hoztak ki, a vetésben gázolva kerültük ki. Szerencsére senkit nem szúrtak meg a méhek. A fenyőharaszti kastélyparkban pihentünk, ahol épp esküvőre készültek. Innen kis pihenő után tovább, majd elértük a Heréd előtti pataknál a köteles átkelést. Mindenki gond nélkül átjutott. Heréden a már megszokott nagyon szívélyes vendéglátással vártak bennünket. Késő éjjelig gitároztunk, énekeltünk, majd lassan lefekvés és alvás. 18 kilométer volt a táv. Holnap folytatjuk.”
„Innen már egyre inkább a Mátra, és a Kékes vonulatával mentünk szembe, hullámos dombokon, szelíd lejtőkön. Kisebb pihenőket tartva egyre közeledtünk Nagyrédéhez, amit a kitartó gyaloglásnak köszönhetően el is értünk. Itt a faluban gyerekek és szüleik, és még sok hívő várt minket. A gyerekek megkapták a keresztet, zászlót, zarándokbotot, és így mentünk be a templomba. A közös ima, éneklések után, a gyerekeknek egy játékos kis dalt tanítottunk gitárkísérettel. Aztán átmentünk a parókiára, ahol szíves vendéglátás várt ránk. Kaptunk enni, inni, jó szót, beszélgetéseket. A gyerekeknek megismételtük a játékot, majd a hívek hazatértek. Nagyon köszönjük innen is a vendéglátást. Magunkra maradva még sokáig beszélgettünk, viccelődtünk, imádkoztunk.Holnap irány a Mátra lába. Jó éjt mindenkinek.”
A Turul csapat már a 16. napját tölti a Mária-úton, ezek a szösszenetek egy kis bepillantást nyújtanak a mindennapjaikba.
A Via Partium csapata – Budapestig Hernádi Béla vezette, utána Józsa Róbert vette át a vezetést. Jelen pillanatban Máriapócson vannak és tartják a pihenőnapjukat. Néhány szösszenet az ő utazásukból:
„Két fő a Turul zarándokcsoportban folytatja útját Budapesttől, két fő a magyarországi Mária-út csoportjában, két fő pedig a Via Partium Szent Anna-csoportjában. Mit mutat ez? Hogy a zarándok az zarándok, az út összehoz és egyesít. Legyen áldott utatok!”
„Ma mozgalmas napunk volt. Egerszóláton búcsút véve vendéglátónktól, Prokainé Terikétől 8 órakor indultunk, Tündivel, Lehellel, fiatal kísérőkkel kiegészülve. 10 órakor már a Szépasszonyok völgyében voltunk. Az Ostoros pincében kóstoltuk a finom borokat Soltész Éva tulajdonos asszony társaságban. Fél 12-kor az egri bazilikában Szabó Béla József c. kanonok tartott egy szép szentmisét és utána egy szívhez szóló áldással bocsátott útra minket. Rövid ebédet követően szemerkélő esőben indultunk Szomolyára.”
„Görömbölyön, Pocsai Mariann szakaszgazdánk búcsú szavai után 8 órakor elindultunk Sajópálfala felé. Útközben Hejőcsabán megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt Sedon atyáról, akit sajnos nem tudtak azóta pótolni. Az Avas-déli Isteni Ige templom görögkatolikus kápolnájában Boronkai József parókus úr fogadott és az ő szavai kísértek tovább. Az Avasi kilátóból láthattuk a várost, és a még ránk váró utat.
Miskolc város polgármesteri hivatalban Seresné Horváth Zsuzsa és segítői fogadták a zarándokokat kávé és pogácsa mellett a beszélgetések, közös énekek után délben tovább indultunk. Beköszöntünk a mindszeni templomba és tiszteletünket tettük a Deszka templomba is.
A Szirmabesenyői görögkatolikus templomba Polyák Imre parókus úr fogadott minket. Jó volt, nagyon jó volt a találkozás, a beszélgetés a hívekkel. Elköszöntünk. Elköszöntünk a Bükktől, a Sajótól és így értünk Sajóvámosra, ahol Tóthszegi István parókus úr fogadott minket. Lelki és testi feltöltődés után tovább indultunk Sajpálfalára, ahol a Monostorban parakliszon vettünk részt. A bőséges vacsora után a fáradtság hamar elnyomta a csapatot.”
Amennyiben mélyebb betekintést szeretnénk kapni az ő zarándoklásukkal kapcsolatosan látogassanak el a viapartium.hu honlapra.
Nemzeti zarándoklat csoport – Varga István vezetésével
„Baranya Vármegyében vagyok! Az elmúlt napok mély érzésekről szóltak! Apósom 80. születésnapján lehettem jelen, a Teremtő segítségével! Apósom, anyósom, nagynénénk elkényeztettek a szállással, ellátással! Amerre csak járok, mindenhol “testvérként” segítenek! Így, ha fáradok, új erőre kapok! Végig az államhatárt követve haladtam, többnyire az országutaktól távol. Bácsborsód, Bácsalmás, Ásotthalom, Szeged szállásokkal. Néhol harmatoztak az égi magasok, máskor verőfényes napsütés. Teremtő tudja, hogy mi kell nekünk!! Kiss Attila zarándoktestvér 4 napon keresztül segítette a csomagjaim továbbítását, tegnap, a szülinapomon pedig együtt tettük meg az utat. Este Márti és Gyuszi vacsorameghívása és élménymegosztás tette fel az i-re a pontot! Még 2 nap és átlépem a határt. Kicsit tartok tőle, mert nem tudom még, hogy ki fog segíteni a csomagjaim szállításában!”
Bíró Mária Edit – Székelyudvarhely
Mária esete különleges, mert egy olyan bátor és elszánt hölgyet ismertünk, aki végigjárta az El Caminót és ezekből az élményekből építkezve döntötte el, hogy elindul a Mária-úton egyedül és rábízza magát a gondviselésre. Vele is tartjuk a kapcsolatot és mindig mikor bejelentkezik, akkor hangüzenetben szokott beszélni az élményeiről:
1. Bejelentkezés: „Már az első hét tele volt viszontagságokkal, második napon eltévedtem és majdnem egy napot kellett arra szánjak, hogy visszatérjek a Mária-útra. Elég sokat esett az eső, sokszor folyókon kellett átkelni és hegyeket megmászni, viszont a látvány és az az érzés, hogy a gondviselés mindig minden pillanatban rajtam tartja a szemét és segít az minden megpróbáltatás ellenére is tovább tud vinni ezen az úton. Egyebet nem tudok tenni sokszor csak hálásnak lenni.”
2. Bejelentkezés: Tizenhárom napnyi gyaloglás, csend, imádság és találkozás után Bíró Edit megérkezett Budapestre. Útja során nemcsak a természet szépségével és a magyar táj változatosságával találkozott, hanem olyan mély lelki tapasztalatokkal is, amelyek megerősítették hitét és bizalmát az isteni gondviselésben. Az út első szakaszán, Celldömölktől Atyapusztán át az erdőkig vezető részen meglepően jól ki voltak jelölve a zarándokútvonalak, így a haladás zökkenőmentesen ment, szinte végig a jelzéseket követve. Edit számára már ez is ajándék volt: a világban, ahol oly sokszor eltévedünk, itt a jelek biztos kapaszkodót nyújtottak. Zircen azonban váratlan nehézséggel találta szemben magát: a zarándokszállásra csak előzetes foglalással lehetett bejutni, ő pedig ezzel nem számolt. Egy ideig tanácstalanul üldögélt az apátság előtt, remélve, hogy valami megoldás születik. És meg is született. Két fiatal, húsz év körüli, akik arra jártak, érdeklődésére válaszolva nemcsak meghallgatták, hanem segítettek is: szállást szereztek neki egy közeli faluban. Edit úgy érezte, ismét megtapasztalta a gondviselés jelenlétét – azt a csendes, mégis határozott erőt, amely mindig ott van, amikor a legnagyobb szükség van rá.
„Soha nem engedi el kézét a gondviselés” – vallja. Ez a tapasztalat újra és újra megerősödött benne az úton, hiszen az emberek, akikkel találkozott, többnyire segítőkészek és jólelkűek voltak. Különösen emlékezetes maradt számára Zsámbék: a gyönyörű templom és a sok régi sváb ház mély nyomot hagytak benne, egy másik idő emlékét idézve.
Budapest elhagyása után már egy új szakasz fog kezdődni számára. Addigra azonban már világos volt: az út nemcsak fizikai kihívás, hanem mély lelki tanulás is. Az egyik legnagyobb tanulság pedig az volt számára, hogy bíznunk kell – egymásban, önmagunkban, és abban az erőben, amely minden lépésünket kíséri. A hit, amely először talán bizonytalanul pislákol, végül erős fénnyé válhat, ha hagyjuk, hogy vezessen minket.
*
Amennyiben valaki úgy érzi, szívesen bekapcsolódna egy ilyen közös zarándoklatba, kérjük, mindenképp vegye fel velünk a kapcsolatot! Egyesületünk naprakészen követi a csoportokat, és segít abban, hogy minden érdeklődő a számára legmegfelelőbb közösséghez tudjon csatlakozni. Fontos, hogy mi egyeztetjük a szabad helyeket minden csoport esetében – így biztosítjuk, hogy senki ne maradjon le, és mindenki méltó módon vehessen részt a búcsún.
A zarándoklat élménye túlmutat a fizikai jelenléten – támogasd a Máriától Máriáig álmot!
Aki most nem tud útra kelni, de szívén viseli a zarándokutak sorsát, az is aktívan hozzájárulhat egy különleges kezdeményezéshez. A Fuss Neki! adománygyűjtő esemény keretében nagyköveteinken keresztül bárki támogathatja a Máriától Máriáig elnevezésű projektünket – amely célul tűzte ki a Mária-út teljes, Erdélyen áthaladó szakaszának fejlesztését, kijelölését és népszerűsítését. Ez az út összeköti a Kárpát-medence Mária-kegyhelyeit, és egyben szimbolikus hidat képez múlt és jövő, ember és ember, lélek és táj között. A projekt nemcsak zarándokokat, hanem közösségeket is összekapcsol – és minden támogatás egy lépéssel közelebb visz bennünket ennek a nagyszabású álomnak a megvalósításához. Ha szeretnél részese lenni ennek a küldetésnek, ismerd meg nagyköveteinket, kövesd történeteiket, és támogasd őket – minden kilométer egy jó ügyért történik! Részletek és támogatási lehetőségek: mariaut.ro honlap; info@mariaut.ro e-mail; Telefon: +40 728 830 750.
Péterfi Attila
