XIV. Leó pápa szerdán délelőtt audiencián fogadta a keleti egyházak jubileumának résztvevőit, és megismételte felhívását, hogy a világba térjen vissza a béke méltósága. Mindent elkövet majd a Szentszék segítségével, hogy az ellenségek találkozzanak és egymás szemébe nézzenek. Küzdjünk azért, hogy a keresztények a Közel-Keleten maradjanak!
Szentévi találkozójuk végén fogadta Leó pápa a keleti egyházak elöljáróit, képviselőit és híveit a VI. Pál teremben, pápasága egyik első audienciájaként, melyen jelen volt Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita érsek és Orosz Atanáz miskolci megyés püspök. Miként a múlt vasárnapi Regina Cœli elimádkozásakor, a pápa most is szívből arra kérte a népek felelőseit, hogy találkozzanak, folytassanak párbeszédet, tárgyalásokat. Hallgassanak el a fegyverek mindenütt, ahonnan a keleti egyházak híveit konfliktusok és szörnyű cselekedetek sebzik meg: a Szentföldtől Ukrajnáig, Libanontól Szíriáig, a Közel-Kelettől Tigréig és a Kaukázusig mennyi erőszak!
Ki tud nálatok jobban a reményről énekelni az erőszak szakadékában? Nálatok, akik közelről ismeritek a háború borzalmait, olyannyira, hogy Ferenc pápa vértanú egyháznak hívott benneteket? – tette föl a kérdéseket XIV. Leó, aki ezután emlékeztetett arra a szenvedésre, amelyet a keleti egyházak hívei élnek meg nap mint nap; a sok fiatalra, akik a katonai hódítás nevében halnak meg.
A békehozók maradnak meg a történelemben
Ebben a helyzetben hangzik a felhívás, melyet nem is a pápa, hanem maga Krisztus mond: Békesség nektek! – utalt a megválasztását követően mondott köszöntésére Leó pápa. Imádkozzunk ezért a békéért, mely kiengesztelődés, megbocsátás, az újrakezdés bátorsága! Krisztus békéje nem a konfliktus utáni síri csend, nem az elnyomás eredménye, hanem olyan ajándék, ami az embereket nézi és újra aktiválja bennük az életet. A népek békét akarnak, és én, szívemre tett kézzel mondom a népek felelőseinek: találkozzunk, folytassunk párbeszédet, tárgyaljunk! A háború sosem elkerülhetetlen, a fegyverek el tudnak hallgatni és el kell, hogy hallgassanak, mert nem oldják meg a problémákat, hanem növelik azokat. Mert az vonul be a történelembe, aki békét hint és nem az, aki áldozatokat szed. Mert a többiek nem elsősorban ellenségek, hanem emberi lények, nem gyűlölni való gonoszak, hanem olyan emberek, akikkel beszélhetünk – sorolta Leó pápa.
A közel-keleti keresztények megmaradása
Az egyház sosem fog belefáradni, hogy elismételje: hallgassanak a fegyverek – hangsúlyozta a pápa, majd azt kérte, hogy kerüljük az erőszakos narratívákat, melyek a világot jókra és rosszakra osztják. Megemlékezett a keleti és a latin keresztényekről, főleg a Közel-Keleten, akik kitartanak szülőföldjükön, és nem engednek a kísértésnek, hogy elvándoroljanak. A keresztényeknek meg kell adni a lehetőséget – nemcsak a szavak szintjén -, hogy földjükön maradjanak a biztos létezéshez szükséges jogokkal. Ezért mindent meg kell tenni!
XIII. Leó is fölemelte szavát a keleti egyházakért
Beszédében a pápa utalt elődjére, XIII. Leó pápára, aki elsőként szentelt egy külön dokumentumot a keleti egyházak méltóságának, Orientalium dignitas – k. apostoli levelét 1894. november 30-án adta ki. A pápa már abban az időben is szívből jövő felhívást intézett azért, hogy aláhúzza, mennyire fontos megőrizni a keleti egyházak liturgiáit és hagyományait, melyek gyakran fenyegetésnek vannak kitéve. Ez az aggodalom ma is nagyon aktuális.
Napjainkban sok keleti testvérünk, közületek is sokan arra kényszerülnek, hogy elmeneküljenek származási helyükről a háború és az üldöztetés, a bizonytalanság és a szegénység miatt. Nyugatra érkezve pedig félő, hogy elveszítik nemcsak a hazájukat, hanem saját vallási identitásukat is. És így a nemzedékek váltásával eltűnik a keleti egyházak felbecsülhetetlen öröksége – mondta XIV. Leó pápa az audiencián.
Irányvonalak a keleti hívek segítésére a diaszpórában
Ma az egyház hallgat XIII. Leó megérzésére, erősítette meg a szentatya. Csatlakozunk a felhívásához, hogy megőrizzük és támogassuk a keresztény keletet, főként a diaszpórában. Itt, amellett, hogy ahol lehet és célszerű keleti kerületeket kell felállítani, a latin egyházat is érzékenyíteni kell. A Keleti Egyházak Dikasztériumához fordulva XIV. Leó pápa segítséget kért abban, hogy meghatározzák az alapelveket, normákat és irányvonalakat, melyek mentén a latin lelkipásztorok konkrétan segíteni tudják a diaszpórában a keleti katolikusokat, hogy meg tudják őrizni élő hagyományaikat és sajátosságaikkal gazdagítsák a környezetet, ahol élnek. Fontos, hogy a keleti hagyományokat ne hígítsák föl gyakorlati vagy kényelmi okokból, ne rontsa meg őket a fogyasztói vagy haszonelvű szemlélet.
A keleti egyház lelkisége gazdagít minket is
Az egyháznak szüksége van rátok. Milyen nagy hozzájárulást adhat ma nekünk a keleti kereszténység! Milyen nagy szükségünk van arra, hogy újra rátaláljunk a misztérium értelmére, mely olyan élő a keleti liturgiában, mely magával ragadja az emberi személyt a maga teljességében, mely az üdvösség szépségéről énekel, és csodálatra indít az isteni nagyság iránt, mely átöleli az emberi kicsinységet – mondta Leó pápa.
Világi hatalom helyett evangéliumi tanúságtétel
A keleti egyházakat arra buzdította, hogy továbbra is adjanak példát, a lelkipásztorok segítsék a szeretetközösséget, főként a püspöki szinódusban, hogy ott megnyilvánuljon a kollegialitás és a hiteles társfelelősség. Áttekinthetően kezeljék a javakat, alázatosan és egészen szenteljék magukat Isten népének, ne ragaszkodjanak a címekhez, a világi hatalomhoz és saját arculatukhoz. A keleti kereszténység ragyogása ma jobban, mint valaha azt kéri, hogy szabaduljunk meg minden világi függéstől, minden olyan törekvéstől, mely a szeretetközösség ellen mutat, hogy hívek legyünk az engedelmességben és az evangéliumi tanúságtételben – zárta beszédét XIV. Leó pápa a keleti egyházak jubileumi audienciáján.
Isabella H. de Carvalho, Gedő Ágnes / Vatikáni Rádió
