A 18. század elején, az újjászülető erdélyi katolicizmus idején a Jézus Társaság (Societas Jesu) tagjai, közismerten a jezsuiták Kolozsváron is felépítették intézményeiket. Akkor épült a később akadémiai, majd piarista templomként ismert istenháza, a mai Egyetem/Universității utcában. Mellette a rendház, az iskola (a mai Báthory István-líceum helyén), a nemesi konviktus (a volt piarista rendház a Farkas és Egyetem utca sarkán) és a Szent József Fiúnevelő Intézet (a Báthory–Apor szeminárium), napjainkban a Báthory-líceum kisépülete.
A jezsuita gyökerek
Erdélyben a barokk stílust a jezsuiták honosították meg. Ennek köszönhetően Erdély első barokk temploma, de kincses városunk első barokk épülete is a piarista templom, amely szűkebb hazánk legszebb műemlékei közé tartozik.
A templom 1718 és 1724 között, csupán hat év alatt épült fel a katolikus hívek pénzén. Az építéshez a köveket a Kolozs-monostori apátsági épület romjaiból hozták ide.
1724. augusztus 11-én a Római Katolikus Státus az erdélyi udvari kancellárián keresztül jelentette III. Károly (1685–1740) királynak, hogy az „Academicum Societatis Jesu templum, in libera regiaque civitate Claudiopolitana propriis nostris obolis erectum” (A jezsuiták akadémiai temploma, amely Kolozsvár szabad és királyi városban a mi saját pénzünkön épült) folyó év szeptember 10-én fog ünnepélyesen felavattatni. Az oklevél szerint tehát a jezsuiták temploma az erdélyi Római Katolikus Státus tagjainak költségén épült. 1724. szeptember 10-én történt felavatásán az ünnepi beszédet Gyalogi János jezsuita páter mondta, aki a kápolnasoros csarnoktemplom – hosszúsága 42,7, szélessége 25,2 méter – építési munkálataiban is eredményesen részt vett.
Ezután Kolozsváron egyre jobban elterjedt a Boldogságos Szűz Mária tisztelete. Tudniillik annak ellenére, hogy a templom a Szentháromság tiszteletére volt felszentelve, a főoltár közepén elhelyezett kegykép búcsújáró hellyé emelte a templomot.
Sas Péter budapesti művelődéstörténész kutatásának köszönhetően megtudhatjuk, hogy a kor hagyományainak megfelelően búcsúének is született a kolozsvári Könnyező Szűzhöz, ennek részlete: „Megvirradt felettünk Máriának napja. / Eljöttünk e helyen, szép Szűz Mária / Kolozsvárnak ékes királynéja / Özvegyeknek, árváknak hű anyja.”
A templom felszentelésére pontosan három évszázada, 1725. május 13-án került sor, amit az akkori erdélyi püspök, báró csíkszentmártoni Antalfi János végzett. Mivel az istenházát nem egy védőszentnek, hanem egy hittitoknak az oltalma alá helyezték, nem a „Patronus Ecclesiae”, hanem a „Titulus Ecclesiae” elnevezést használták.
Ezért a „Szentháromság dicsőítése” lett a templom felszentelési címe. Természetesen a hittitok anyaszentegyházunk általi ünneplésének időpontja egyúttal a templom búcsúnapja is. Mivel elsősorban a főiskolai ifjúság lelki szükségletei biztosításának színhelye lett, ezért a hétköznapi szóhasználatban inkább az akadémiai templom elnevezés terjedt el.
A jezsuiták a használatba vételt követően, június 13-án visszaadhatták Antalfi János püspöknek az addig általuk majd harminc évig használt óvári templomot, amelyet a Szent Ferenc-rend (Ordo Fratrum Minorum) – közismerten a barátok – kapott meg és azóta használ. Ezt megelőzően, június 7-én, még a templom visszaadása előtt a jezsuiták az ottani istenháza és a zárda kriptájában nyugvó rendtagok, valamint jótevőik egy részének holttestét átvitték az új templom kriptájába. Az áthozott halottak felsorolását gróf altorjai Apor Istvánnal (1638–1704), a katolikus vallás „nevezetes oszlopával” kell kezdenünk, akit emléktáblája Erdély kincstartójának és fővezérének nevez. Az új kriptában helyezték el felőri Nápolyi György (1657–1714) és harasztosi Felvinczi Zsigmond (mh. 1700) teteme mellett a rend több elhunyt tagját is: Hilbert János, Pakay János, Alló Imre, Kupsay Mátyás, Klaminger Kristóf, valamint a jezsuiták történetíróját, Bzensky Rudolfot (1631–1715). A Jézus Társaság jótevői közül itt temették el özvegy gróf Mikes Jánosné gróf Bethlen Druzsianát, Bethlen Farkas történetíró leányát (akinek a férje hozta a híres Mikes-féle vallási pontokat Bécsből Erdélybe), valamint özvegy felőri Nápolyi Györgyné harasztosi Felvinczi Klárát, a bőkezű adományozót, aki a Szent Anna-oltár alatt nyugszik. Ebbe a sorba tartozik még – többek között – gróf hallerkői Haller Gábor (1685–1723), az erdélyi királyi tábla ülnöke és báró sárdi Száva Mihály (mh. 1728), Zaránd vármegye főispánja, a sóaknák főfelügyelője, feleségével (mh. 1755) együtt.
Jezsuitából piarista templom
Köztudomású, hogy a templomot és az azt körülvevő intézményeket mintegy fél évszázadon át a jezsuiták működtették. Miután azonban 1773-ban a rendet megszüntették, 1776-ban Mária Terézia rendelete nyomán a kegyes tanítórend, a piaristák tulajdonába került. A kolozsvári jezsuiták, majd piaristák iskolája egyetemi jellegű volt, ezért a templomot akadémiai templomnak is nevezték.
Mivel a piaristáknál a fő cél az ifjúság tanítása, nevelése, ez a templom elsősorban az ifjúságé volt. Napjainkban is itt működik a Katolikus Egyetemi Lelkészség, Molnár Lehel piarista szerezetespap, történelemtanár, egyetemi lelkész itt látja el lelki útravalóval mind a Báthory-líceum diákjait, mind az egyetemistákat. Mellette szolgál a kameruni Chrysanthus Yvesimbom Njungba piarista diakónus, az első afrikai a gyulafehérvári főegyházmegyében, aki az angolul és franciául beszélő egyetemisták és hívek pasztorációjával foglalkozik és magyarul tanul.
Kelemen Lajos történelemtudós 1924-ben írt tanulmányában így mutatja be a templom külsejét és belsejét leírásában: „Az egyetem épülete mellett, a sarkon, kívülről nem is túlságosan mutatós nagyvonalú homlokzatkiképzésével, két zömök manzárdtetős tornyával a kolozsvári ifjúság kedves temploma. A magas oromfalat csak egyetlen ovális alakú ablak töri át, s a széleken alkalmazott egyszerű pilaszterek mellett lefelé becsavart jellegzetes csigás oromszél szabja meg. A homlokzat tagoltságát kihangsúlyozzák a hatalmas ion oszlopfejes faloszlopok és erős vízszintes párkányok, melyek az alattuk nyíló ablakokkal együtt a belső imakarzatokat is jelzik.
A templom hajójába nemes szabású nagy ajtó nyílik, jobbra és balra két egyszerű, de ízléses barokk kisebb bejárat vezet, amelyek közül azonban csak a délit használják. A bejárat fölötti homlokzati rész fülkéiben Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának és rendtársának, Xavéri Szent Ferenc, India és Japán hittértő apostolának kőszobrait láthatjuk.
A homlokzat közepét egy párkányszemöldökös ablak foglalja el, mellette kétoldalt egy-egy kisebb ablak világít be a templomba. A nagy ablak és a főkapu közé kis erkélyt építettek. A főbejárat fölötti szemöldökívek övezetében két angyal között a Szentháromságot ábrázoló kődombormű látható, alatta a HONORI SANCTISSIMAE TRINITAS (A Szentháromság tiszteletére) felirattal.”
A nem hívő, a nem liturgikus cselekményekre érkezőket is a templomba lépve megragadja mindenekelőtt ennek építészeti szépsége és pompás térhatása. És ha a szemünk végignéz a gyönyörű összhangon, úgy érezzük, Biró Vencel piarista, történelemtudós szavaival élve: „mintha egy Isten dicsőségére alkotott himnusz épületté testesült akkordjai előtt állnánk”.
A templom hajója, finom átmenettel, mintegy folytatódik a szentélyben, ezért az egészet az ima és hálaadás egyetlen termének érezhetjük. A kis mellékhajók három-három mellékoltárfülkére oszlanak, egy-egy oltárral, szemben egy-egy gyönyörű intarziás faberakásos gyóntatószékkel, fölötte évszázados olajfestményekkel. 1776 után a piaristák két kisebb mellékoltárt állítottak fel a főoltár irányába tartva jobbra rendalapítójuk, Kalazanci Szent József – az oltárképen korabeli magyar tanulói öltözékekre vonatkozó emlékekkel –, balra Nepomuki Szent János, a gyónási titok vértanú püspökének tiszteletére.
Személy szerint én is sokszor gyönyörködöm és mások figyelmét is szívesen felhívom a templom bútorzatára: a szentély nagyméretű, hátas stallumaira, a gyóntatószékekre, a két sekrestyébe vezető ajtóra – valamennyi díszes, intarziás remekmű.
Külön kiemelem a díszes szószéket, amelynek koronája alatti aranyozott, a keresztre feszítést ábrázoló domborműve valószínű Johannes Nachtigall szobrász műve. Maga a gazdagon aranyozott, művészi kivitelű szószék Anton Schuchbauer, a barokk erdélyi szobrászmester 1745-ből származó alkotása. Nem véletlen, hogy ugyancsak ő faragta a kolozsvári Szent Mihály-templom hasonlóan gyönyörű szószékét is.
A mellékoltárok és a főoltár
Ha belépünk a templomba, az első jobb oldali kápolna Szent Kereszt mellékoltárán a keresztre feszített Krisztust, szemben pedig a sírbatételét ábrázoló festményt láthatunk. A kettő közötti falon Szent Borbálát ábrázoló nagy méretű kép látható. Következik Szent József mellékoltára, amelynek képén Szűz Mária jegyesét a gyermek Jézussal örökítették meg. Szemben a Szent Család menekülését szemlélhetjük. A harmadik kápolnában található Xavéri Szent Ferenc oltára, amelynek képén az egzotikus környezetbe helyezett hittérítőt, míg a szemben levő festmény a pápával együtt ábrázolja, amint az magasztos küldetésével bízza meg.
A templom bal oldali részén is három kápolna található mellékoltárral. Az első a Magyar Szentek oltára. Festményén Szent István király tesz felajánlást a gyermek Jézust az ölében tartó Szűz Máriának. Aki maga a Patrona Hungariae, mert már elfogadta a felajánlást és viseli a koronát. Az alkotáson a másik két Árpád-házi szent, Imre herceg – a magyar ifjúság égi védnöke – és László király, az athleta patriae is látható.
A második a Szent Anna- (Szűz Mária édesanyja) kápolna. Az egyik oltárképen ő és a gyermek Mária, a másikon Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását örökítette meg a művész ecsete. Loyolai Szent Ignác mellékoltárát a harmadik kápolnában helyezték el. Festményén a jezsuita rend alapítója legyőzi lelkigyakorlataival a tengeri szörnyként ábrázolt gonoszt. Szemben a rend konstitúciójának írása közben láthatjuk Szent Ignácot.
Az oltárfülkék fölötti részeken díszes, mellvédes imaerkélyek láthatók.
Az összhatást a Szentháromság tiszteletére emelt monumentális főoltár koronázza meg, amelynek közepén elhelyezett Könnyező Szűz Mária és a kis Jézus (királyi díszekkel ellátott) ikonja a Szamosújvár melletti Füzesmikola (Nicula) kolostor ikonfestő műhelyében készült 1681-ben, az orosz származású Lukács (Luca) nevű festő alkotása.
A főoltárral kapcsolatban Kelemen Lajos így fogalmaz: „A nagy Szentháromság oltárkép ismeretlen középszerű festő műve. A fölötte a magasban ülő két aranyos angyal bizonyára nem is a képet, hanem a benne kifejezett eszmét tiszteli meg a feléje csüngő arany virágfüzérrel. Közöttük egy táblán latin kronosztikon árulja el a készítés idejét. Magno – Deo Vnl aC – trIno LaVs – VIrtVs – gLorIa (A nagy Istennek, az egynek és háromnak, dicséret, tisztesség és dicsőség. A felirat nagybetűinek összege*. 1724.)”
A 200. évforduló
Az 1922–1923-as tanévben, az iskolával az ifjúság javáért együttműködő templom átfogó restaurálásának megvalósítása érdekében páter Patay József igazgató Sándor Erzsi opera-énekesnő közreműködésével nagyszabású templomi hangversenyt szervezett. Ez mintegy bevezetője volt annak a fáradozásnak, amely a templom belső restaurálását tűzte ki célul. Hiszen az istenháza 200 éves fennállása alatt annak belseje igen elhanyagolódott. Patay az akkori nehéz pénzügyi viszonyok ellenére vállalta a rendbehozatali munkák kivitelezését. A Katolikus Társadalom és az Erdélyi Szociális Misszió közreműködésével sikerült összegyűjtenie a szükséges pénzösszeget.
A templom építésének 200. évfordulója alkalmából végzett restaurálási munkálatok 1924-re befejeződtek, újrameszelték a templom belsejét, megtisztították a képeket, bevezették a villanyvilágítást, megjavították és megtisztították az orgonát, megjavították a padokat és a gyóntatószékeket. Ugyanakkor kijavították a templom előtti Szűz Mária-szobrot és körülvették ráccsal.
Október 15-én nagy ünnepélyességgel megáldották a templomot, háromnapos templomi és templomon kívüli ünnepségeket rendeztek. Ezeken a zágoni Mikes Kelemenről elnevezett piarista főgimnázium volt tanítványai kifejezték – nemzeti és vallási különbségek nélkül – ragaszkodásukat, és felszólalásaikban versenyezve hangoztatták kellemes emlékeiket.
Ezen jelentős főjavítás után természetesen a templom harmadik évszázada folyamán is végeztek kisebb állagmegőrzési, majd központi fűtéshálózatot létesítő munkálatokat. Főesperes-plébánosi megbízásból elvégeztettem (2003 és 2018 között) a padlózati, valamint a bejárati lépcsők megrepedt, eltört kőlapjainak kicserélését stb.
Az elmúlt évtizedek és a jelen
Az utóbbi évtizedek fontos megvalósításait jelentette Kovács Sándor főesperes-plébános kolozsvári szolgálata (2007 és 2017 között) idején a Ruzitska György (Bécs, 1786. február 10. – Kolozsvár, 1869. december 2.) híres magyar zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus által indítványozott és tervezett, 1849-ben elkészült gyönyörű empire orgona teljes restaurálása 2013-ban. Ezt megelőzően, 1947-ben javították meg, mindmáig zene- és egyházművészeti remekként tartjuk számon. A szentély kőlapjait szőnyeggel lefedett fapadlózattal látta el. A kápolnákban restauráltatta a Krisztus sírbatételét, valamint a Szent Család menekülését ábrázoló képet. Felfigyeltem arra, hogy utóbbi alkotója nem a szokásos, legtöbb festményen látható, a szamárháton utazó Szűzanyával, hanem más művészi megközelítéssel mutatja be az eseményt: míg Szent József a kis Jézust készíti elő oltalmazólag, Szűz Máriát a legszükségesebbeket tartalmazó tarisznyával ábrázolja.
Veres Stelian 2012 és 2020 között mind a Szent Mihály-egyházközség segédlelkészeként, mind plébániai kormányzóként és megbízott kolozs-dobokai főesperesként lelkiismereti kötelességének tartotta a piarista templom felszerelésének folyamatos rendbetételét. Többek között restauráltatta a közkedvelt Pieta-szobrot, a Szent Antal-szobrot. Neki köszönhetően restaurálták a Loyolai Szent Ignác-mellékoltár képét.
Az Egyetem utca teljes körű felújításának idején Macalik Arnold kolozsvári építész dokumentálódásának és gondoskodásának, valamint a helyi hivatalosságokkal való együttműködésnek köszönhetően két éve új, impozáns lépcsőzet vezet a templom mindhárom bejáratához. Ezek mintegy kiemelik a templom homlokzatának barokk szépségét, és hívogatóan késztetnek a belépésre. Ennek igencsak eljött az ideje, hiszen egy-egy lépcsőfok szinte életveszélyessé vált az idő koptatása, valamint az időjárás viszontagságai miatt.
Napjainkban a piarista templomban a magyar és a román nyelvű mellett olasz, angol, német és francia nyelvű szentmiséken és szertartásokon is részt vehetnek a hívek.
FODOR GYÖRGY piarista konfráter
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/19-es számában.
[…] Háromszáz éve szentelték fel a kolozsvári piarista templomot […]