† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.
Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,27–30
Húsvét negyedik vasárnapja hagyományosan a jó Pásztor vasárnapja néven ismert, valamint a papi hivatások vasárnapjaként is „emlegetjük”, hiszen ilyenkor különösen is imádkozunk a jó papi hivatásokért, legyen szó az eljövendőkről vagy a már meglévőkről. Az egyházi év során általában két alkalommal emlékezünk meg a papi hivatásokról: az egyik a nagycsütörtök, amikor az egyházi rend szentsége kerül előtérbe az oltáriszentséggel egyetemben, a másik pedig ez a vasárnap, amikor ugyancsak a papi életről, hivatásról elmélkedünk, mert a pap mint alter Christus (Krisztus mása) van jelen a világban, hiszen Krisztus nevében cselekszik, végzi a szent szolgálatot, és (jobb esetben) mutat jó példát testvéreinek. Mégis ezek mellett nagyon sokszor nem is gondolunk bele, hogy egy papnak milyen nagy szüksége van a világi Krisztus-hívők imájára és támogatására. Különösen is, hiszen a pap is ember, gyarló ember, aki testvéreihez hasonlóan járja a Krisztus-követés küzdelmes útját, hordozza életének keresztjeit, néha pedig ha bukdácsolva is, de erősíti testvéreit. Nagyon érdekes, hogy a pap latin megnevezése a sacerdos, amely a latin sacer „Istennek szentelt”, illetve „áldott”, valamint a dos, amely a dare „adni” igéből származik, jelentése „hordozó”, „átadó”. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a pap Istennek szentelt, aki a szent dolgokat átadja, aki a szenttel bánik, aki a szentet hordozza. Mindannyian értjük és érezzük ennek mélységét, hiszen valami „többre” mutat, vagy legalábbis kellene mutatnia, ennek alapja pedig a jézusi élet- és cselekvésmód.
Jézus a mai evangéliumban a „jó” jelzőt használja, aki önmagáról mint pásztorról beszél. Görögül a jó a ho kalós, amelynek többletjelentése az ideális, az eszményi, a nemes, és nem csupán a mi nyelvezetünk szerinti egyszerűen „jó”. A jézusi megfogalmazás gazdagsága azért is fontos, mert Krisztus-követésünk (függetlenül attól, hogy világi Krisztus-hívők vagy az egyházi rend tagjai vagyunk) ennek a valóságnak a megértése után válhat életté, valósággá. Hiszen Jézus példát ad a keresztény élet hármasságára (bárány – pásztor – áldozati bárány): hallgat az Atya hangjára, tanítja és vezeti övéit, és végül feláldozza magát értük. Ez a keresztény élet hármassága, amely ránk is vár: hallgatni és felismerni az Úr szelíd hangját, vállalni mieink hűséges szolgálatát, és végül magunkat egészen odaadni, odaajándékozni szeretetáldozatként. Minderre példa Jézus élete, amely nem letűnt ideál, hanem nagyon is éltető és átformáló valóság, és amely nemcsak a papok kiváltsága, hanem minden Krisztus-hívő életfeladata is.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/19-es számában.
