László Noémi a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok főszerkesztője, József Attila-díjas és Kovács András Ferenc Költészeti Díjas költő gyermekekről és olvasásról osztotta meg tapasztalatát, gondolatait és versét a Vasárnap olvasóival.
A mi családunkban nem volt nagy hagyománya a felolvasásnak, nálunk inkább önállóságra nevelték az embert. De azért olvasott nekünk édesanyánk, tündérmeséket, például. És sokat hallgattuk Illés Kinga A kis herceg-változatát kazettás magnóról, ezt a kisfiam is kedvvel hallgatja, amikor szüleimnél jár. Nekem is sokszor megjelenik a fejemben, amikor valaki látogatóba jön, hogy „Á-á, egy bámuló érkezett látogatóba…” Viccet félretéve, a nagyon keveseket leszámítva ma olyasmit olvasnak a gyerekek, ami rövid. Vagy ha hosszú, akkor jó sok képpel tarkított, rövid szövegblokkokból áll össze. A sűrűn szedett, hosszú szöveg a legtöbb gyereket elriasztja.
A lányom már második osztályos korában könyvmoly volt, akkor még magyarul olvasott. Ma úgy látom, leginkább angol könyveket olvas, bár nincs még 18 éves. Tűnődtem is eleget, hogy mikor tanult meg annyira angolul ez a gyermek, hogy a Bűn és bűnhődést angolul fogyasztja? Így vágnak fel a mai magyar kamaszok…
A gyerekekre mintha mentiben rájuk ragadna a nyelvtudás. Emlékszem, az öcsém a Cartoon Network-öt nézve tanult meg alapszinten angolul, és sosem hatották meg igazán a könyvek. A fiam TikTok videókon csüng és csak képregényt hajlandó olvasni. Pedig apja, anyja, testvérei könyvmolyok. Ezért mondom, hogy bár van módja az olvasásra-szoktatásnak, szerintem ezt a fajta szabadidő-evő tevékenységet csak az szereti meg igazán, aki amúgy is erre született.
Nem kizárt, hogy olvasókká válhatunk, de sokkal valószínűbb, hogy eleve annak születünk. Akár így, akár úgy, nem árt, ha a házban, ahol felnövünk, van egy jól felszerelt könyvespolc, szép és izgalmas, rövid és hosszú könyvekkel, atlaszokkal, térképekkel, lexikonokkal, anatómiai lapozókkal. Jó, ha vannak verses és mesés gyűjtemények. De kellenek kalózregények és rémtörténetek, lányregények és Föld körüli utazásokról szóló beszámolók. Nem árt, ha hírt adnak ezek a könyvek más népektől, más szokásokról, más földrészekről, a tenger mélyéről és a csillagos égről. És még így is fennáll a veszélye annak, hogy egy-egy gyermek inkább fogja a focilabdát, és kimegy a térre futkorászni. Egy másik pedig duzzogva a városi könyvtárba vonul, mert otthon nem jut már elég olvasnivalóhoz…
László Noémi: Magyarok
Mi magyarok vagyunk. Például
bajom volt, mikor azt mondták:
maj károly, vagy azt: verne gyula.
Vagy megkérdezték: az a zsülvern
kicsoda? Hogy én miért bújom
ezt a sok idegen regényt. Olvassak
inkább balladát, hetvenhét magyar
népmesét vagy elbeszélő költeményt.
Adyt fújjam, ne azt: „ősz húrja zsong.”
Rendes magyar gyerek Petőfi-versekért
rajong. Milyen lány az, aki huszadszor
olvassa a vinetut. Közben pocsékul
hímez, és ugrókötelezni se tud.
Nem szóltam, hogy Szent Péter
esernyőjét háromszor olvastam,
és még fogom. Azt hiszem, én magyar
vagyok, de egyszerűen, és alapfokon.
