Guido Marini püspök, aki nyolc éven át Ferenc pápa szertartásmestere volt, aki Csíksomlyón is mellette volt, emlékmisét celebrált és megosztotta emlékeit a néhai pápa hitéről és emberségéről.
A Boldogságos Szűz Máriával nem lehet szőrszálhasogatónak lenni
Guido Marini, az olaszországi Tortona egyházmegye püspöke és korábbi pápai szertartásmester elmondta, hogy ezek voltak Ferenc pápa szavai hozzá pápasága első napjaiban. A püspök a székesegyházában április 23-án celebrált emlékmisén mondott homíliájában felidézte a néhai pápa Szűzanya iránti odaadását. ,,Már a végrendeletében is kifejezett vágya volt, hogy a Santa Maria Maggiore bazilikában temessék el, a Salus Populi Romani kápolna közelében, ahová pontifikátusa alatt sokszor elment, minden útja előtt és után, valamint sok más alkalommal” — idézte fel Marini püspök. ,,De különösen két epizódot szeretnék felidézni. A pontifikátus elején voltunk… és a Fatimai Szűzanya szobrát a Szent Péter térre hozták. A pápa tisztelete jeléül egy rózsafüzért készült a Madonna kezébe helyezni”.
Arany rózsafüzér a fatimai Szűznek
,,Elkezdtem tehát rózsafüzért keresni — folytatta Marini püspök –, de nem találtam semmi alkalmasat, kivéve egy nagyon-nagyon szép, arany rózsafüzért. Meg kell mondanom, egy kicsit zavarba jöttem, különösen azért, mert már jól tudtam, hogy a pápa szereti az egyszerű, szegényes dolgokat. De kevés időnk volt, és semmi mást nem találtam, ami elég jelentősnek tűnt volna. Odamentem a pápához, és azt mondtam: Szentatya, találtam egy rózsafüzért... Jó, jó, jól van — mondta. Aztán hozzátettem: Ez egy arany rózsafüzér. Készen álltam arra, hogy azt mondja: nem, nem, nem. Ehelyett azt mondta: Tökéletes, tökéletes, mert a Madonnával nem lehetünk szőrszálhasogatók; egy arany rózsafüzér éppen megfelel.„
A tortonai püspök még mindig Ferenc pápa Mária-tiszteletéről szólva hozzátette: ,,Az ünnepség alatt a Madonnát a vállukon hozták az obeliszktől a színpadig. Aztán fel kellett mászniuk a lépcsőn, fel, a szentélybe. Egyszercsak a pápa felém fordult, amikor a Madonna a lépcsőhöz közeledett, és azt mondta: Gyere, gyere, gyere, mert a Szűzanyával találkozunk, nem várakoztathatjuk meg. Ilyen volt a pápa mély, mégis egyszerű és népies Madonna-áhítata.”
Irgalom
Marini püspök ezután a pontifikátus központi témájáról szólt: az irgalmasságról. ,,Emlékszem az első bűnbánati liturgiára a Szent Péter-bazilikában, amelyet a pápa a nagyböjt idején celebrált” — mesélte. ,,Volt egy pillanat, amikor ő és más papok a gyóntatószékekben helyezkedtek el, hogy meghallgassák a jelenlévők gyónását, és engem bíztak meg azzal, hogy kísérjem el a pápát a gyóntatószékhez. Amikor közel értünk, ő más utat választott — váratlanul egy másik, közeli gyóntatószékhez ment. Letérdelt a gyóntató előtt, aki ettől megdöbbent. Ott gyónt a pápa, hogy mindenki láthassa. Később a sekrestyében azt mondta nekem: ,,Sajnálom, hogy nem hallgattam rád — másfelé mentem –, de azt akartam, hogy a pápa e gesztusa segítsen mindenkinek megérteni a gyónás szépségét, Isten kegyelmének szépségét, segítsen megérteni, hogy az Úrhoz közeledni és bocsánatot kérni valóban örömre ad okot.” (A jelenetet ITT megnézhetik.)
Az evangélium megélése az élet igazi öröme
Az evangélium örömére utalva — amely az argentin pápa első apostoli buzdításának címét adta — Marini püspök emlékeztetett: ,,Egyszer azt mondta: Tudjátok, nagyon szeretek mosollyal az ajkamon az emberek közé menni, néha még egy kis váratlan gesztust is teszek, mert az Úr örömét akarom közvetíteni. Azt akarom, hogy mindenki valóban érezze, hogy a hozzá tartozás, az evangélium megélése az élet igazi öröme. Ez, az evangélium öröme Jézus öröme.”
A püspök ezután felidézte a ,,Mindenki/Todos” szót, amelyet a legutóbbi lisszaboni ifjúsági világnapon háromszor is megismételt: ,,Todos, todos, todos”, mindenki, mindenki, mindenki. Mit értett ezen? Azt, hogy az egyháznak a szívében kell hordoznia a vágyat, hogy mindenkit elérjen, mindenkit meghallgasson, mindenkivel párbeszédet kezdjen, hogy mindenkinek elhozza az evangélium szépségét, amely megment, és az Úrét, aki a Megváltó.
Szinodalitás
Marini püspök a szinodalitás témáját is érintette. ,,Részt vettünk ezen a szinódusi úton, egy olyan úton, amelyet a pápa eltökélten akart. Nem azért akarta, hogy újabb dokumentumokat készítsen. Ezt többször mondta nekem személyesen: Engem nem érdekel több dokumentum. Engem az érdekel, hogy ez az idő, ez az utazás segítsen mindannyiunknak abban, hogy a közösséget, a részvételt, a társfelelősséget értelmesebb, hitelesebb, mélyebb módon éljük meg — hogy valóban egy test legyünk. Mert ahogy a pápa jól tudta, misszió csak ott történik, ahol közösség van, és ezt csak az egyházon belüli szeretet, az egyházon belüli közösség teszi lehetővé.”
Gondoskodás a legkiszolgáltatottabbakról
A pápának a szegények iránti szeretetéről szólva az egykori pápai szertartásmester így szólt: ,,Törődött a szegényekkel; törődött az emberiség minden szükségletével — és ez nem a látszat kedvéért történt. Egy nap a sekrestyében, egy szegényekkel való találkozás után láttam őt sírni — és tényleg sírt –, mert az emberiség szegénységét minden formájában saját bánatának érezte, személyes bánatának, szívét megérintő fájdalomnak. Tényleg sírt, könnyes volt a szeme, a sekrestye rejtekében, mert visszaemlékezett egy találkozásra az egyik ilyen szegénnyel. És emlékszem, hogy néhány nappal pápává választása után, amikor egy fiatalkorúak börtönébe mentünk misére, azt mondta nekem: Tudod, minden alkalommal, amikor egy ilyen helyre jövök, azt kérdezem magamtól: miért ők és nem én? Lehetnék én is. És hozzátette: Gondolkodj el ezen.”
A világ plébánosa
Marini püspök megemlítette a pápa elkötelezettségét a béke iránt is. Mint próféta, akit gyakran nem hallgatnak meg, ,,nem fáradt bele, hogy hirdesse, hirdesse, kérje azt mint ajándékot a mi szegény, háborúban álló világunk számára”. Olyan pásztornak nevezte Marini Ferenc pápát, aki ,,szenvedélyesen szerette a világot — és ami mindig is feltűnt nekem, hogy minden, minden érdekelte, mert minden, ami az emberiséget érintette, őt is érintette. Az emberiség minden megnyilvánulása érdekelte őt. Minden, ami az emberhez kapcsolódott, ott volt a szívében, ez volt a szívügye. Olyan akart lenni, mint a világ plébánosa. Gondoljunk csak azokra a telefonhívásokra, amelyeket a hétköznapi emberekkel folytatott, vagy a kézzel írt üzenetekre, amelyeket a világ minden szegletébe küldött. Szívén viselte a világot — és talán pápaságának ez az aspektusa kristályosodott ki örökre azon a 2020. március 27-én, a Covid-19 évében, amikor a pápa egyedül jelent meg a Szent Péter téren. A világ szeme azon a téren volt, a világ szeme a pápán volt, és abban a pillanatban a pápa az egész világot az Úr színe elé vitte. Ez marad talán a legszebb kép egy olyan pápáról, aki valóban mindig a szívében hordozta a világot.”
Bátorság és szabadság
Végül a tortonai püspök megemlékezett a néhai Ferenc pápa ,,bátorságáról és szabadságáról”. ,,Hozzá akart járulni az egyház reformjához” — mondta. ,,Az egyháznak a történelem minden időszakában meg kell reformálnia magát emberi dimenziójában. Miért? Mert az idő múlásával berögződések alakulnak ki, olyan mechanizmusok, amelyek miatt már nem úgy működik, ahogyan kellene. Bátorsággal és szabadsággal próbálta felajánlani hozzájárulását ezen a téren. És persze ez nem mindig tette őt népszerűvé, közkedveltté. Pápai beiktatásának napján el lehet képzelni az ujjongást a Szent Péter téren! Visszatérve a sekrestyébe, találjátok ki, mit mondott?! Tudod, a Szent Péter téren ma a nép ujjongása engem Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztetett. És rögtön utána arra gondoltam, azt mondtam magamban: emlékezzem majd erre, amikor eljönnek a szenvedés és a kereszt napjai. És így történt. Mert így van ez minden pápával.”
Vatican News (EN)
Fordította Bodó Márta
Fotó: CNS, Vatican Media
