Geréd István a csíksomlyói pápai szentmise zenei szolgálatát végezte 2019-ben. Arra kértük, elevenítse fel az a napot, beszéljen arról, hogyan él benne a pápalátogatás emléke.
A korábban a Vasárnapnak adott interjúdban úgy fogalmaztál, a csíksomlyói pápalátogatáson a zenei szolgálatra való lehetőség számodra ajándék volt. Hogy emlékszel vissza e néhány év távlatából erre az ajándékra?
Akkor is ajándéknak éreztem, de most – Ferenc pápa Teremtőjéhez való hazatérte után – még inkább érzem, hogy mennyire egyedülálló és kegyelemteli pillanat volt. A liturgián szolgálni, ott, ahol a szentatya jelen van, egy olyan lelki tapasztalat, amely egyszerre emel fel, mélyít el, és hagy örök nyomot bennem. Minden levegővétel, minden énekelt hang, minden csend része lett az emlékeimnek.
Mit jelent – szakmai és lelki szempontból ez a mozzanat számodra, hogy te lehettél Csíksomlyón a pápai szentmise zsoltárénekese és orgonistája? Persze, már mondtad, hogy ajándék. De így utólag nyert-e más értelmet is?
Akkor az öröm és a felelősség érzése volt a legerősebb bennem, hogy mindez megtörténik, és nekem komoly feladatom van ebben. Most – visszatekintve – azt érzem, hogy ez egyfajta küldetés is volt. Mintha egy kis darabban részesülhettem volna Ferenc pápa szolgálatából, nemcsak mint zenei közreműködő, hanem mint tanúságtevő is. Ez az élmény is megerősített abban, hogy az egyházzene fontos szerepet tölt be az életemben: ima és közvetítés ég és föld között. Olyan kegyelmi pillanat volt aznap, amiből azóta is tudok meríteni.
Van-e olyan mozzanata a misének, ami számodra megmaradt?
Hála Istennek több is van. Úgy mentem fel a Nyeregbe, hogy orgonajátékommal fogok aznap szolgálni. Esőverten érkeztem meg, térdig vizesen és sárosan, s a szentmise előtt derült ki, hogy nem a hagyományos pünkösdi búcsús előénekesek fogják a zsoltárt énekelni, hanem az ambótól kell énekelje valaki. Akkor kezdett el igazán dobogni a szívem, amikor megtudtam, hogy én leszek az és ezzel változott a terv is: az orgonához csak a zsoltáréneklés után mehettem. A médiás ismerősök pont az énekkar mellett voltak: most is köszönöm nekik, hogy hárman tisztították a ruhámat, hogy ki tudjak állni énekelni. Ott és akkor hirtelen azt éreztem, hogy ennyi ember előtt soha nem énekeltem és milyen lesz? Csak addig nem tudtam, amíg elkezdtem: Íme, eljövök, Uram, hogy megtegyem a te akaratodat. Kimondhatatlan érzés volt százezer emberrel együtt énekelve imádkozni.
Van-e olyan mozzanata a pápa romániai látogatásának, ami számodra megmaradt?
Ferenc pápa arca, mosolya, közvetlensége. Nem volt benne távolságtartás, semmi formaság. Az, ahogy Marosvásárhelyről Csíksomlyóig utazott autóval és láthatta azokat a meseszép tájakat, amiket én látok mindig, amikor szüleimet meglátogatom. Ahogy megérkezett a nyeregbe, ahogy a hívek felé fordult, az a szeretet és nyitottság, amit sugárzott, egészen megható volt. Ferenc pápa nem csak egyszerű látogató volt, jelenléte valahogy még otthonosabbá tette a csíksomlyói nyerget. Látogatása történelmi esemény is volt, de lelki ajándék volt minden erdélyi magyar katolikus hívőnek is.
