Földi zarándoklatunk irányát és lendületét egyszer s mindenkorra megváltoztatta

0
670

Oláh Zoltán nagyprépost, teológiai tanár, a pápalátogatást előkészítő bizottság tagja idézi fel a csíksomlyói pápalátogatás emlékeit és Ferenc pápa alakját.

Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el. (Ferenc pápa Csíksomlyón, 2019. június 1-jén elmondott beszédéből)

Hónapokig tartó súlyos betegsége ellenére váratlanul érte, meglepte a világot Ferenc pápa földi életének befejezése húsvét másodnapján, április 21-én. Váratlan volt, hiszen húsvétvasárnap urbi et orbi áldásban tudta részesíteni a Szent Péter téren megjelent több tízezer zarándokot és még egyszer, utoljára a pápamobilról köszönteni tudta a nyájat. Utolsó erőfeszítéseit talán a remény aprócska jeleiként értelmeztük sokan, hogy ha nem is gyógyul fel teljesen, legalább némi erőre kap szervezete.

Ferenc pápa nincs többé köztünk, ám földi zarándoklatunk irányát és lendületét egyszer s mindenkorra megváltoztatta. Első pápaként látogatta meg az erdélyi katolikusokat, a többségében magyar római katolikusokat Csíksomlyón, a többségében román görögkatolikusokat Balázsfalván június 2-án. Jakubinyi György érsek atya megbízásából rám az a feladat hárult ennek az apostoli látogatásnak a kapcsán, hogy egy sajtóbizottság létrehozásával, annak munkájának koordinálásával Ferenc pápa látogatását népszerűsítsük, tanítását és személyét a lehető legtöbb emberhez eljuttassuk, és arra ösztönözzük, hogy vegyenek részt ezen a történelmi eseményen. Nem bizonyult könnyű feladatnak, sok mindenben óriási kihívást jelentett, és az volt a benyomásom, hogy két malomkő között őrlődünk. Egyrészt Bukarest részéről jött nyomás. Az elnöki hivatal és az országos egyházi szervezőbizottság tagjai törekedtek a lehető legminimálisabbra csökkenteni a csíksomlyói látogatás magyar jellegét. Másrészről pedig a migránskérdésben elutasító magatartást sulykoló hangok az erdélyi magyar közösségekben Ferenc pápával szemben is fenntartást eredményezett. Sokan egyszerűen migránspárti pápának tartották, ami akkoriban a lehető legrosszabb dolog volt, amit egy emberről állítani lehetett. Ezt bizony érzékeltette a pápai szentmisére regisztrálók viszonylag szerény száma. Egy héttel később, a szokásos pünkösdszombati zarándoklat után az egyik székely atyafi így foglalta össze: Ide figyelj, a búcsún legalább kétszer voltunk többen, mint Ferenc pápa szentmiséjén. Én aztán mind a kettőn ott voltam. A pápai látogatást előkészítő bizottsági tagok nyomás alatt, a megszokott munka mellett önkéntes formában vállaltuk a pluszmunkát, hogy sikeres legyen és maradandó élményt jelentsen Ferenc pápa csíksomlyói látogatása. Az egy hétig tartó, már vízözönt sejtető időjárás, az állami biztonságiak munkánkat állandóan akadályozó magatartása, minden előkészített programot és elképzelést az utolsó pár órában áthúzó vagy módosító intézkedései eléggé lefárasztottak mindenkit. Még Ferenc pápa útvonala is „újratervezésen” esett át az utolsó órában, így végigzarándokolta Székelyföldet a marosvásárhelyi repülőtértől Csíksomlyóig. Így már útközben számos településen útszéléről köszönthették Róma püspökét azok a székelyek, akik időben hírét vették a pápai konvojnak.

Ennek ellenére felemelő volt a pápai szentmise. Ferenc pápa megérkezésével a nap is előbújt. A szentmise után röviden köszöntött bennünket, köszönetképp kezet adott és egy rózsafüzért a bizottsági tagoknak. A pápa beszéde nemzetiségi szempontból semleges maradt. Ez akkor némi csalódást jelentett. Ám majd hat év távlatából is fülemben csengenek szavai, azoknak mély üzenete és bölcsessége. Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el. Mennyi bátorítás és előrenézés van ebben! Ne a múlt kössön le, hanem a jelen lehetőségeire és feladataira figyeljünk. Íme, ezért vagyunk itt, hogy közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt.

Nagy hála van a szívemben, hogy több mint tizenkét éve Ferenc pápát ajándékozta nekünk a gondviselés. Csíksomlyón elhangzott beszéde erőt és reményt sugároz még ma is számunkra.

Oláh Zoltán