Az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület és a Magyar Állami Népi Együttes Közös ég alatt című előadását immáron negyedik alkalommal rendezték március 2-án a Hagyományok Háza székházában. Az elmúlt hétvégén a Szekszárdi Bartina Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjai léptek fel, valamint Gyimes három településéről hívtak meg táncosokat. Az összmagyar néptánc kultúráról színes képet adó produkcióról Sikentáncz Szilveszter, az egyesület elnöke ad tájékoztatást.
Sokáig gondolkoztunk a megoldáson, hogy milyen program keretében tudnánk a hivatásos táncosokat és a gyermek táncegyütteseket egy előadásban színpadra állítani. Elképzelésünk szerint két kiemelkedő gyermekcsoport lépne fel a Hagyományok Háza színpadán, s hozzájuk csatlakoznának a Magyar Állami Népi Együttes táncosai – a gyerekekhez alkalmazkodva – egy vagy két koreográfiával, valamint egy szólista blokkal.
Az ötlet megvalósult, s kiválóan sikerült, hogy az individuum, egy érett, felnőtt, hivatásos táncosnál és egy 8-13 éves gyermeknél – az archaikus, eredeti tánc előadásával, feldolgozásával – hogyan egészítik ki egymást egy színpadi előadásban. A közös munka során jelentős belső erők mozdultak meg, s a nézők is meggyőződhettek arról, hogy a gyerekek akár táncosként, akár pedig a koreográfiát tekintve milyen komoly erőt képviselnek.
A Közös ég alatt című – évente két alkalommal rendezett – sorozat lassan két éve folyik, aminek során számos gyermekcsoport, többek között az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes, a gödöllői Urban Verbunk Junior együttes is szerepelhetett már.
Az elmúlt hétvégén a Szekszárdi Bartina Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjai is felléptek, valamint Gyimes három településéről hívtunk meg táncosokat. Varga Zsuzsanna, Bodor Tibor és Didici Norbert tanítványai mintegy hatvanan érkeztek. A Gyimesfelsőloki Kesice Táncegyüttes, a Gyimesbükki Csalóka Táncegyüttes és a Háromkúti Hidegvér Táncegyüttes a Virics Banda muzsikájára táncoltak nekünk. A magyarországi gyermek és ifjúsági néptáncmozgalom, valamint az 1000 éves határ mellől érkezett fiatalok fontos találkozása volt ez a hétvége.
A fiatalok, mint mindig, most is teltház előtt játszottak, s a széksorokban nemcsak a szereplők szülei, hanem a néptáncot szeretők, s az effajta izgalmas kontraszt iránt érdeklődők is helyet foglaltak. Külön öröm volt számomra, hogy számos ismerős arccal találkoztam, akik a kezdetektől figyelemmel kísérik a most harmincöt éves egyesület kezdeményezését.
A program egyben tehetséggondozás is, az egyesület elnökeként ezt fontos feladatnak tekintem. Itt említhetem például a szarvasi Gyermek Néptáncosok Országos Szólótánc Fesztivál szervezését, aminek legkiválóbb szólistái már a Közös ég alatt produkcióban is bemutathatták tudásukat. Hozzáteszem, hogy az említett tavalyi szólótáncverseny – inkább tehetséggondozó találkozónak mondanám – legjobb tizenöt táncosával szűk egy hónap múlva az Oszakai Világkiállításon mutatkozunk be.
Sikentáncz Szilveszter
