A szerelmesek ünnepe és a házasság hete programsorozat alkalmából érdemes szemügyre vegyük a „szeretet” fogalmunkat. Mindenki tudja, hogy mit jelent a szeretet: mit jelent szeretni és szeretve lenni. De biztosan így van ez? Meglátásom szerint igaz, hogy mindenki rendelkezik egy szeretet-fogalommal, csak azt nem tudatosítjuk sokszor még házastársi kapcsolatunkban sem – de akár a gyermekünkkel, szüleinkkel vagy a másokkal való viszonyunkban sem –, hogy nem mindenki ugyanolyan tartalommal töltötte fel eltérő életútja és tapasztalatai nyomán a szeretet fogalmát.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elvont fogalmakat, mint amilyen a nép, haza, szeretet, mindannyian értjük, s tévesen azt a következtetés vonjuk le magunk számára, hogy ha már értjük, ugyanúgy értjük. A legtöbb konfliktusunk meglátásom szerint ebből a félreértett, de meggyőződéssé csontosodott szemléletből fakad. A szeretetről kialakított képünk születésünktől fogva folyamatosan alakult, és egyre szerteágazóbb tartalommal telt meg. Ebben jelentős szerepe volt a szülői gondoskodásnak, az öleléseknek, simogatásoknak, a kapott ajándékoknak, közös játékoknak (vagy épp ezek hiányának), a szélesebb családtól szerzett tapasztalatoknak, az óvodai, majd iskolai élményeknek, az első szerelemnek stb.
Hasonló gondolatra épül a Gary Chapman párkapcsolati szakértő által leírt öt szeretetnyelv, amelyek a következők: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés. Chapman szerint mindenki a maga sajátos módján fejezi ki és éli meg a szeretetet. Ha egy pár nem „egy szeretetnyelvet beszél”, de ezt nem tudatosítják, abból feszültségek, félreértések születhetnek. Ez olyan drámai is lehet, hogy egyesek azt hiszik, hogy a másik nem is szereti őket, miközben a másik fél folyamatosan próbálja kifejezni a szeretetét, csak az illetőétől eltérő szeretetnyelven.
Úgy gondolom, hogy sokszor nemcsak a párkapcsolatunkban, házasságunkban, hanem a gyermekeinkkel, szüleinkkel, barátainkkal, munkatársainkkal, a környezetünkkel is más-más „nyelvet beszélünk”, miközben a szeretetünket próbáljuk kifejezni. Lehetséges, hogy a legnagyobb igyekezetünk sem ér célba, mert az adott „fogalomkészlet” a másik személynek nem épült be a szeretet jelentési körébe, vagy csak periférikus jelentőséggel bírt élete folyamán. Akkor érthetjük meg egymást, ha tudatosítjuk, hogy a szeretetnek sokféle arca van, és igyekszünk felismerni a másik gesztusai között a más módon kifejezett szeretetet. Olykor pedig mi is megpróbálunk a másik „nyelvén” beszélni.
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/7-es számában.
