Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át a megszentelt élet világnapjává. Ebből az alkalomból szerzeteseket kértünk arra, mutassák be közösségüket, s mondják el ők maguk, számukra mit is jelent a megszentelt élet. „Karizmánk szerint elsősorban a szegény és nehéz sorsú gyermekek és fiatalok szolgálata által igyekszünk keresni, megtalálni és teljesíteni Isten akaratát” – írja Tóth Borbála piarista nővér, aki bemutatja közösségüket, mindennapjaikat.
Mi, piaristák, a világban élő szerzetesek vagyunk. Istenbe vetett hittel és azzal a reménnyel élünk, hogy életünkkel egyre jobban Isten szeretetébe merülünk. Valami olyasmi hajt bennünket is, hogy nem elég belső indíttatásuknak engedve a templomba sietni, és nem elég sok jó és erényes tettet végrehajtani, hanem az élet minden területén Isten akaratát kell keresnünk. Mert Isten akarata az a legfőbb jó, ami minden mást magába foglal. „Minden imádságunkban az első mozdulatunk ez kell legyen: hinni az ő jelenlétében és vágyódni akaratának megismerésére, és egészen ráhagyatkozni az ő szándékaira és elhatározásaira” (Thomas Merton). Alapítónktól, Boldog Celestina Donati anyától, az idei évben halálának 100. évfordulójára emlékezve, azt tanultuk, hogy csakis az Isten és felebarátaink iránti szeretet erőssége határozza meg egyesülésünk mértékét Istennel.
Karizmánk szerint elsősorban a szegény és nehéz sorsú gyermekek és fiatalok szolgálata által igyekszünk keresni, megtalálni és teljesíteni Isten akaratát. Ezért a szentmise, az imádság, a szentségimádás mellett a gyermekekről és fiatalokról való gondoskodás teszi teljessé a hivatásunkat. A bennünket oly nagyon szerető Teremtőnktől nyert talentumainkat igyekszünk kibontakoztatni, és ezáltal építeni Isten országát az emberek között. Befogadjuk és gondoskodunk azokról a gyerekekről, akik önhibájukon kívül kiszakadtak a családjukból, és családtípusú gyermekotthonunkban növekednek tovább. Különböző fajta nélkülözésekből szabadulva, a hozzánk kerülő gyerekeket szeretetteljes, biztonságot adó, értékeket hordozó környezettel fogadjuk. Azt szeretnénk, hogy így bátorságot nyerve örömmel vessék bele magukat az Isten adta világ csodáinak megismerésébe, bizalommal építsék ki kapcsolataikat egymással, és szeretetteljes szívvel és örömmel éljék meg minden napjukat. Az élet mindennapi kihívásai mellett abban is törekszünk elkísérni őket, hogy az iskolai feladatokkal, embert próbáló nehézségekkel is fel tudják venni a harcot, és eredményesen oldják meg a rájuk váró feladatokat. S amikor arra kerül az idő, értékes tagjai legyenek a társadalomnak, bizalommal teli családot alapítsanak, és reménnyel teli jövőt készíthessenek elő gyermekeiknek.
Szerzetesnővéreink együtt élnek a gyermekekkel, 6-10 fős családokban, együtt imádkozunk, végezzük a házi munkát, fogyasztjuk el az ebédet, vacsorát, tanulunk és kirándulunk, szívesen kézműveskedünk vagy sportolunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyermekeinket segítsük abban, hogy hátrányaikat behozhassák, és iskolai előmenetelükben tehetségeiket kamatoztathassák. Gyakran tanulási nehézségek hátráltatják őket az ismeretek elsajátításában, ezért kis csoportokban, szakképzett és tapasztalt munkatársainkkal közösen dolgozva támogatjuk őket. Gyümölcsöző munka elképzelhetetlen lenne munkatársaink nélkül, akik gyermekeink növekedéséhez szükséges és értékekben gazdag körülményeinek megteremtésében maradandó érdemeik vannak: akár a nevelésben, a tápláló ételek elkészítésében, biztonságos környezet kialakításában, helyreállításában, hivatalos ügyeink intézésében vesznek részt.
Imaéletünk a gyerekek életritmusával fonódik össze. Napi tevékenységünket a tanév rendje határozza meg. Iskolaidőben a reggeli ébresztéssel indul a nap, előkészítjük a gyerekek reggelijét, uzsonnáját, majd elkészítjük a gyerekeket az iskolába indulásra. Egyikünk otthon marad, hogy útra bocsássa a gyerekeket, a többiek szentmisén vesznek részt a plébániatemplomban. Miután a szerzetesközösség minden tagja hazaérkezett, elvégezzük a reggeli imádság szolgálatát. A délelőtt a hivatalos ügyek elvégzésével, ház körüli feladatok ellátásával, egyéni lelki-szellemi tevékenységgel telik. Dél körül készülődünk a gyerekekkel való közös munkára: tanulási feladatok, szabadidős tevékenység előkészítése, a szükséges gyógyszerek beszerzése, kézműveskedés alapanyagainak elővétele, egyeztetés a munkatársainkkal az aznapi célokkal kapcsolatban. S ezután belemerülünk az iskolai feladatok, tananyag elsajátításának útvesztőibe. Közben hittanórára, szakkörre, edzésre mennek a gyerekeink. Estére megfáradva, de törve nem, érkezünk a vacsoraasztalhoz, és falatozás közben hangos megosztással örülünk a napi munka végének. Aki vizsgára, érettségire készül, gyakran vacsora után is folytatja a tanulást. Esti imádság, tisztálkodás és zenelejátszókból hömpölygő dallamok kísérnek bennünket a nyugalmas ágyig. A szerzetesi közösség uzsonnaidőben mondja el az esti dicséretet. S a gyerekek nyugovóra térése után van alkalom arra, hogy mi, felnőttek elvégezzük, ami még befejezésre vár.
A vakációban van időnk sok olyan dolgot csinálni, amit nagyon szeretünk: olvasni, kerékpározni, görkorcsolyázni, focizni, tollaslabdázni, társasjátékozni. Ha tehetjük, sokat kirándulunk. Ilyenkor van lehetőség elmélyülni valamiben, ami felkeltette a gyerekek érdeklődését: hangszeren való játszás, tánc, festés, gyöngyfűzés. Nyáron táborokat szervezünk és fogadunk a gyerekeink számára, sok önkéntes segítséget kapunk ebben. Az év folyamán szívesen bekapcsolódunk különböző lelki eseményekbe. Nővéreink az elmúlt év során fiataloknak és idősebbnek is tartottak lelkigyakorlatot, alsósoknak szervezett nagyböjti lelki napon fiataljainkkal vettünk részt, játékkal, énekkel keresve lelki kapcsolódási pontokat a közelgő húsvét öröméhez.
Idős nővéreink az anyaházban állandó szentségimádást tartanak, imáikkal megalapozva és megerősítve azt, amit a fiatalok nevelőmunkájukkal végeznek. De Istenre figyelés nélkül egyikünk sem élhet Istennek adott életet, bármilyen nemes és jó szándékkal végezze is munkáját. Minden szerdán délelőtt szentségimádás van oázisunk kápolnájában, ekkor közvetlenül lehetőségünk van arra, hogy összegyűjtsük magunkban a szeretet fuvallatát, „a tiszta, az erős, a mindent odaajándékozó szeretetét, amely lángba borítja és betölti a világmindenséget” (Celestina anya).
Szerzetesi életünk megerősítésére évente lelkigyakorlaton veszünk részt, és az év során több alkalommal rekollekciós napot tartunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyházi év ünnepeit plébániai, egyházmegyei szinten közösségileg, illetve a gyermekeinkkel együtt megünnepeljük. Ezeket az alkalmakat gazdagítják kongregációnk ünnepnapjai. A szentévben ünnepli kongregációnk alapítóink nevezetes évfordulóit: Celestina anya halálának 100. és Celestino Zini sienai érsek, piarista születésének 200. évfordulóját. Valamint az anyaházban március 1-jén lesz éppen 125 éve, hogy állandó szentségimádást kezdtek az első piarista nővérek. Ezekre az alkalmakra és az esztendő további eseményeire is szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt, amelyekről az interneten is tájékozódhatnak.
„A rátok bízott gyermekekben lássátok meg Jézus arcát. Gondoljatok arra, hogy ezek a teremtmények olyanná válnak, amilyenné teszitek őket. Legyetek számukra, mint igazi anyák, a Szűzanya, Jézus anyjának példájára” (Boldog Celestina Donati).
Tóth Borbála SchP
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/06-os számában a Megváltónkkal együtt írjuk életünk történetét, Megszentelt élet napja – avagy mit csinál egy szerzetes egész nap? (2. rész) című összeállítás részeként.
