Megváltónkkal együtt írni életünk történetét

0
1450
Mallersdorfi Ferences Nővérek

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Ebből az alkalomból szerzeteseket kértünk arra, mutassák be közösségüket, s mondják el ők maguk, számukra mit is jelent a megszentelt élet. „Mindannyiunkat Isten hívott ebbe a közösségbe, és mindannyian válaszoltunk erre a hívásra, hogy elkezdjük Megváltónkkal együtt írni életünk történetét.” – írja Portik Noémi, M. Klarissza nővér.

A Mallersdorfi Ferences Nővérek közössége egy német alapítású rend, amely Boldog Paul Joseph Nardini imáinak köszönhetően jött létre a 19. században. Központunk a németországi Mallersdorfban van, innen is ered a nevünk. Az alapítást követő 10. évben telepedtek le Erdélyben is a nővérek, melynek következtében ezen a területen is elterjedt a közösség. A kommunizmust megelőzően több mint 200 magyar anyanyelvű nővér tartozott a kongregációhoz. Ma 17 szerzetesnővér alkotja az erdélyi területet. Küldetésünk, hogy a szeretet cselekedeteivel hirdessük az evangéliumot a szegényeknek. Ezt tesszük, amikor óvodát, öregotthont vagy szegénykonyhát, lánybentlakást, bentlakó otthont működtetünk, illetve hitoktatunk, programokat szervezünk és az ifjúságpasztorációban segédkezünk vagy lelki kísérést vállalunk. Ezt tesszük Nagyváradon, Brassóban, Kézdiszentléleken és Székelyudvarhelyen.

Célunk, hogy mindenkinek ott segítsünk, ahol szükségben van, legyen ez lelki vagy fizikai szükséglet. Székelyudvarhelyen a napi programunkat a közösségi ima keretezi. Reggel fél hétkor kezdődik a napunk közös zsolozsmával, amelyet hét órakor szentmise követ a székelyudvarhelyi ferences templomban, majd közösen reggelizünk. A reggelit követően ki-ki végzi a maga feladatát. Az óvónők elkezdik a tevékenységet a csoportjaikban, aki hitoktató, az iskolába megy, aki a szegényekkel vagy a ház körül tevékenykedik, szintén elfoglalja a maga helyét. Aki teheti, délben szintén zsolozsmát végez a kápolnában, de aki a munkája miatt nem tud jelen lenni, egyedül végzi el. A délutáni munkát követően este fél hétkor ismét összegyűl a közösség a kápolnában esti dicséretre, majd közösen vacsorázunk. Ezen kívül mindenki időt szán a személyes, csendes imára, amelyet úgy illeszt be a napjába, hogy a napi programjával összeegyeztethető legyen. Hétköznapokon vagy hétvégén is vannak olyan programjaink, amelyek hetente, havonta ismétlődnek. Ezek általában a lelki és közösségi életet szolgálják. Szerdánként az esti dicséret előtt közösen végezzük a rózsafüzért. Hetente egyszer, csütörtökön, közösségileg csendes szentségimádáson veszünk részt, és a kápolnánkban ünnepeljük a szentmisét. Péntek esténként közösen nézünk meg egy filmet, a vasárnap este pedig a közös játéké, vagyis a rekreációé a főszerep.

Havonta tarunk csendes vasárnapot, amelyet teljes visszavonultság jellemez. Ennek célja a lelki megújulás, és hogy teret engedjünk az Istennel való kapcsolat elmélyülésének. Szintén havonta egyszer szervezettebb közösségi együttlétet, vagyis káptalant tartunk az udvarhelyi közösségben, ahol Isten közösségünkre vonatkozó akaratát keressük. Évente két alkalommal lehetőség van az erdélyi terület nővéreinek is találkozni. Ez azt jelenti, hogy egy előre meghatározott helyen találkozik a nagyváradi, a brassói, a kézdiszentléleki és az udvarhelyi közösség. Ilyenkor a fő szempont a találkozás, a tapasztalatok megosztása, a közösségi ima, aktuális kérdések megbeszélése és spontán együttlét.

Mindannyiunkat Isten hívott ebbe a közösségbe, és mindannyian válaszoltunk erre a hívásra, hogy elkezdjük Megváltónkkal együtt írni életünk történetét. Közösségünk a mai korban igyekszik felfedezni ránk vonatkozó akaratát, felfedezni azt, hogy karizmánk megélésével hogyan válaszolhatunk a korunk kihívásaira.

Portik Noémi, M. Klarissza nővér

Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/05-ös számában a Megváltónkkal együtt írjuk életünk történetét, Megszentelt élet napja – avagy mit csinál egy szerzetes egész nap? (1. rész) című összeállítás részeként.