Hortobágyi Cirill pannonhalmi bencés főapát: A remény az alapállásunk!

0
150

A Szent Márton Pannonhalmi Főapátság tíz fős küldöttsége január 25-e és 27-e közt Rómába látogatott, hogy Ferenc pápának egy magánkihallgatás keretében átnyújtsa azt a különleges aranyérmet, ami a Pannonhalmi Főapátság bazilikájának nyolcszáz éves alapítására emlékezik. Hortobágyi Cirill pannonhalmi bencés főapát a magánkihallgatást követően nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.

Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Hortobágyi Cirill pannonhalmi bencés főapátot, aki egyenesen a szentatyától érkezett hozzánk a Karol Woytila stúdióba, ahol egykoron még krakkói érsek korában 19-szer adott interjút II. János Pál pápa. A szentatya előzetes napi programján szerepel, hogy a Szent Márton Pannonhalmi Főapátság tíz fős küldöttségét fogadja magánkihallgatáson. Mi történt ezen a kihallgatáson?

Régebb óta szerettünk volna a szentatyához eljönni egy privát audienciára, ahol egyrészt megköszönjük neki azt a sok figyelmet, azt a sok gesztust, amit mi tapasztalunk, hiszen kétszer is járt Magyarországon és mind a kétszer megemlítette a főapátságot. Olyasmiket mondott, amit mi is nagyon fontosnak tartunk a főapátság életében, a „testvériség hídja”, az „imádság helye”, „szellemi emlékmű” és szerettünk volna átadni neki egy érmét, amit a nyolcszáz éves bazilikánk jubileumára készített a Magyar Nemzeti Bank. Ennek egy aranyból készült példányát hoztuk el és az Oros apát (1207–1243) által összegyűjtött okelvélgyűjteménynek egy facsimile kiadását. Ennek pedig két „Sitz im Leben”-je, élethelyzete van: egyrészt a nyolcszáz éves jubileum Oros apát működéséhez kötődik, hiszen az ő idejében, egy tűzvész után építették újjá és szentelték fel a bazilikát (1224-ben); másrészt pedig ez a gyűjtemény sok olyan oklevelet tartalmaz, amit ő szerzett, ő íratott, és ő szerzett be a Vatikánból és így nagyon szépen rögzíti a főapátság és a Vatikán ősi kapcsolatát. Úgyhogy több apropó is van, ami miatt összejött ez a találkozó.

Akkor tehát a szentatya ma egy különleges aranyérmet kapott, ami a Pannonhalmi Főapátság bazilikájának nyolcszáz éves alapítására emlékezik…

Így van és ez igazában véve egy folytatás, mert amikor hétszáz éves évforduló volt (1924-ben), akkor is készült egy érem és az akkori főapát azt is elhozta a szentatyának, úgyhogy most mi beálltunk egy sorba és folytatjuk ez.

Ilyen találkozás alkalmával mindkét fél kedveskedik egymásnak.

Nagyon barátságos, nagyon kedves volt a szentatya, humor volt ebben a találkozásban, közbekérdezett, kiegészítette azt, amit én mondtam, belekérdezett és az egész miliő olyan volt, hogy igazán derűsek voltunk, nevetések voltak közben, elmondta, hogy hallotta, van egy különleges magyar víz, aminek a neve „tokaji”. Mi aztán mondtuk neki, hogy annak a különlegességét azért a nem a víz adja, hanem az „egyéb”, ami benne van. Ezt is nagyon örömmel fogadta.

Netán kapott ebből a szentatya…

Nálunk nem lett volna stílszerű, hogy ha mi tokajit viszünk…

Nem is tokajira gondolok, hanem a saját pannonhalmi borokra!

Ismeri a pannonhalmi borokat a szentatya, mert amikor Magyarországra látogatott, a nunciatúrán szállt meg, mi pedig időben prezentáltunk borokat a nuncius úrnak és el is mondta, melyik bor ízlett neki a legjobban, de úgy gondolom, hogy a marketing szabályai miatt ezt itt most nem szabad elmondani.

Csodálatos, hogy a szentatya millió tevékenysége mellett rögtön bele tudja magát élni az adott pillanatba. Látom az ő ma reggeli programját, először is kommunikáció világának jubileumi eseményei kapcsán találkozott a kommunikációs vezetőkkel, ez egy nagyon fontos esemény volt. Utána pedig a szinódusi főtitkárral, Grech bíborossal találkozott és a sor végén állt a pannonhalmi főapát a tíz fős küldöttséggel…

Grech bíborossal mi is találkoztunk előtte ott a folyosón. A tíz fő úgy állt össze, hogy a főapátság főapáti tagjai jöttek velem, és két vezető munkatársunk, akik a pénzügyekért felelős gazdasági igazgató és a műszaki igazgató, akik az intézményeink üzemeltetéséért és működtetéséért felelősek. Velünk jött a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, hiszen ezt az emlékérmet a Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki, ami fizetőeszköz is egyben, ennek egy bronz változata került forgalomba, Az arany érem egy egyedi példány, csak egyetlen egy készült belőle, amit átadtunk és még az a művész is velünk volt, aki magát az érmét készítette. Úgyhogy így állt össze a tíz fős csapat.

Pannonhalma hogyan tud bekapcsolódni 2025-ös szentévbe?

Mi a kis egyházmegyénkben megterveztük a bekapcsolódást, egyrészt megnyitottuk a szentévet, úgy, mint mindenhol. Szervezünk egy egyházmegyei zarándoklatot a Bódi Mária Magdolna boldoggá-avatására, úgy, hogy fiatalok egy éjszakai túrával közelítik meg Veszprémet, Bakonybélből indulva, az idősebbek buszokkal mennek. Aztán tartunk egy szentév-napot magában a főapátságban, ahol a környékbeli plébániáinkat hívjuk arra, melynek során teremtésvédelmi keresztutat tartunk. Itt a szentatyával való találkozáskor is előkerült a Laudato si enciklika kapcsán, hogy a teremtésvédelembe milyen módon szeretnénk bekapcsolódni, imádságokat tartunk az egyházmegye területén mindenhol és lesz egy ifjúsági zarándoklat, melyben a területi apátság ifjúsága jön Rómába, ide zarándokol el.

Ennek a mostani szentévnek különleges gyűjtő-szava a reménység. Milyen reménységgel néz Pannonhalma az éppen most elkezdődött 2025-ös szentév elé?

Úgy gondolom, hogy a főapátság az elmúlt évek során alapvetően reménnyel tekintett a jövőbe, nem új tehát számunkra ez a téma. Mi elkezdtük végig gondolni módszeresen már jó pár éve azt, hogy hol van a küldetésünk súlypontja, növeltük az iskoláinknak a számát, hogy tudjuk a lelkipásztori küldetésünket megújítani. Aztán van egy kulturális párbeszéd, amit Pannonhalma folytat a kiállításaival és kiadványaival. Az ökumenizmus terén úgy gondolom, hogy a keresztény egységért imádkozni és tenni is kell, ez is a remény kategóriája, amikor valóban azon gondolkodunk, hogy miként tudnánk közelebb kerülni egymáshoz és nem a szakadást mélyíteni, hanem a sebeket orvosolni. Elkezdtünk egy közös húsvéti előkészületet kálvinistákkal és lutheránusokkal együtt egy ökumenikus hamvazószerdai liturgiával. Vannak az ökumenikus konferenciáink, melyek már jó pár éve zajlanak. Épp az előbb említett Grech bíboros volt pár éve a fő előadó és azt a témát jártuk körül, hogy mit jelent a szinodalitás a különféle egyházak hagyományában, az ortodoxiában. A Lutheránus Világszövetség elnöke is volt nálunk, aztán Koch bíboros járt nálunk. A Bartholomaiosz pátriárkával a béke témáját jártuk körül, amire a szentatya egy külön levelet küldött. Ezt is megköszöntem neki, hogy ’23-ban mi egy tanítást kaptunk tőle, Szent Benedek Regulájának a béke üzenetébe belefoglalásával. Szóval úgy érzem, hogy a remény alapállásunk a munkálkodásunk sok területén, amit próbálunk aprópénzre váltani a hétköznapokban.

Főapát úr, köszönöm a beszélgetést, adjon az Isten továbbra is olyan „iránytű-szerepet” Pannonhalmának, amelyet azért már ezer esztendeje folytat a magyar egyház és a magyar társadalom javára!

P. Vértesaljai László SJ

Forrás: Vatican News

Fotó: Pannonhalmi Főapátság