Az ismert radnai Mária-kegyhelyen az idei utolsó egyházmegyei szintű zarándoklatot a magyar híveknek szervezték október 8-án, Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Ezt a latinul Patrona Hungariæ néven ismert ünnepet 1896-ban, a magyar honalapítás 1000 éves évfordulója alkalmából XIII. Leó pápa engedélyezte Magyarországnak Vaszary Kolos Ferenc bíboros, esztergomi érsek kérésére. Az ünnepet eredetileg október második vasárnapján tartották, de X. Piusz pápa áthelyezte október 8-ra.
A többéves hagyomány szellemében idén október 8-án, kedden ismét megtelt a máriaradnai bazilika tágas főhajója a temesvári egyházmegyéből, Romániából és Magyarországról érkező zarándokokkal – mintegy ezer hívő imádkozott együtt a kegytemplomban. Az anyaországi Mária Út Közhasznú Egyesület szervezésében idén Szegedről gyalogos zarándokcsoport indult október 2-án, hogy a Szeged–Makó-Nagylak–Pécska–Arad-Gáj–Angyalkút–Lippa–Máriaradna-útvonalon érkezzenek meg a magyar zarándoklatra. A csoportot lovaskocsi is elkísérte a 150 kilométeres úton. Mások autóbusszal (tizenkét busz parkolt a kegytemplom előtti téren), mikrobusszal vagy személygépkocsival érkeztek, voltak, akik többszáz kilométer távolságról (szatmári vagy a veszprémi egyházmegye területéről). A szentmisén részt vettek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói csoportjának, illetve a Romániai Máltai Szeretetszolgálat temesvári filiájának tagjai.
A szentmisét Böjte Csaba OFM mutatta be, koncelebrált Dirschl Johann általános helynök, Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök és mintegy harminc lelkipásztor.
„Ferenc pápa drámai hangon szól hozzánk, azt mondja, hogy el fogjuk pusztítani a világot. Álljunk meg, amíg nem késő. A mai szentmisén leginkább a békéért szeretnénk imádkozni. Mi a Magyarok Nagyasszonya, a Béke Királynője mellett döntöttünk, azért gyűltünk össze, mert hiszünk az áldott békében. Hiszünk abban, hogy képesek vagyunk jó testvérekként szeretetben élni itt ezen a földön” – mondotta bevezetőjében a főcelebráns lelkipásztor.
Erre az ünnepre Lukács evangéliuma 1. fejezetének 26–28. versét választották, amelyet Baum Péter állandó diakónus olvasott fel.
„Olyan emberekről szeretnék beszélni, akik fegyverrel a kezükben elindultak, de rájöttek arra, hogy a legnagyobb győzelmet Krisztussal, Istennel, a Boldogságos Szűzanyával érhetik el” – fogalmazott homíliájának kezdetén Böjte Csaba szerzetes, és a továbbiakban megemlítette Szent István királyt, aki a Szűzanya oltalmába ajánlotta országát és népét, Szent Mártont, a Kárpát-medencében született római hadvezért és katonatisztet, aki Krisztus hírnöke lett, Szent László lovagkirályt, aki kiteljesítette a Szent István-i gondolatot, hogy a magyar nép a Szűzanya népe legyen, Assisi Szent Ferenc rendalapítót, aki fegyverrel a kezében indult, hogy felszabadítsa a Szentföldet, de útközben Isten szavára visszafordult és kápolnát épített a Szűzanya tiszteletére, Loyolai Szent Ignác katonatisztet, aki csatákban is részt vesz, majd visszavonulva egy Mária-kegyhelyre egész éjjel imádkozott, reggel pedig lekapcsolta övéről a kardot, önmagát a Boldogságos Szűzanyának ajándékozta, és megalapította a jezsuita rendet. „Gondolhatunk akár Márton Áron püspökre is – folytatta homíliájában a szónok –, akit három nappal az érettségi után elvisznek az olasz frontra, ahol közkatonaként harcol, több mint négyszer megsebesül és hadnagyként leszerel. Mi lehetett ennek az embernek a lelkében? Elmegy Csíksomlyóra, letérdel Mária lábához, és önmagát a Szűzanyának, és a Szűzanyán keresztül a jó Istennek ajánlja. Tudjuk, hogy mekkora erő, ajándék volt az ő élete, amit a Boldogságos Szűzanya kezébe helyezett. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak szeressük a Szűzanyát, hanem adjuk át ajándékba magunkat neki. Én hiszem, hogy a Szűzanya kérését Szent Fia meghallgatja. Mondjuk el együtt közösen, hogy nézz le ránk, elfogyott a reményünk, a bizalmunk, az egymásba vetett hitünk. Ahogy annak idején a mi Urunk, Jézus Krisztus a te szavadra megszaporította a bort, ugyanúgy a mi hitünket, a mi reményünket, az egymáshoz való szeretetünket szaporítsa, sokasítsa. Nélküle elveszünk. A Boldogságos Szűzanya csodálatos példaképünk, aki nem csak segít, hanem vezetni is akar. Milyen szép lenne, ha kis közösségekben összegyűlnénk egy-egy rózsafüzér tizedre.”
Az egyetemes könyörgésben a családokért és az ifjúságért is fohászkodtak, „hogy Mária országa újra a szentek földje legyen.”
A szentmisén több hagyományos, közismert Mária-ének is felcsendült, mint pléldául a Boldogasszony, anyánk vagy a Hozzád fohászkodunk, áldott védasszonyunk, valamint Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat kezdetű ének, az 1938-as eucharisztikus világkongresszus himnusza, amelyet a bazilika orgonáján Bodroghi Andreea máriaradnai és Gáspár Géza Gábor dettai kántor, valamint Hajas Mihály pécskai kántorhelyettes szólaltatott meg.
Végezetül Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános lépett a mikrofonhoz, hogy köszönetet mondjon: Istennek a szép ünnepért, a szentmise főcelebránsának a tartalmas gondolatokért, a papoknak a koncelebrálásért, Reinholz András radnai plébánosnak és Cădărean Ion lippai plébánosnak, a radnai múzeum gondnokának a vendéglátásért, valamint a részt vevő zarándokoknak és Mária-tisztelő híveknek, akik ezen a napon áldozatot vállaltak és tanúságot tettek hitükről, nem utolsósorban pedig Pál József Csaba megyés püspöknek, aki nem lehetett jelen, mivel ezekben a napokban részt vesz a római szinóduson, de imáiba foglalja a zarándoklat minden résztvevőjét.
A szentmise a pápai himnusz és nemzeti imánk akkordjaival fejeződött be, Kölcsey Ferenc Hymnusának többi versszakát Czernák Ferenc ny. alezredes, amatőr szavaló mondta el.
A zarándoklat keresztúti ájtatossággal fejeződött be a kegytemplom mögötti magaslaton felállított stációknál, ahol a hívek népes csoportját Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök és több lelkipásztor vezette.
A liturgia a temesvári püspökség és a máriaradnai kegytemplom közöségi oldalán visszanézhető.
