Mit vittek magukkal az itthoni közösségi tapasztalatukból és mit tanultak a külföldi egyházi közösségektől? – erre voltunk kíváncsiak, amikor három erdélyi származású, de évek óta külföldi egyházmegyében élő és tevékenykedő személyt kérdeztünk. Összeállításunk ezen részében Jitianu Liviu zürichi plébános a világszerte egyedülálló egyházszervezési modellt és közösségi életet mutatja be.
Svájcban, a zürichi kanton egyházszervezete (talán) világszerte „unikátum”. A kantonális reform után Zürich államegyházi rendszert állított fel. Amíg világszerte egyház és állam különválása a cél, itt a kettő szorosan összefonódik. Teljesen, a demokratikus államszerveződés szerves részeként. Az egyes plébániai közösségek vezetése a „Kirchenpflege”-re (egyházgondnokság, nálunk hét személy, mindenik egy részterületért felel: személyzet, pénzügy, családpasztoráció, ökumené, ingatlanok) hárul, akiket a közösség választ meg, négyéves mandátummal. Ők az egyházközség adminisztratív és financiális vezetői. A kantonális egyház képviseletében ők alkalmazzák a személyzetet is. A plébánost a gondnokság beleegyezésével hat évre választja az egyházközség. A püspök a választást tudomásul veszi és megadja a kinevezést. A pasztorális munkatársak teljes szabadságot élveznek, a plébános vagy a közösségi vezető irányításával. Pénzügyekben kizárólag a közösség egésze dönt – a gondnokság koordinálásával.
Szinte öt éve a zürichi „Erlöser” közösség plébánosa vagyok. Nyitott, életerős közösség. Számtalan programot, „szolgálatot” kínálunk: gyerekeknek vallásórát (ehhez kötötten kirándulásokat, főző-sütő kurzusokat), a fiataloknak hasonlóképp, az időseknek havonta kirándulást, kulturális délutánt, heti kávézást, évi kétszer szabadságolást szervezünk. Kommunikációs konceptussal dolgozunk, szakemberek segítségével (honlap, szórólapok, QR-kódos értesítők, plébániai havi értesítő). Minden vasárnapi szentmise után a közösség 80%-a állófogadásra marad. Évente húsz közösségi ünnepet szervezünk, és számtalan koncertet: jazz, soul, klezmer, orgonakoncertek. Sikerült fiatalokból egy klasszikus vonószenekart felállítanunk, évente négyszer koncerteznek. Rendszeres kapcsolatot tartunk a politikai közösséggel, iskolákkal, óvodákkal, szociális intézményekkel, több segélyszervezetünk van. 15 alkalmazott és több mint 100 önkéntes dolgozik a közösség javára. Ebből adódik a munkamódszerünk: az alkalmazottakkal évi két munkamegbeszélés (célpont: célegyeztetés), heti gyűlések, az önkéntesekkel minden programot közösen tervezünk, szervezünk. Rendszerünk nem hierarchikus, nem is tekintélyelvű. A püspökünk (a legrégebbi egyházmegye az Alpoktól északra, az egyházmegye első püspöke 415-től van) „csak” vendége a közösségnek. Erősségünk forrása a közjó, egyházi élet közös tervezése. A költségvetésünket tudatosan kezeljük (évi 2,6 millió svájci frank) – szigorú ellenőrzés mellett.
Amit otthonról hoztam magammal, az erdélyi ember munka- és életereje, találékonysága, emberszeretete, nyitottsága és rugalmassága. Hatalmas érték otthon a hagyományok tisztelete, a népies vallásosság. Rendkívüli az emberek megértő türelme, szemben a nyugati kritikus teljesítményirányultsággal. Nagyon hiányzik az otthoni papi közösség.
Nem egyszerű egy elvilágiasodott világban elérni az embereket. Ezért kínálunk az egyházi szolgálat mellett „profán” tartalmú találkozásokat is, amelyek lehetőséget nyújtanak kapcsolatteremtésre. A közösség az elmúlt négy évben megháromszorozódott.
Fontosnak tartjuk az egyházi értékek képviseletét, az evangéliumi kultúra ápolását. Nem könnyű vállalkozás egy olyan egyházias téren, amely több száz éve a protestantizmus pecsétjét hordja magán.
Amit ajánlanék minden élet-iskolát járó egyházközségnek: érték- és értékelésközvetítő személyzetpolitika (munkalégkör, megfelelő fizetés, tervezett jövő, kísérés, továbbképzések), financiális felelősség (forrásazonosítás, felhasználás és ellenőrzés) és egy viábilis stratégiai tervezés: hol tartunk, melyek az értékeink, hova akarunk eljutni (kétéves terv), milyen módszerekkel – én bevezettem a SMART módszert: S – speciális, M – mérhető, A – vonzó, R – reális, T – időzített. Persze mindehhez szakemberek bevonása szükséges. A közösség abszolút demokratikus szervezettsége – évente kétszer a teljes egyházközség megszavazza a pénzügyi kiadásokat és a pasztorális tervezést – nyújt mindehhez gyümölcsöző alapot. Ők a közösségvezetőt/plébánost azonnal elküldhetik.
Fontos a hálózati szervezés. A zürichi 23 plébánia ernyőszervezetbe tömbösül (Stadtverband). Együtt kötünk szerződéseket (biztosítások, telefon, internet, irodai szükségletek stb.), vásárolunk és működtetünk sajátos pasztorációs programokat: Caritas, speciális pasztoráció (kórházlelkészség stb.), médiaközpont, továbbképzések… A Stadtverband központosítja a pénzvitelt, nyújt szakmai segítséget építkezési kérdésekben, koordinálja a szociális hálózatunkat. Végső soron viszont minden közösség önálló, döntéseit önállóan hozza meg. Értéknek tartom a nemzeti nyelvek pasztorációját is: 23 missziós központ van a városban. Ezeket az egyes plébániák támogatják. Nálunk az indiai szír-malabár rítusi közösség talált otthonra.
Az egyházi életet úgy fogom fel, mint tanulási folyamatot: mind a helyi, mind az egyetemes egyházban. Nyugat tapasztalata: elszenvedni a hagyományos társadalom szétomlását, helyet, legitimitást keresni egy individualizált, irányvesztett, értékeiből (részben) kivetkőzött, gyakran egyházellenes világban, ahol, sajnos, mi is elvékonyodtunk, jó lenne megérteni. Látni ennek az egyháznak a szenvedését, útkeresését, új élő szigeteit, megoldásait (pénzügyileg, személyzeti, ingatlanok politikáját) segítség lehet Közép-Kelet-Európa egyházainak önállításukban. Nyugat pedig pontosan így tanulhat „tőlünk”: a megmaradást őseink szent hitében!
Jitianu Liviu
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/38-as számában a Fókusz-összeállítás részeként.
