Sok nő egy felfokozott ütemben éli az életét, egyszerre próbál dolgozni, háztartást vezetni, feleség lenni és a gyerekeket is nevelni. A legfontosabb, hogy ezeket még jól is szeretné végezni. Hogyan hat ez a leterheltség az agyra és a memóriára? Ez nem kérdés, hanem ez a válasz.
A hétköznapoknak az egyik átka, hogy monotonok. Így könnyű egy unott rítmust felvenni, ami rontja az agyi kapacitást. Nők százait lehetne megkérdezni, hányszor fordult elő velük, hogy a lakás egyik feléről átmentek a másikra, és mire odaértek elfelejtették, mit szerettek volna. Vajon miért van ez? Hormonális változások, alvatlanság, megfelelési kényszer és sorolhatjuk mi járul hozzá ehhez. A nők esetében a multitasking sem elhanyagolható tényező, mert egyszerre tíz dologra figyelni és azokat gyorsan csinálni, teljes mértékben megmagyarázza a koncentráció könnyű elvesztését. Pedig a figyelem mint képesség nagyon fontos lenne a memória fejlesztésében, mert új neuron-kapcsolatokat létesít az agyban, és ez az, ami igazán fejleszti azt.
Egy másik fontos tényező az öröm, vajon a nők örömmel főznek, mosnak, takarítanak, készítik ki másnapra nemcsak a gyerekek ruháit, hanem a férjüknek is? Sokkal könnyebb lenne figyelni is arra, amit végzünk, ha abban igazán örömöt is találunk. És most jön a hab a tortáról. Mikor halljuk a nőtől azt, hogy: De jót pihentem munka után? De jót aludtam délután, de jó filmet néztem az este, de jó volt pentek este kimenni a csajokkal, de jót sétáltam ma? Pedig hiszed vagy sem, ezek mind hozzájárulnak a memória jobb működéséhez és az agyi kapacitás növeléséhez.
Vegyük sorra. Aludj eleget, mert az alvásnak van egy olyan „mellékhatása” is, hogy megerősíti a napközben bevitt adatokat, rendezi azokat. Menj el sétálni, mert egy kis edzés vagy séta igen jó hatással van a szürkeállományra. Ezt bizonyítják tanulmányok is, hogy ha hetente legalább 6–9 kilométert sétálsz (dedikáltan), akkor a szürkeállományod aktivitása és vérellátottsága sokkal jobb lesz. Pihenj, kapcsold ki a gépet, telefont, tabletet, tévét stb. és ülj nyugodtan, ne csinálj semmit 5–10 percig. Mikor az agyunk kevésbé aktív állapotba kerül, azt gondoljuk róla, hogy ez elvesztegetett idő, de ez nem így van, ekkor történik meg a memóriakonszolidáció. Ha az agyunkat állandóan aktív állapotban tartjuk, elvesszük tőle a lehetőséget, hogy feldolgozza az addig bevitt információt. Tehát érdemes szünetet tartani. De miért nem képes erre a nő? Mert úgy nevelték, hogy a semmittevés szégyenletes dolog. Beszélgess, sajnos a kevés szociális interakció roncsolja az agy működését, és ezáltal hanyatlik a memória is.
Gondoltad volna, hogy önbecsülés is számít a memóriád szempontjából? Ismered az önbeteljesítő jóslatokat? Ha valaki állandóan azt mondja magáról, hogy buta, hogy nem megy valami, hogy ő béna, akkor azt meglepő hatékonysággal képes elhinni. Nincs ez máshogy a memóriával sem. Egy érdekes tanulmány bemutatta, hogy azok az idősebb emberek, akiket folyamatosan figyelmeztettek arra, hogy a memória az idő múlásával romlik, sokkal rosszabbul szerepeltek a teszteken, mint azok, akiknek nem mondtak ilyet. Ez persze nem azt jelenti, hogy a memória nem romolhat idővel, de azért nem olyan sebességgel, mint azt hinnénk.
Amikor gyermek áll a házhoz, akkor végképp megváltozik minden. Habár sok nő elvárja magától, hogy a gyerekvállalás után is pont úgy működjön, mint előtte… sajnos ez lehetetlen, főleg a szoptatás miatt. Bármennyire is szép szoptatni, van egy mellékhatása, nevezetesen a szellemi koncentráció csökkenése. A szülést követően az agy nem ritkán enyhén kótyagos állapotba kerül. Az összpontosításért és koncentrációért felelős agyi régiókat az első hat hónapban lefoglalja az újszülött védelme és a róla való gondoskodás. De azt se feledjük, hogy ebben az időszakban az anya alváshiányban szenved, és az agya is csak a szülést követő hatodik hónapban nyeri vissza eredeti méretét. Minél hosszabb ideig és minél gyakrabban szopik a csecsemő, annál inkább kiváltja az anyai agy prolaktin-oxitocin reakcióját. Emiatt az anya elvonási tünetektől szenvedhet, amikor visszatér a munkahelyére, különösen a csecsemőtől való eltávolodás és az ebből fakadó oxitocin szintjének csökkenése miatt, beáll egy zavar és feszültség, és az anya gyakran roncsnak érezheti magát. Sajnos sokan nem ismerik ezeket a biológiai folyamatokat és túl sokat várnak el maguktól, önmagukat hibáztatják, befordulnak.
Lehet meglepő, de az izoláció, a stressz és a depresszió is rontja a memóriát. A stressz miatt gyakran előfordulhat, hogy például beszélgetés közben egyszerűen nem emlékszünk, hol tartottunk. A stressz mindenki életében jelen van, de ha a fent említett jel mellett gyomorgörcsök, alvászavarok, idegesség, túlterheltség érzése vagy állandó betegeskedés is jelentkezik, akkor a stressz túlzottan eluralkodott az életünkön, és ideje pihenni és pszichológus segítségét kérni. Ha depresszióról van szó, akkor pedig a gondolkodás lelassul, figyelemzavaros, és feledékeny lesz az ember. Gyakori tünet a motivációvesztés is, szomorúnak, gondterheltnek érezzük magunkat, egész testünkben érezzük a szorongást, aminek leggyakoribb tünete az alvászavar.
Mészáros Andrea pszichoterapeuta
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/38-as számában.
