Olvasás és misztérium

0
242
Illusztráció. Morgan Könyvtár és Múzeum, New York. Fotó: Susan Q Yin / Unsplash

Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Az irodalomnak a képzésben betöltött szerepéről írt levelében Ferenc pápa nem foglalkozik a liturgiával. Mégis, az a szemlélet, amit a Szentatya szerint a rendszeres olvasás formál és kialakít bennünk, nagyon közel áll ahhoz, ahogyan a Vágyva vágytam kezdetű apostoli levelében a liturgiához közelít.

A liturgia és az olvasás egyaránt arra tanít, hogy egyre inkább nyitottá és képessé váljunk az életünk, az emberi személy és végső soron a Messiás húsvéti misztériumának befogadására. Az irodalom forrása az emberi személy mélyének titka, ami nyelvi kifejezést keres magának.

Valódi vágyainkhoz kötődik, létezésünk értelméhez: a létünk alapjait fenyegető feszültségekhez, vágyakozásunkhoz és értelemkeresésünkhöz (5–6).

Aki rendszeresen időt talál a figyelmes olvasásra, azt az irodalom érzékenyebbé teszi arra a teljes emberségre, amit megtestesülésekor Jézus Krisztus is magára öltött: az emberléttel együtt járó sebekre, vágyakra, szenvedésre és reménykedésre (15).

Az olvasás érzékennyé tesz arra, hogy keresztény megközelítésben az igazság nem elvont elv, hanem egy személy.

Amilyen mértékben képessé válok arra, hogy önmagamnak meghalva elmerüljek mások történetében, olyan mértékben nyílik meg előttem a saját életem titka is. A Szentírás liturgikus olvasása éppen ezért kétirányú folyamat: miközben megérint az a történet, amit olvasunk, Isten Igéje is olvassa és meg is érinti mindazt, amit a szívünk mélyén hordozunk (21).

Az olvasás olyan viszonyt hoz létre köztem és a valóság között, amely Ferenc pápa szavai szerint „vendégszerető”: nem céltudatos, eredményorientált és másokat kihasználó, hanem tisztelet, lassúság és szabadság jellemzi.

Az irodalom – és annak számunkra legértékesebb gyűjteménye, a Szentírás – olvasása az a hely, ahol a szemünket hozzászoktathatjuk ahhoz, hogy a másik ember és az egyes élethelyzetek igazságát misztériumként szemléljük (32).

Titokként, aminek a kifejezésére kevésnek bizonyulnak a szavak, de ami éppen a mi befogadásra kész nyitottságunk terében tudja feltárni előttünk a lelki béke és az üdvösség felé vezető utat.

Magyar Kurír

MEGOSZTÁS