„Azért nevezzük a koronát szentnek, mert elődeink a szent királyokhoz, elsősorban Szent Istvánhoz kötötték.” Pálffy Géza történésszel, a koronát kutató, 2012-ben létrejött, Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével készített interjút a Magyar Kurír hírportál, ebből adunk közre néhány érdekességet.
A Szent Korona kifejezés elsőként 1256-ban fordul elő. Azért nevezzük a koronát szentnek, mert elődeink a szent királyokhoz, elsősorban Szent Istvánhoz kötötték. Révay Péter koronaőr, a Szent Korona első kutatója sem meri a 17. század elején megcáfolni, hogy a korona Istváné volt, bár felismeri, hogy görög lemezek vannak rajta. Kitalálja, hogy Bizáncból kerül a korona Rómába, s úgy küldi első királyunknak II. Szilveszter pápa. A 18. században aztán a protestáns történetírók felismerik, hogy a Szent Korona biztosan nem lehetett Szent István fején.
A Parlamentben látható koronázási kard is a 15. század végéről származik, mégis sokáig Szent István kardjaként emlegették. A palástot kivéve valójában egyik koronázási tárgyunk sem köthető ténylegesen első szent királyunkhoz. Ám nem vagyunk ezzel egyedül, a német és a cseh felségjelvények is különböző időpontokban keletkeztek. Az 1256-ban említett Szent Korona már biztos, hogy a mai korona. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor állítják össze görög és latin részeiből, de azt igen, hogy 1205-ben külföldre vitte Aragóniai Konstancia magyar királyné az akkor még kisgyermek fia számára, és Árpád-házi András herceg majdnem háborút indított, hogy visszaszerezze.
Azt kijelenthetjük, hogy a Szent Korona az elveszett Szent István-i korona pótlására készülhetett. Majdnem biztos, hogy a 12. században, de akár már a 11. század végén is ezt használhatták.
A 2010-es évek elejétől sok újat tudtunk mondani a koronáról, mert elődeink nem tudták elvégezni az alapkutatásokat. Mi viszont szisztematikus kutatásba fogtunk interdiszciplináris kutatócsoportunkkal. Vannak közöttünk történészek, művészettörténészek, numizmatikusok, latin nyelvben jártas filológusok, muzeológusok. Az, hogy a tizenöt-húsz tagú csapat tizenkét év alatt több mint huszonöt könyvet és több száz publikációt jelentetett meg tizennégy nyelven, jelzi, hogy bőven lehet újat mondani a Szent Koronáról, és hogy a mai napig nagy az érdeklődés iránta. Gyűjtjük a forrásokat, elemezzük és a nagyközönség számára elérhetővé tesszük azokat. A korona keletkezésével viszont nem foglalkozunk, mert az jelenleg megfejthetetlen. Számos könyvet írtak róla, de mindegyik csak koncepciókat tud elénk tárni. Az egyik legfőbb felfedezésünk, hogy 1608-ban kerül rá a Szent Korona Magyarország címerére. Azóta ott szerepel, a Kossuth-időszakot, a Tanácsköztársaság és a kommunizmus korszakát leszámítva. Az Esterházyak fraknói kincstárában 1618-ból megtaláltuk a legkorábbi magyar országzászlót, amelyen szintén a Szent Korona látható. Kutatásaink során feltártuk a korona legkorábbi, 16. század közepi színes, hiteles és részletes ábrázolásának történetét is.
A koronázással kapcsolatosan is tártak fel újdonságokat ahhoz a köztudatba vésődött meggyőződéshez képest, mely szerint az esztergomi érsek Székesfehérváron végezte a szertartást a Szent Koronával.
Büszke vagyok arra, hogy a kutatócsoport pontosította ezt az érettségiről is ismert tételt. Összesen öt koronázóvárosunk volt. Szent Istvánt Esztergomban koronázták, a mai bazilika szomszédságában. Majd Székesfehérvár lett az ország temetkezési helye és koronázóvárosa egészen az 1520-1530-as évekig. 1527-ben még ott koronázták I. Ferdinándot, csakhogy ekkor a nádor, a világi elit vezetője már részt követelt a ceremóniából. Ha ő az érsekkel közösen helyezi a koronát az uralkodó fejére, az azt fejezi ki, hogy csak az lehet király, akinek a megkoronázásához az ország nemesei is a hozzájárulásukat adják. Az esemény pikantériája és szimbolikus különlegessége, hogy az ország első embere, Báthory István nádor ekkor olyan beteg, hogy járni sem tud. Hordszékben viszik, úgy koronáz a rangidős főpappal együtt. 1687-től aztán már minden magyar uralkodót közösen koronáz az esztergomi érsek és a nádor, egészen az utolsó koronázásig, 1916-ig.
Mivel a török elfoglalja Székesfehérvárt, a harmadik koronázóváros 1563-tól 1830-ig Pozsony lesz. A 17. században egy királyt és két királynét viszont Sopronban koronáznak. Végül Buda lesz még koronázóváros, 1792-ben I. Ferencet és feleségét ott koronázzák, majd Ferenc Józsefet és IV. Károlyt is. Ha ma lenne koronázás, az Budapesten történne, az esztergomi érsek a miniszterelnökkel együtt koronázna, természetesen a Szent Koronával. Ha a király feleségét is megkoronáznák, ő királyné lenne.
Miként zajlott a koronázás?
Az egyházi ceremónia a templomban, a világi a városban zajlik. Az uralkodó lovagokat avat egy másik templomban, ez Pozsonyban a ferences templom, Budán 1867-ben a Mária Magdolna-templom. A király esküt tesz a magyar törvényekre, elvégzi a négy kardvágást, és koronázási lakomán vesz részt a politikai elittel. A Szent Koronát ekkor kiteszik az asztalra, később egy külön kis asztalkára, de két koronaőr mindig ott áll mellette.
Tizenegyszer vitték a koronát külföldre, miként azt a 2018-ban megjelent könyvünkben (A Szent Korona hazatér) bemutattuk. Nyugatra menekítették, mivel Magyarország a nyugati keresztény kultúrkör része. Nem került tatárokhoz, törökökhöz, szovjetekhez: ha odakerül, ma nincs ez az interjú. Szulejmán szultán ugyan el akarta vinni, de 1529-ben, Bécs ostroma után nemcsak a koronát vitte magával, hanem két túszt is. Az egyik Várday Pál esztergomi érsek, a másik Perényi Péter koronaőr volt. E két politikus beszélhette rá a világhódító szultánt, hogy adja vissza a koronát a magyaroknak.
Melyik volt a korona leghosszabb külföldi tartózkodása? Az egyesült államokbeli, ami harminchárom évig tartott?
Mindenki ezt gondolja, de nem ez. A 16. század közepétől bő fél évszázadon át először Bécsben, majd Prágában őrzik a Szent Koronát. Csak 1608-ban szerzik vissza a magyar rendek, ekkortól Magyarország új fő- és koronázóvárosa, Pozsony lesz a korona őrzési helye.
Azelőtt hol őrizték?
Az Árpád-kortól kezdve Székesfehérváron áll egyházi őrizetben, majd Visegrádra kerül, a fellegvárba, s ott őrzik az 1520-as évekig. De az új kutatások szerint nem az Anjou-korban, hanem csak a Zsigmond-korban, a 15. század elején viszik oda. Pozsonyban van 1608-tól 1784-ig, majd II. József a bécsi kincstárába viteti. 1790-től a második világháború végéig Budán őrzik, kivéve akkor, ha nyugatról ellenség jön. Az első eset, amikor nyugati ellenség elől kellett menekíteni, még Pozsonyban történt. A 17. század közepén a harmincéves háborúban – nem tévedés – az akkor nagyhatalmat építő svédek Bécset is veszélyeztetik, így Pozsonyt is. Lippay György esztergomi érsek és Esterházy Miklós nádor ezért 1645 tavaszán Győrbe menekítik a koronát. Ott őrzik a Püspökvárban másfél éven át, ennek emlékét tábla is megörökíti.Bécsi és pozsonyi források alapján tudtuk megírni a korona e „száműzetését”. Napóleon hadai elől kétszer is menekítik, első alkalommal Munkács várába, másodszor Egerbe, majd Gyöngyösre. A történeti Magyarország területén szinte nincs olyan hely, ahol ne járt volna a Szent Korona.
1608-tól szigorúan szabályozzák a korona őrzését. A pozsonyi vár legnagyobb tornyában helyezik el, speciális biztonsági vasajtóval védik. Egy vasládában tárolják, amely ma a Nemzeti Múzeumban látható. A láda kulcsai az uralkodóhoz, a terem kulcsai a két magyar nagyúr koronaőrhöz kerülnek, akiket többnyire az országgyűlés választ. Tűzvész vagy háború esetén így el lehet vinni a ládát az őrzési helyéről, de kinyitni nem lehet. A ládát lepecsételik, úgy plombálják, mint ma a villanyórát. Kilenc pecsét kell hozzá: az uralkodó, az esztergomi érsek, a nádor, az országbíró, a két koronaőr, az uralkodó főminisztere és két biztosa pecsétje.
Régóta állandó közszemlén látható a Szent Korona, előbb a Nemzeti Múzeumban volt kiállítva, ma a Parlamentben. Korábban csak a koronázások alkalmával lehetett megtekinteni?
A Szent Koronát beavató koronának tartják, és általában azt gondolják, hogy csak koronázáskor használták. A friss kutatások azonban azt bizonyítják, hogy 1463-tól több mint harminc alkalommal tették ki koronázáshoz nem kötődő közszemlékre.
A modern korban a korona közszereplővé válik, egyre gyakrabban állítják ki, hogy minél többen láthassák.
Közszemlére teszik 1790-ben, amikor hazahozzák Bécsből, azután 1820-ban, az uralkodó magyarországi látogatása idején, és az 1853-as őszi megtalálása után is. 1896-tól válik gyakorlattá, hogy országos ünnepségek alkalmával a korona főszerephez jut. Ekkor átviszik az épülő Parlamentbe, és a kupolacsarnokban a jelenlétében hozzák meg a millenniumi törvényt. Az 1938-as Szent István-évben a budai királyi palota Márványtermében állítják ki, több tízezer látogatója van. 1978-ban, amikor hazahozzák az Egyesült Államokból, a Nemzeti Múzeumba viszik, ekkor már állandó közszemlére, 2000. január 1-jétől pedig a Parlamentben látogatható.
Egyre inkább a nyilvánosság részévé válik a korábban elzártan őrzött korona, amely életének mintegy kilencvenöt százalékát a tárolására használt ládában töltötte.
Előfordult, hogy a közszemléken kívül láthatta valaki?
Tudomásom szerint a modern korban egyvalakinek sikerült magánlátogatáson megnéznie a Szent Koronát, méghozzá Eugenio Pacelli bíborosnak, aki 1938 májusában pápai legátusként érkezett Budapestre, a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Úgy tűnik, előtte tanulmányozta a magyar korona történetét. A látogatás során Zichy István, a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója beszél neki nemzeti ereklyénkről azután, hogy a bíboros letérdelve imádkozik a Szent Korona előtt. Ehhez természetesen a pecsétek feltörésével ki kellett nyitni a páncélteremből kihozott koronaládát, majd a látogatás után a főméltóságok pecsétjeivel visszazárni. Ezért van jelen az eseményen Imrédy Béla miniszterelnök mellett többek között Horthy Miklós kormányzó kabinetfőnöke, Teleki Pál és Hóman Bálint miniszterek, a két mágnás koronaőr és a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Este az MTI, másnap a sajtó beszámol az eseményről, de fénykép nem készül róla.
Márton Lajos, a cserkészek híres festője örökíti meg a különleges látogatást, méghozzá Teleki Pál vázlata alapján, aki földrajztudósként kiválóan rajzolt. A festmény A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001) című kötetünk borítóján is szerepel. A kép a látogatás után kalandos utat jár be. A budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszust követő évben Teleki Magyarország miniszterelnöke, Pacelli pedig XII. Piusz néven pápa lesz. Amikor Teleki Rómába megy a pápához bemutatkozó látogatásra, ezt a festményt viszi magával ajándékba. A pápáknak adott ajándékok nagy részét azonban idővel elárverezik. Egy ilyen árverés alkalmával a Villa Mater Redemptoris egyik apácája megvásárolja a képet, amely ma is a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia e római zarándokházában látható.
Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita; Wikipédia
Forrás: Magyar Kurír
