Isten országának valósága

0
232

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”

Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Mk 4,26–34

Bebiztosítás. Jólszervezettség. Perfekcionista hozzáállás. Kiszámíthatóság. Eredményesség. Anyagi biztonság. Megfontolt lépések. Határozott döntések. Minimalizált veszteség. Maximalizált nyereség. Kellő szakértelem. Learatandó siker és megérdemelt pihenés – talán sokan így határoznák meg az élethez való hozzáállást, amely egyben lehetne a fogyasztói társadalom védjegye is. Hogy hogyan és milyen elvek mentén kellene élnünk, ha sikeres életét szeretnénk magunknak. Mert valljuk be őszintén, a jól körülhatárolt és megfelelően előkészített és bebiztosított tervek és célok várhatóan beteljesítik a hozzájuk fűződő reményteljes várakozást. Hiszen felmérjük, kiszámoljuk, és kisebb hibaértékkel, de borítékolható a várva várt eredmény.

Mégis célt téveszt az, aki ilyen szemszögből közelíti meg az evangéliumi örömhírt, mert Isten logikája szembemegy az emberével. Isten uralma (görögül: basileia tou theou) a kicsinyből, a semminek látszóból, a jelentéktelenből születik meg és lesz hatalmassá. Ezért más Isten logikája, amely nem a mi sokszor statikus, beszűkült gondolkodásmódunkat követi, hiszen Isten uralma, illetve országa dinamikus valóság – XVI. Benedek pápa szerint –, amely nélkülözi a kiszámíthatóságot, a meghatározottságot, a bebiztosítottságot vagy egyéb emberi szempontból fontosnak látszó tényezőt, mert nem ezen múlik. Isten országa és az ő uralma ott tud megjelenni, ahol már nincs jelen a beszűkült látásmód, amely számolgat, méricskél fukar módon.

Aki megtapasztalja a kegyelem ingyenességét, annak ez már magától értetődő valóság, amely hálát szül. Nagy szabadságra tehetünk szert, ha képesek vagyunk elengedni a jobbik részért cserébe azt a bizonyos „sokat”, amit birtoklunk, amit felhalmoztunk, megszereztünk, és amely a minden mellett semmiség. A mai evangéliumban Jézus Isten országáról úgy beszél, mint egy olyan valóságról, amely semminek látszik, mégis lassan, de biztosan növekszik bennünk és körülöttünk. Isten országa így tehát nem szembetűnő módon jön el, mégis ahol megtapasztaljuk az igazságosságot, az örömöt és a békét – Szent Pál apostol szerint –, ott Isten országa, uralma van jelen. Kalkuttai Szent Teréz anya szerint Isten a valóság álruhájában jön közénk, a szegények legszegényebbjeiben, hogy esélyünk legyen egy mosoly, egy kedves tekintet, egy emberhez méltó szó, egy pohár víz, egy szeretetteljes gesztus által őt szolgálni. Isten országa nem hely térrel és idővel, hanem valóság, amelyet és amelyben élünk. Ehhez azonban létszükséglet a hit, amely meglátja az Urat a szenvedőben, az adott helyzetben vagy történésben. Az a hit, amely az Istennel megélt személyes kapcsolatból forrásozik, és amelyet átjár az ingyenesség, önajándékozás, elfogadás, szeretet és bizalom.

Olasz Béla

Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/24-es számában.