Hordozzuk Isten szeretetét a világban! – Véget ért az Igent mondok női lelkigyakorlat

0
234

Véget ért az idei Igent mondok online női lelkigyakorlat, melyet a Jézus Szíve Társasága immár negyedik alkalommal rendezett meg civilekkel együttműködve. A zárómisét a bodajki Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegyhelyen Mórocz Tamás plébános celebrálta június 2-án.

„Maradjatok bennem!” – emelte ki köszöntőjében Balla Erika testvér az idei lelkigyakorlat legfőbb üzenetét. Kérte a jelenlevőket és online bekapcsolódókat, hogy továbbhaladva a mindennapokban legyenek szentélyek, akik Isten szeretetét hordozzák azért, hogy Magyarország valóban a szeretet országa lehessen.

Mórocz Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy az Oltáriszentség egy mindennapos cselekményre, az étkezésre vezethető vissza. „Isten mindig táplál, Jézus mindig ad, minden cselekedete mögött ott van ő maga.” Nekünk is eucharisztikusnak kell lennünk, adnunk kell önmagunkból másoknak egy köszönéssel, egy-egy apró gesztussal, odafigyeléssel vagy akár egy süteménnyel – ez mind azt jelzi, hogy nem magunkkal törődünk, hanem számunkra fontosabb a másik ember. Azáltal, hogy az Eucharisztia megszentelte a profán világot, Jézushoz hasonlóan mi is odaadhatjuk önmagunkat másoknak.

Mórocz Tamás felidézett egy interneten talált kedves képet, amelyen egy nyuszi egy sünt ölel. Nem kellemes neki az ölelés, ő is érzi, hogy „a szeretet fájdalmas tud lenni”, de a kép a játékossága ellenére is jól mutatja, hogy az igazi szeretet mindig áldozattal jár. Így van ezzel az ókori mítoszból eredeztethető pelikánmadár is, amely saját húsát feltépve, vérével fiókáit gyógyítva – Krisztus előképeként – önmagát áldozza fel azért, hogy életet adjon. Jól tudják az édesanyák és az édesapák, hogy az igazi szeretetben ott van az önmagunkról való lemondás… Ha megtanulunk eucharisztikus módon élni, a társaink áldozatát is jobban értékeljük. Ebben segít az Oltáriszentség rendszeres vétele, az egység ajándéka.

Jacsó Annamária, a szervezőcsapat tagja elmondta, hogy nagy öröm, amikor az online térben megrendezett lelkigyakorlat elején és végén személyes találkozásra is sor kerülhet, és a feliratkozók e-mail-címei mellett az arcaik is látszódnak. Balla Erika SJC, Tyukodi Beáta SJC, Jacsó Annamária, Szebedy Bolda és Békési Erika lelkes közreműködők segítségével hónapokig készítették a lelkigyakorlatos anyagot, hogy az igehelyek, az elmélkedések, a képek, a zenék és a napi kérdések korosztálytól és életállapottól függetlenül mindenkihez szóljanak. Idén négy felkért külső női szereplő – Jeges Mirjam karmelita nővér, Bárdos Juli, Gorove Kriszta és Tremmel Hudik Katalin – is mélyítette a tartalmat saját megélésével, tanúságtételével.

„2023. december 24-én férjem szívrohamot kapott. Hála Istennek és az orvosoknak, túlélte! Egészen másmilyen karácsonyunk lett, mint amilyet megterveztünk, elképzeltünk… sok aggódás, bizonytalanság, félelem, izgalom, stressz, és még több ajándék: minden együtt töltött perc felértékelődött! Hogy is nem vettük eddig észre, micsoda kegyelem, hogy élünk és szerethetjük egymást! Idén nehézség nehézséget követett az életünkben, de nagy elhatározásunk, hogy nem engedjük, hogy a látásunk elhomályosodjon: Isten nagyon szeret, és minden egyes másodpercet ajándékként ad nekünk! Mindent a javunkra fordít! Az »Igent mondok« lelkigyakorlat nagy segítség a hála és öröm útján járáshoz, Mária ölelésében!” – írta Bárdos Juli a lelkigyakorlatozóknak. Juli a kislányával együtt imádkozta át a májust, és úton-útfélen szorgosan gyűjtötték az Istentől kapott szeretetszíveket: képen, égbolton vagy épp a pitypang szirmai között is lehet(ett) ilyet találni…

A szervezők köszönetet mondtak az önkénteseknek és a munkatársaknak, a háttérben imádkozóknak és a lelkigyakorlatot naponta misével kísérő papoknak. Művészi alkotásaikkal segítették a lelkigyakorlatot Kárpáti Zsuzsanna, Magyar Krisztina, Balás Benedek és Tremmel Hudik Katalin képzőművészek. Katalin egyike volt a négy tanúságtevőnek is: „Korábban kiválóságra vágytam, mert azt hittem, akkor leszek szerethető Isten és az emberek által. Mindent tökéletesre akartam fényezni, hogy Isten szeretetét elnyerjem. Aztán pár éve egy igen komoly betegség kapcsán a Jóisten a karjaiba vett, átölelt, közben tanított: arra, hogy Ő úgy szeret engem, ahogy vagyok, és mindennap ezt teszi a világ végezetéig. Gondoskodik rólam akkor is, ha tízből csak négy dolgot sikerül kihúznom teendőlistámból. Fontos vagyok neki akkor is, ha nincs diplomám, titulusom, kitüntetésem. Isten szépnek lát engem mindennap, akkor is, ha a szempillaspirál használatlanul a fiókban maradt. Repedezettségemmel, megtörtségemmel együtt, tökéletlenségemben fogad el és szeret engem, csak el kell hinnem, meg kell éreznem az Ő szerető és gondoskodó jelenlétét!”

A legnagyobb köszönet a lelkigyakorlatozóknak jár, akik révén idén 29 országból 6200-nál is több magyar nő imádkozhatott együtt májusban, lelki közösséget alkotva. „Legyünk egy család, melyet Mária és az isteni közelség egyben tart! Bár a lelkigyakorlatnak vége, a rózsafüzér imája velünk marad. Ne tartsuk magunkban a lelkigyakorlat kincseit, mutassuk meg Isten szeretetét a világban!” – kérte Balla Erika testvér a szentmise végén, amelyen  a Hajnalvándor Zenekar végzett zenei szolgálatot. A napsütéses vasárnapon a szervezők és a lelkigyakorlatozók szeretetvendégséggel és beszélgetéssel zárták a találkozót.

Forrás: Jézus Szíve Társasága / Magyar Kurír