Romániai választások – Szabó Ödön: a szeretetben nincs alárendeltség

0
726
Szabó Ödön áldozik. Fotók: Szabó Ödön Facebook-oldala

Választási „szuperév” lesz idén Romániában. Az állampolgárok a politika minden területén beleszólhatnak a társadalom alakulásába a leadott szavazataik révén. Június 9-én európai parlamenti, valamint önkormányzati választások lesznek az országban, majd elnöki és parlamenti választás is lesz idén. A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) értékeik felvállalására, a szavazásokon való részvételre buzdítja a híveket. Mi is ebbe a buzdításba szeretnénk bekapcsolódni, ezért hitüket gyakorló politikusokat kérdeztünk. Elsőként Szabó Ödönnel, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnökével való interjúnkat olvashatják, aki parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke.

Idén Romániában választási „szuperév” lesz, négy alkalommal is szavazhatnak az állampolgárok. Parlamenti képviselőként hogyan foglalná össze az idei választások jelentőségét?

Ez a szavazás ciklust, fejezetet zár és egy újat nyit egyszerre. A Johannis-időszaknak vége, hisz ő már nem pályázhat államelnöki tisztségre. Az Európai Parlament mandátuma is lejár, és új csapat jöhet ott is. A parlamentben, önkormányzatokban új, sajnos nem feltétlenül magyarbarát pártok lesznek vagy erősödhetnek meg. Nekünk a legfontosabb, hogy az erdélyi, romániai magyar közösség az RMDSZ-en keresztül jelen legyen minden döntéshozatali szinten. Értéket képviselünk, értékrendet képviselünk, és mindezeknek kell legyen hangja. A hangnak az erőt pedig a magyar emberek szavazata jelenti. Ez olyan, mint a Mária Rádió, amit én is szoktam hallgatni: ha bekapcsoljuk, felhangosítjuk, értjük az üzenetet, halljuk az imát. Nekünk be kell kapcsolni a közösségi hangot minden olyan helyen, ahol élünk és ahol rólunk is döntenek.

Hívő politikus. Hétköznap a parlamentbe, hétvégén templomba jár. Milyen erőforrást jelent munkájában a személyes hite? Illetve a munkájából mi az, amit beépített a hitrendszerébe?

Tudom, hiszem, érzem, hogy Isten jelen van az életemben. Kárásztelken nevelkedtem egy katolikus településen. Nagyszüleimtől, szüleimtől kellő ösztönzést kaptam arra, hogy hitem ne csak szokás, hanem belső indíttatás legyen. Ez nagy különbség. Mivel ilyen hitem lett, ezért nem nehéz a parlamentben sem imádkozni, keresztényi értékrendemet bátran megvallani. Úgy mentem be például a tanügyi törvény vitájára, hogy előtte gyóntam, áldoztam, kértem Szent Antal közbenjárását ügyeinkért, és ez megnyugtató magabiztosságot adott. Nemrég írtam is erről egy bejegyzést a Facebook-oldalamon. Az egyházba a komfortzónámból való kilépést vittem be. A politikus számtalanszor kerül olyan helyzetbe, hogy nem ő határozza meg a keretet, hanem gyorsan kell reagálnia nehéz helyzetekre. Én nem szoktam bezárkózni, és azt gondolom, az egyháznak sem szabad csak és kizárólag a templom falain belül maradni.

„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” (Lk 20,25) – mondja Jézus az evangéliumban. Állam és egyház történeti szétválása a szekularizáció alapelve. Hogyan lehet a gyakorlatban jól megvalósítani a jézusi elvet? Hogyan lehet megtalálni a politika és egyház harmóniáját? Miként lehet feloldani azt a kettős kihívást, hogy egyetlen vallásfelekezet se szerezzen kizárólagos hatalmi befolyást egy ország politikai berendezkedése felett, ugyanakkor hogy a politika se sajátítsa ki az egyes egyházakat?

Erre egy válasz van, amit Jézus két főparancsként hagyott ránk: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ha a politika, állam és egyház e két parancsra építi viszonyát, akkor szerintem jól működik minden. A szeretetben nincs alárendeltség, a szeretetben a kölcsönös tisztelet, segítség van jelen. Korrekt feladatmegosztás van, ahogy mondta Jézus az idézett részben. Ezt a két parancsot nekünk hívőként kötelességünk mindenütt érvényesíteni. Nem tagadom, nagyon nehéz szeretni azt, aki ellened cselekszik, de legalább meg kell próbálni nem gyűlölni, ez talán könnyebben megy, és ez már az első lépés a főparancsok felé.

A mesterséges intelligencia gyors elterjedése tovább rombolja az álhírek által megtépázott bizalmat és (szava) hihetőséget. Milyen kihívások elé állítja a politikusokat és a választópolgárokat a valótlanságokkal elárasztott nyilvánosság? Látszik valami megoldás erre?

Azt gondolom, nem szabad kiengedni a palackból ezt a rossz szellemet. Lassan algoritmusok gondolkodnak helyettünk. Mi magunk kezdjük azt mondani, terjeszteni, amit mások kitalálnak, vagy egy számítógépprogram elénk tol. Nekünk kell legyenek saját gondolataink, erős értékrendünk, és komolyan kell vegyük a technológiai kiszolgáltatottság elleni fellépést, noha tudom, ez kényelmünket rontja, nehezíti meg. Ha nem figyelünk oda, Yuval Noah Hariri jóslatai jönnek be, magunkat képzeljük Istennek, de a végén a Mátrixban találjuk majd magunkat. Én nem akarok egy olyan világot.

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/21-es számában a Fókusz-összeállítás részeként.