Kollégák: mentősök, asszisztensek

0
190
Illusztráció (Fotó: Serviciul de Ambulanta Judetean Covasna / Facebook)

Olvasóink minden bizonnyal észrevették már, hogy időről időre igyekszünk a kalendáriumokban feltüntetett vagy éppen a még onnan is kifelejtett világnapok apropóján készíteni egy-egy összeállítást, hogy felhívjuk a figyelmet mi is az adott tartalmakra, betegségekre, problémákra vagy hivatásokra. Május közepe körül több, az egészségügyhöz kapcsolódó emléknapunk is van magyar nyelvterületen: május 10-én volt a mentők, május 12-én pedig az ápolók, azaz az egészségügyi asszisztensek világnapja; ezek apropóján helyeztük fókuszba e két fontos és nemes hivatást, amely gyakran láthatatlan marad mindaddig, amíg nem szorulunk kórházi ellátásra.

A mentősök gyorsan, hatékonyan nyújtanak segítséget. Hihetetlen stressznek és pszichés/lelki traumának vannak kitéve, hiszen rengeteg balesetet kell lemenedzseljenek. Sokszor a testi épségük is veszélyben van. Nem számít időjárás/évszak, ők éjjel-nappal „fronton” vannak. Nagyon fontos, hogy emberségesen, empátiával végezzék a dolgukat, hiszen minden egyes „bevetésük”, legyen az baleset vagy medikális sürgősségi eset, traumát jelent az elszenvedőnek. Nagyon fontos, hogy milyen az első kapcsolat az adott krízisben.

Az asszisztensek, attól függően, hogy milyen szektorban dolgoznak, rengeteg segítséget nyújtanak. Ők több szerepet is betöltenek. Mindig tudják, mi hol van, hiszen ők végzik a „raktározást”. Nagyon kreatívan meg tudják oldani az esetleges hiányokat, ami sajnos sokszor van. Az egész egészségügyi dinamikában nekik van a legjelentősebb „anyai” szerepük. Az orvosnak elég kevés idő, néha csak pár perc jut a beteggel kapcsolatot teremteni. Ellenben az asszisztens sokszor órákat tölt a beteg ágya mellett. Sokkal több személyes dolgot tud meg a betegről, ami tovább erősíti a kapcsolatuk kialakulását. Sajnos osztályonként kevés asszisztens van, ezért egy személyre sok beteg jut, és ez nagyon leterheli őket. Ha valami gond adódik, mindig őt értesíti hamarabb a beteg. Nagyon sokszor meg tudják oldani ők is, tapasztalatukból adódóan, nem feltétlenül kell az orvost zavarni az ügyeletben. Ez hatalmas segítség. Mindig örvendtem, ha egy idősebb, tapasztaltabb, kompetensebb nővérrel ügyeleteztem. Sokszor kikértem az ő véleményüket, hallgattam a tanácsaikra. Könnyebb lett a munkám ezáltal. A műtőben például mindent ők készítenek elő a műtétre. Ha „jóban” voltál velük, akkor varázslatosan szinte minden volt a műtétedre, ami csak lehetséges volt az adott körülmények között. Például nekem kisebb kesztyűméretem van, s ezért általában a steril kesztyűk az én méretemben hiánycikkek voltak. Mindig szereztek nekem egy-két pár steril kesztyűt a méretemben. Ez nagyon kedves volt. A műtétben sokszor egy plusz segítő kéz is az övéké, ha szükséges. Ambuláns, poliklinikai részlegeken még az adminisztráció nagy részét is elvégezhetik, ami megint levesz egy adag terhet az orvos válláról. Összegezve elmondhatom, sokszor dolgozhatnék asszisztens nélkül is, de a munkám az ő jelenlétük miatt, általuk sokkal könnyebb. (Ez akkor érvényes, ha ügyes, tapasztalt, kompetens a nővér mellettem, mert ha nem, az plusz frusztráció forrása lehet.) Demeter Tímea érsebész szakorvos

Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 2024/19. lapszámának Fókusz rovatában.