A szentatya március 28-án, nagycsütörtök este a Rebibbia női börtönben mutatta be az utolsó vacsora szentmiséjét, melyen a büntetés-végrehajtási intézet különböző részlegeiből mintegy kétszáz rab vett részt. Tapssal, könnyek között fogadták a pápát, aki a misében tizenkét különböző vallású és nemzetiségű rab lábát mosta meg.
A szentmise után egyesével üdvözölte őket, egy hangosan síró nőt külön vigasztalt.
Rövid, rögtönzött homíliájának fordítását az alábbiakban közöljük.
Az utolsó vacsorának két epizódja vonja magára figyelmünket.
Az első Jézus lábmosása: Jézus megalázkodik, s ezzel a tettével megérteti velünk, amit mondott: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak.” (vö. Mk 10,45) Megtanít bennünket a szolgálat útjára.
A másik – szomorú – epizód Júdás árulása, aki nem képes megélni a szeretetet, és a pénz, az önzés erre a csúfságra vezeti. De Jézus mindent megbocsát! Csak azt kéri, hogy kérjünk bocsánatot.
Egyszer hallottam egy kis öregasszonyt, egy bölcs nagymamát. Azt mondta: „Jézus sosem fárad bele a megbocsátásba, mi vagyunk azok, akik belefáradunk a bocsánatkérésbe.” Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy ne fáradjunk bele! Mindig, mindannyiunknak vannak kis botlásai, nagy botlásai: mindenkinek megvan a maga élettörténete. De az Úr mindig tárt karokkal vár bennünket, és sosem fárad bele a megbocsátásba!
Most ugyanazt fogjuk tenni, amit Jézus tett: lábat mosunk. Ez a gesztus a szolgálatra szóló meghívottságunkra hívja fel a figyelmet. Kérjük az Urat, segítsen, hogy mindannyian növekedjünk a szolgálat hivatásában.
Köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP / Magyar Kurír
Fotó: Vatican Media
