Nagykárolyban március 18-án a Kalazanci Szent József-templomban tartott ünnepi szentmise keretében a piarista nővérek megemlékeztek alapítójukról, Boldog Celestina Donatiról és megújították fogadalmukat.
A szentmise elején Schönberger Jenő püspök visszaemlékezett Celestina Donati 2008-as firenzei boldoggá avatására, melyen a nagykárolyi küldöttséggel együtt ő maga is részt vett. Figyelmeztetett, hogy az alapítóanya ünnepe megerősít mindenkit a nagyböjti felkészülésben, hiszen ő példát mutat, hogyan kell segítségére lenni azoknak, akik szükségben vannak. Ugyanakkor halát adott, amiért olyan szép számban összegyűltek a hívek a szentmisén. Imával köszönte meg Istennek Boldog Celestina anya életpéldáját, és hogy a rend Nagykárolyban is házat nyitott. Köszönetet mondott a nővérek nagylelkű munkájáért, és megemlékezett Jutka nővérről, a ház alapítójáról, aki sajnos túl korán eltávozott közülük.
Az evangélium felolvasása után Ágnes és Bori nővér megújította szerzetesi fogadalmait: „Mi, az Isten Anyjáról nevezett szegény piarista nővérek magunkat teljesen a mindenható Istennek és a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriának ajánljuk és szenteljük, és a más alkalommal tett fogadalmainkat önként és teljes szívből megújítjuk és megerősítjük” – hangzott el.
A szentmise szónoka Starmüller Ferenc csomaközi plébános volt. Elmélkedésében felidézte Celestina anya életútját, aki 1848. október 26-án mélyen vallásos családban született. A keresztségben több nevet is kapott: Maria Anna Gaetana Diamante, a barátok azonban egyszerűen csak Mariannának szólították. Kedves, önzetlen, ugyanakkor nagyon érzékeny kislány volt. Könnyen elsírta magát. Édesapja egy nap ezeket a prófétai szavakat intézte hozzá: „ki tudja, talán épp az lesz a hivatása, hogy megvigasztalja azokat, akik sírnak.” Tizenhárom évesen járult először szentáldozáshoz, és beleszeretett az Úr Jézus Krisztusba. Egész életére teljesen neki akarta szentelni magát. Erről így vallott: „elsőáldozásom napján fogadalmat tettem, hogy megőrzöm tisztaságomat az Úr Jézusnak.”
Nem elégedett meg a középszerűséggel, a mindennapival, a szokásossal, a felszínessel. A végtelenre vágyott. Harmincéves volt, amikor érezte, hogy nem várhat tovább. Egy családi összejövetelen nyíltan megvallotta vágyát, hogy lelki vezetőjének az irányításával csatlakozni szeretne egy szerzetesi közösséghez. Több évet töltött azzal, hogy elmélyítette ismereteit Kalazanci Szent József életével, karizmájával és lelkiségével kapcsolatosan. Aztán Celestino Zini piaristának az engedélyével egyéni fogadalmat tett.
Megszerezte az általános iskola felső osztályaiban való tanításhoz szükséges tanítói oklevelet, majd 1889. június 24-én a piarista generális és a firenzei bíboros-érsek engedélyével, a San Giuliano-templomban négy társával együtt megalapította a Kalazanci Szent József Szegény Leányainak Kongregációját. Fő céljuk a szegény, árva, rászoruló lányok tanítása és nevelése volt. Miután Zini atya rájuk adta a szerzetesi ruhát, új nevet kaptak, és ő lezz az Istenanyáról nevezett Giuseppe Celestina nővér.
A szónok emlékeztett arra, hogy a papi vagy szerzetesi hivatások a családi otthonban bontakoznak ki, és igen sokszor az édesanyáknak, nagymamáknak az imája következtében. A család vallásos légköre is többnyire az édesanyáktól függ: ők teremtik meg a családban azt a harmóniát, amelyben mindenki jól érzi magát. Ezért bátorított a szónok: Legyen gondotok, hogy Isten számára helyet készítsetek a családban! Nagy szüksége van az egyháznak erre a szolgálatra.
Beszédének zárásaként arra buzdította a szerzetes nővéreket, a nőket és leányokat, hogy úgy szeressék és becsüljék az egyházat, ahogy Krisztus szerette és megbecsüli egyházát. Celestina anya a remény embere volt. Ő mondogatta: semmi sem történik Isten bölcs és szeretetteljes terve nélkül. Az egyházmegye remény évében tartsuk szemünk előtt Kalazanci Szent József jelmondatát: in spe contra spem, azaz minden reménytelenség ellenére is reménykedve kell hinnünk.
A szentáldozás után Bori nővér az egész közösség nevében adott hálát az alábbi szavakkal: Uram, Istenem, szeretlek… Maradj velem, mert nélküled nem vagyok képes arra, hogy szeressek. Tudom, hogy csak így érdemes élni, és azt is tudom, hogy gyenge vagyok. Ezért hálát adok mindenért, amit tőled kapok, és mindenkiért, akivel az életem során találkozom. Megköszönöm újra és újra, hogy legdrágább kincsem a te szereteted, amely éltet és boldogsággal tölti be a lelkem. Semmi más nem fontos, csak az, hogy velem légy. Köszönöm, hogy segítesz minden nap őszinte, tiszta, szerető szívvel kimondani: legyen meg a te akaratod! Ámen.
A szatmári egyházmegye sajtóirodája
