A napfényes Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás során Ferenc pápa folytatta a bűnökről és erényekről szóló katekézissorozatát. A szentatya ezúttal a bölcsesség sarkalatos erényéről elmélkedett. Beszédében sorra vette a régiek tanítását az emberi bölcsességről, majd az evangéliumból merített példákat tárt a hívek elé.
A szentatya katekézisét Pierluigi Giroli rozminiánus szerzetes, az államtitkárság munkatársa olvasta fel. A március 20-i katekézis a bölcsesség erényéről szól, amely az igazságosság, az erősség és a mértékletesség erényeivel együtt alkotja az úgynevezett sarkalatos erényeket, amelyek nem a keresztények kizárólagos előjogai, hanem az ókori bölcsesség, főként a görög filozófusok örökségéhez tartoznak, minthogy a találkozás és az inkulturáció művének egyik legérdekesebb témája éppen az erények kérdése volt. A középkori írásokban az erények bemutatása nem egyszerűen csak a lélek pozitív tulajdonságainak felsorolását jelentette.
A keresztény kinyilatkoztatás tükrében visszatérve a klasszikus szerzőkhöz, a teológusok hét erényt – három teológiai és négy sarkalatos erényt – képzeltek el egyfajta élő szervezetként, ahol minden erénynek megvan a maga harmonikus tere. Így tehát vannak alapvető és kiegészítő erények, mint például az épület falpillérei, oszlopai és oszlopfői. Talán éppen egy középkori katedrális építészete tudja legjobban kifejezni az emberben rejlő harmóniát és a jó felé irányuló állandó tartást.
Ám a bölcsesség nem éppen a félénk ember erénye, aki mindig tétovázik, hogy mit is csináljon. A bölcsesség primátusa azt jelenti, hogy az ember cselekedetei az értelem és a szabadság kezében vannak. A bölcs ember kreatív: gondolkodik, értékel, törekszik megérteni a valóság összetettségét és nem engedi, hogy érzelmek, lustaság, sürgetés és illúziók eluralkodjanak rajta. A látszat, a felszínes gondolatok, a jó és a rossz közhelye uralta mai világban érdemes újra kézbe venni a bölcsesség ősi tanítását.
A bölcsesség a cselekvések irányításának képessége
A pápa katekézise Szent Tamást idézte, aki Arisztotelészt követve a bölcsességet recta ratio agibilium-nak, a teendők világos értelmének nevezte. Ez a cselekvések irányításának képessége, hogy azokat a jó cél felé irányítsa, éppen ezért az „erények kocsisának” nevezték. Bölcs az az ember, aki tud dönteni, ám amíg e tudás a könyvben marad, az élet mindig könnyűnek tűnik, de a hétköznapok széljárása és hullámverése közt egészen más a helyzet, így sokszor bizonytalanok vagyunk és nem is tudjuk, merre kellene haladnunk. A bölcs nem esetlegesen dönt, hanem először is tudja, mit akar, aztán mérlegeli a helyzetet, tanácsot kér, majd széleskörű belső szabadsággal kiválasztja a megfelelő utat. Ettől még hibázhat, de legalább elkerüli a nagy tévedéseket. Sajnos mindenütt vannak olyanok, akik hajlamosak felszínes élcelődéssel elhárítani a problémákat, vagy éppen vitákba bonyolódnak. A bölcsesség ellenben a kormányzásra termettek sajátja, akik tudják, hogy megpróbálják a nehéz ügyintézést és a sokféle nézőpontot harmonizálni mindenki javára.
Az élet régi és új dolgok folyamatos átfedéséből áll
A bölcsességről tanítják – ahogy mondani szokás – hogy „a legjobb út az ellensége a jónak”, hiszen a túlbuzgóság bizonyos helyzetekben katasztrófákhoz vezethet, tönkretehet olyan építkezést, amely fokozatosságot igényelt volna; konfliktusokat és félreértéseket teremt, akár erőszakot is kiválthat. Az okos ember tudja, hogyan őrizze meg a múlt emlékét, nem mintha félne a jövőtől, hanem mert tudja, hogy a hagyomány a bölcsesség öröksége. Az élet régi és új dolgok folyamatos átfedéséből áll, és nem jó mindig azt gondolni, hogy a világ velünk kezdődik, hogy a nulláról indulva kell szembenéznünk a problémákkal. A bölcs ember egyúttal előrelátó is. Ha pedig döntés született a célról, akkor minden eszközt meg kell ragadni annak eléréséhez.
A szentatya katekézise befejezésül az evangéliumból merített példákat, melyek bölcsességre nevelnek. Ilyen például az a bölcs ember, aki sziklára építi (vö. Mt 7,24–27), vagy azok a szüzek, akik olajat visznek a lámpájukban (vö. Mt 25,1–13). A keresztény élet az egyszerűség és a furfangosság vegyítése. Apostoli küldetésükre így küldi Jézus a tanítványait: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16) Mintha azt mondaná, hogy Isten nem csak azt akarja, hogy szentek legyünk, hanem hogy értelmes szentek legyünk, mert bölcsesség nélkül könnyű a rossz útra tévedni! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
A szentatya szavai az általános kihallgatás után
A lengyel zarándokokat köszöntve megemlítette: minden év március 24-én ünneplik az élet nemzeti napját Lengyelországban. Hazájukra gondolva a pápa megosztotta velük egyik álmát, melyet néhány éve Európára számára fogalmazott meg. Eszerint Lengyelország legyen olyan föld, amely minden életkorban megvédi az életet, attól kezdve, hogy az anyaméhben megfogan, egészen természetes végéig. Ne felejtsék, senki sem birtokosa az életnek, sem a sajátjának, sem másokénak.
Az olasz nyelvű zarándokokat köszöntve Szent József oltalmába ajánlotta a meggyötört Ukrajna, a Szentföld, Palesztina és Izrael lakosságát is, akik oly sokat szenvednek a háború borzalmaitól. Ne feledjük soha, a háború mindig vereség. A háborúval soha nem jutunk előre. Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy tárgyaljunk, tárgyaljunk a háború befejezéséről! – kérte ismételten Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást követően.
Vértesaljai László SJ, Vatican News
