Rodica Maria nővér, a Maicii Domnului (Istenanya) Kongregáció (CMD) tagja 107 éves és 7 hónapos korában megkapta a romániai görögkatolikus egyház legmagasabb kitüntetését, a Szentháromság-rendet, amelyet Lucian Mureșan bíboros adományozott. A Szentháromság-rendet Cristian Crișan, Gyulafehérvár és Fogaras segédpüspöke adta át a segesvári görögkatolikus egyházközségben tett látogatásakor, március 10-én.
A püspököt a 14. századi, úgynevezett Leprások templománál érkezésekor kenyérrel, sóval és virággal fogadták az egyházközség népviseletbe öltözött hívei. Az elöljáróval érkeztek a kongregáció kolozsvári és balázsfalvi közösségeiből nővérek, akiket a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus egyházmegye általános helynöke, Vasile Tofană SJ kísért el. A segesvári eseménynek kettős jelentősége volt: az Istenanya kongregációjának nővérei a rend elöljárójával, Theodorina nővérrel együtt imádságban egyesültek a segesvári Szentlélek-plébánia híveivel a rend legidősebb nővéréért, Rodica Mariaért.
Cristian Crișannal szolgált a szent oltár körül Vasile Tofană SJ, Septimiu Nicula medgyes-erzsébetvárosi görögkatolikus főesperes, Ciprian Dărăban helyi parókus és Ciprian Suciu, a balázsfalvi szeminárium vicerektora is. A szent liturgián Segesvár más felekezeteinek lelkipásztorai is részt vettek, így a közösséggel imádkozott Hans Bruno Frölich evangélikus püspöki helynök, Cozmin Boian ortodox pap és Jenei Csaba unitárius lelkész is. A főpásztori szent liturgia végén a helyi parókus, Rodica Maria nővér lelki atyja ismertette röviden a kitüntetett életét, majd Delia Fărcaș közjegyző, a nővér dédunokahúga szólt az egybegyűltekhez.
A legmeghatóbb mozzanat az volt, amikor Cristian Crișan, a kongregáció öt tagja, a parókus és a kolozsvári generális vikárius kíséretében belépett Rodica Maria szobájába. Az elöljáró felolvasta a Lucian Mureșan bíboros által kiadott dekrétumot, átadta neki az oklevelet, és a Szentháromság-rend keresztjét tűzte a kabátja hajtókájára, „megbecsülésünk és áldásunk jeléül a Krisztus és az Egyház iránt tanúsított szeretetéért és odaadásáért, valamint a keresztény hitről szavakkal és jó cselekedetekkel való tanúságtételéért”. A kongregáció nővérei egy csokor virágot nyújtottak át neki, imádkoztak Rodica Mariával, és gyönyörű egyházi dallamokat énekeltek, majd a kitüntetett felidézte hosszú életének tapasztalatait, különösen is a kommunista üldözés idejéről valókat. Rodica Maria nővér minden jelenlévőt imáról biztosított, ugyanakkor hangsúlyozta: „Nincs elég időm a nap folyamán imádkozni!”
Maria Rodica nővér, polgári nevén Viorica Vețian, 1916. október 3-án született a Maros megyei Bala (rom. Băla, ném. Bolla) településen. Jelöltként lépett be az Istenanya Kongregációba (CMD), és 1939. április 8-án Balázsfalván öltöztette be Febronia Mureșanu anya, a rend társalapítója és első főnöknője. 1942. január 4-én, szintén Balázsfalván tette le ideiglenes fogadalmát. 1948. augusztus 15-én Felsőzsukon tette le örökfogadalmát, ez volt az utolsó ünnepélyes fogadalomtétel a rend szétszóratása előtt.
Rodica nővér szerette a gyermekeket, és küldetése a tanítói hivatás volt, mind Balázsfalván, mind pedig a rend kolozsvári általános iskolájában, ahol 1945-ben és 1946-ban igazgatóként is szolgált. Nem sokkal a romániai görögkatolikus egyház törvényen kívül helyezése előtt, 1948. október 28–29-én, a püspökök letartóztatásának éjszakáján, a kongregáció nővéreit erőszakkal eltávolították a kápolnából, ahol egy egész napon át megszakítás nélkül imádkoztak, majd szinte egész éjjel ellenálltak azoknak, akik azért jöttek, hogy erőszakkal elvigyék őket Obrázsába. Röviddel hajnal előtt, kimerülten, a nővérek megadták magukat. Az obrázsai Wesselényi-kastélyban elhelyezett CMD nővérek közösségét 1949 szeptemberéig tűrték meg a kommunisták. Rodica nővér majdnem egy évig volt a kongregáció elöljárója. A fiatal, buzgalommal teli posztulánsokat is ott öltöztették be, és más jelöltek ugyanezen az éjszakai ünnepségen tették le ideiglenes fogadalmukat. Szeptember 10-re virradóan az összes Obrázsában lévő nővért a Vâlcea megyei Bistrița ortodox kolostorába deportálták, ahol ismét együtt lehettek a zsuki rendházban élt nővérekkel. A rezsim szándéka az volt, hogy rávegye őket a görögkatolikus hit és a római pápával való egyesülés megtagadására, felajánlva nekik, hogy a bistrițai ortodox kolostorban továbbra is szerzetesek maradhatnak. Miután sikertelenül próbálták rávenni őket erre az átállásra, a rezsim emberei úgy érezték, hogy az elöljárókat el kell távolítani a nővérek közül. Az összes egykori közösségi elöljárót, köztük Rodica nővért is, a Vâlcea megyei Dintr-un Lemn elnevezésű ortodox kolostorba vitték. Néhány hét múlva, látva, hogy egyik nővér sem enged, a kommunisták úgy döntöttek, hogy visszaküldik őket származási családjukba, ideiglenesen elkobozva szerzetesi ruhájukat.
Rodica nővér 1949 novemberében tért vissza a Vâlcea megyei kolostorból a nővére családjához Szászrégenbe. 1951-ben Régenben csatlakozott hozzá egy másik rendtársa, aki árva volt, és Rodica nővér családjánál talált menedéket. 1953-ban a titkos rendőrség felfedezte ezt a tényt, a befogadott nővérnek el kellett hagynia Szászrégent, és Rodica nővért ezt követően rendszeresen behívták a Szekuritatéhoz, hogy nyomást gyakoroljanak rá, térjen át az ortodoxiára és legyen besúgó – de sikertelenül próbálkoztak. Közben Rodica nővér könyvelői állást vállalt a szászrégeni fogyasztási szövetkezetnél, de mivel nem volt hajlandó együttműködni a titkos rendőrséggel, elbocsátották. Többszöri próbálkozás után sikerült egy másik állást kapnia ugyanannál a szövetkezetnél, de a Régentől 25 kilométerre fekvő Bátos faluban, majd Breazában. Először palánták ültetésével bízták meg, nehéz fizikai munkát végzett, ingázott a munkaterületre. Hónapok múlva egy ismerőse, látva a kimerültségét, rájött, hogy Rodica nővér milyen igazságtalanságnak van kitéve, és fokozatosan – hogy ne keltsen gyanút – visszavezette őt a könyvelési szakterületre. Amikor ezeket a munkahelyeket megszüntették, visszatért Szászrégenbe, a fogyasztási szövetkezet székhelyére, ahol nyugdíjba vonulásáig vezető könyvvizsgálóként dolgozott.
Forrás és fotó: Ciprian Dărăban / a gyulafehérvári és fogarasi görögkatolikus egyházmegye sajtóirodája
(dg)
