A könyvesbolt és a kiállítóterem találkozása

DONOGÁN KINGA sok kolozsvári ember számára ismerős, hiszen évek óta működteti a városban az Adoremus könyvesboltot. Akik katolikus keresztény könyveket keresnének, ide látogatnak, de kedvükre találhatnak gyermekkönyveket, társasjátékokat, képeslapokat, zenedobozokat. Új helyszínre költözött, a Szentegyház utca 4. szám alatt, ahol a könyvválaszték mellett az odalátogató az Ars Sacra kiállítóterem műveit is megtekinthetik. A vállalkozásáról mesél Donogán Kinga.

Mutatkozz be röviden, honnan származol, milyen tanulmányokat végeztél? 

1972-ben születtem Kolozsváron, tősgyökeres kolozsvári vagyok, még a nagyszüleim is mind kolozsvári születésűek.Iskolai tanulmányaimat 1991-ben fejeztem be a Brassai Sámuel Líceumban, majd ezt követően a Babes–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karán kezdtem el környezetkutatást tanulni. Az egyetem elvégzése után nagyon keveset, egy évet tanítottam iskolában, utána pedig egy topográfiai, majd egy térképészeti cégnél dolgoztam. Az idő elteltével éreztem, hogy nem igazán nekem való volt ez a szakma, és állást kezdtem keresni. Akkor már működött a könyvesbolt úgy, mint Új Ember Könyvesbolt, elsősorban a magyarországi Új Ember folyóiratát és kiadványait terjesztve. Amikor odakerültem, Lukács János vezette a boltot, távozása után pedig Vass Csongor. Ezután vettem át én az üzlet irányítását. 

Mi várt téged, amikor átvetted a vezetését? Milyen irányba akartad vinni ezt a vállalkozást? Hogyan fejlődött az évek során?

Az elején nagyon nem is tudtam, hogy kezdjek neki, mivel nem foglalkoztam addig könyvbeszerzéssel. Elmentem az első vásárba, és szépen lassan felfedeztem, mit is jelent egy ilyen boltot vezetni. Észrevettem, hogy a gyermekkönyvek azok, amelyeket legtöbben keresik, vásárolják, amelyek legjobban fogynak. Kolozsváron pedig sokan kerestek gyermekkönyveket, így kezdtem el belőlük sokkal többet behozni a könyvesboltba. Ez beindította az üzletet, attól kezdődően lett nagyobb a forgalmam, látogatottabb lettem, és egyre többen kezdtek megismerni, felkeresni különböző könyvek kapcsán.  

Mit talál az érdeklődő, vásárló, amikor betér a boltba? 

Fontosnak tartottam, hogy sokszínű legyen a bolt választéka. Kezdetben az Adoremus könyvesbolt a magyarországi Új Ember kiadványait terjesztette, de próbáltam több műfajt, témakört a bolt polcaira helyezni, nem csak vallásos könyveket. Csak vallásos témájú könyvekből sajnos nem lehet fenntartani egy boltot, nincs akkora vásárlóerő, akkora érdeklődés. Kezdetben tehát gyermekkönyveket kezdtem behozni, majd a szépirodalmi könyvek iránt is megnőtt a kereslet. Mostanra tényleg színes a választék, kegytárgyakból is próbálok minél többet hozni, illetve román nyelvű könyveket is és társasjátékokat. Utóbbit egyre többen igénylik, úgy látom, hogy fiatalok körében főképp, de más korosztály is előszeretettel vásárol közösségi játékokat. A szülők, azzal a céllal, hogy gyermekeik ne telefonozzanak, egyre több kártyajátékot, társasjátékot vásárolnak. 

Miben más az Adoremus könyvesbolt Kolozsvár többi könyvesboltjához képest?

Elsősorban a hely adja a különlegességét. Elköltöztünk a Szent Mihály-plébánia udvaráról, s most az Ars Sacra kiállítóteremmel osztjuk a teret. Tudtommal nincs még egy ilyen könyvesbolt, ahol kiállítást is megtekinthet az érdeklődő, és könyvesboltot is látogathat. 
Ez már magában egy különlegesség, hogy két művészet így találkozik. Szerintem a kiállítások és a könyvek egy nagyon jól sikerült párosítás. Amikor az első könyvbemutató volt a költözés után, akkor mindenki csodálkozott, és mindenki pozitívan állt hozzá, hogy ez milyen jó ötlet, hogy így párosították a dolgokat. A különbség a többi könyvesbolthoz képest, hogy katolikus könyveket is árulok, társasjátékok társaságában.  

Mennyire érdekeltek az emberek az olvasás iránt? Hogy látod, csökken vagy nő az évek során azok száma, akik olvasnak? Milyen témában olvasnak szívesen? 

Jelenleg a szépirodalom iránt nagy az érdeklődés, úgy látom, hogy egyre nagyobb. Egyértelműen van egy réteg, amelyik mondhatni rendszeresen olvas, és azok nagyon nyitottak az új szépirodalmi regények iránt. Mindemellett a lelkiségi könyvekről sem kell elfeledkeznünk, mert azok is nagyon keresettek, ezek nem feltétlenül vallásos jellegűek. Viszont a gyerekeknek vásárolnak a legtöbbet, még az a szülő is, aki lehet, hogy ő maga nem olvas sokat otthon, de a gyereknek vásárol. A könyvek ára sem jelent már problémát, a lényeg, hogy legyen könyv, és a gyerek szeresse. Fontos lett a könyvek kinézete, legyen szépen fűzve, könnyen lapozható, színes és szép rajzokkal.

Mit gondolsz, fel fogja-e valaha váltani a fizikai könyveket a digitális könyv? Lesz-e még szükség pár év múlva könyvesboltra?

Hát ezt elég nehéz megsaccolni vagy megjósolni. Szerintem sokan vannak, akik nem szeretnek digitális eszközről olvasni, hanem a papírt szeretik, a papírkönyvet szeretik. Az az érzés, hogy megfogják a könyvet, hogy érezzék, tapinthassák, sose fog megszűnni. Valahogy egészségügyi szempontból is jobb a fizikai könyv, habár be lehet már állítani a kütyük fényerősségét, hogy ne sértse a szemet. Én remélem, hogy a könyv csak könyv marad, és megmarad egy réteg, aki mindig is szeretni fogja.

Ha jól tudom, tájfutó vagy. Honnan ez a hobbi, mit szeretsz benne, és mi kell ahhoz, hogy valaki ebben a sportban eredményeket érjen el?

A tájfutás valójában tájékozódás. Az ember kap egy térképet, arra fel vannak téve pontok, és egy bizonyos sorrendben kell ezeket a pontokat begyűjteni, természetesen időre megy. És akkor fel kell ismerni a természetben, hogy hol vannak a völgyek, dombok, és hol vannak elhelyezve ezek a pontok. Tulajdonképpen nagyon későn kezdtem el tájfutni. A gyerekeimet vittük el először, majd a férjem is tájfutott, és akkor én ott álltam egyszer-kétszer a versenyeken, és vártam, ameddig ők megjelennek. unalmamban mondtam, hogy hát akkor én is kipróbálnám, mert nem fogok én ott egy helyben ücsörögni és rájuk várni. Így kezdtem el tájfutni, és nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy futó, időnként azt mondom magamról, hogy inkább tájsétáló vagyok.
Szeretem a természetet, gyakran van úgy, hogy elbolyongok, kétszer annyi időt megyek, mint amennyit kellene. Olyan is volt már, hogy azt mondtam, többet soha ki nem megyek terepre, de persze, hogy következő alkalomig ezt mindig elfelejtem, és megint elkezdem. Nagyon örvendek, amikor, ha eltévedek, a térképen megtalálom a pontot, ahol lehetek, rájövök, hogy mégis hol vagyok. Ilyenkor „nahát”-érzésem támad, hogy akkor mégis felismerem a térképen azt, hogy merre vagyok. Ez ebben a sportban nagy előrelépésnek számított az én esetemben, amikor meg tudtam határozni, hogy merre is vagyok és hol rontottam el a tájékozódást. Mondhatom, hogy a végzettségem mégsem maradt olyan távol tőlem. A földrajz karon tanultak sokszor segítenek a tájfutásban. Mindig is nagy természetrajongó voltam, és mindig is jártunk kirándulni. Tehát ez egyértelműen onnan jött, hogy a hétvége nálunk mindig arról szól, hogy valahova elmegyünk kirándulni, természetbe járni. Adta az egyik a másikát, és így lettem tájfutó.

Hogyan szoktál kikapcsolódni, hogyan pihensz?

Hétközben esténként olvasni próbálok, amikor nem vagyok túl fáradt. Hétvégeken pedig egyértelmű, hogy ha jó az idő, akkor tájfutok, kirándulok, télen, amikor a tájfutás nem alkalmas, akkor szeretek sízni. Van, hogy hétközben is elmegyeka Sétatérre vagy valahova a közelbe a barátnőimmel szaladni, fontos számomra, hogy szabadidőmben mozogjak. Ezek a főbb kikapcsolódási módszereim. 

Könyvesbolt-vezetőként említs néhány könyvet, amit szívesen ajánlanál olvasásra.

Most hirtelen az egyik kedvenc könyvem jutott eszembe, amit jó pár éve olvastam utoljára, Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című könyve. S egy másik Tompa Andrea Fejtől s lábtól: Kettő orvos Erdélyben könyve lenne, ezt is nagyon szeretem.

Képzeld el, hogy egy felhőn ülsz, és bármit kívánhatnál. Mi az, amit kívánnál?

Utazást, minél többet szeretnék utazni és kirándulni. És azt, hogy ez a könyvesbolt azért még működjön jó pár évet.