A szatmári egyházmegye plébániáin imaórákat szerveznek az adventi és a nagyböjti időben. Vagrin István máramarosszigeti segédlelkész a máramarosszigeti nagyböjti imaalkalmak menetéről, tapasztalatairól, céljairól, lelkületéről ír.
Életünkben minden nagyobb eseményt hosszas előkészület előz meg, hisz szeretnénk az adott eseményt a legméltóságteljesebben és legnemesebben átélni. Nincs ez másképpen hitünk világában sem. Urunk feltámadására készülve a nagyböjti szent idő ad alkalmat az előkészületekre. Mondhatnánk azt is, hogy ha idén nem jön össze, akkor majd jövőre jobban ,,rágyúrunk”. Viszont a jövőnk az mindig bizonytalan, a jelen az amely adva van, hogy önmagunkba tekintsünk, szembenézzünk az életünkben jelenlevő mindennapok kicsi démonjaival és húsvétkor találkozhassunk a feltámadt Krisztussal.
Plébániánkon a keresztút és más imaalkalmak mellett nagyböjti imaórákat is szervezünk (immár 11 éve), segítve a híveket, hogy már most, a jelenben készüljenek hitünk legnagyobb ,,eseményére”. Minden nagyböjti vasárnap az emberek délutáni sziesztáját megtörve egy szűk órában közös imával hangolják lelküket. Hála Istennek az idő teltével egyre több fiatal család kapcsolódik be aktívan az imaalkalomba. Gyermekek és felnőttek közösen segítenek elmélkedések, versek olvasásával. Remek alkalom ez, hogy megérezzük a Tábor hegyi élményt: ,,Uram, jó nekünk itt lenni” (Mt 17,4). Ezáltal közel érezzük magunkhoz Isten gyengéd szeretetét, érezzük, hogy a mi szívünk is lángol. Megtapasztalhatjuk, hogy bármerre is vezetnek útjaink, minden utunk végén a jóságos Isten vár bennünket.
A közös éneklés, az együtt végzett imádság az, amely ezen imaalkalmak során megnyitja a szívünket Isten iránt. A jóságos Isten vár: az az Isten, aki az ember pártjára állt, aki saját fiát sem kímélte, hanem irántunk való szeretetének zálogaként feláldozta értünk, aki tehát hajlandó minden mást is nekünk ajándékozni.
Reméljük, a közösen végzett ima mindig Isten dicsőségét fogja szolgálni.
Vagrin István máramarosszigeti segédlelkész
