„Mi csak porszemek vagyunk, a művész maga az Isten…”, vallotta Kristófi János. A festőművész halálának 10. évfordulója alkalmából február 2-án életműkiállítás nyílt a váradi püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben. A kiállítást Banner Zoltán művészettörténész nyitotta meg.
Úgy fogalmazott: a partiumi festők viszonylag későn alakították ki azokat a jellemvonásokat, amelyeket a század elején például a váradi irodalom képviselői létrehoztak. A két világháború között viszont nagyon komoly művészeti élet alakult ki Nagyváradon, és Kristófi János ebbe az elején lépett be. A tehetségkutató tanárok elsők között fedezték fel mind zenei, mind képzőművészeti tehetségét. Művészete talán azért volt egyedi, mert Kristófi nemcsak egy festő volt a sok közül, hanem nála fellelhető a bihari falu képe, de neki egy saját városa is volt, Nagyvárad.
Ő volt az, aki kialakított egy saját, festői Sebes-Körös parti várost, amelyben magából festőből sugárzik az a szellem, az a légkör, amely a váradi embereket, építészetet, kultúrát, társadalmat, mindent átleng Szent László király óta. Nemcsak egyik képviselője, hanem leginkább a saját anyanyelvén beszélő képviselője a váradi festészetnek.
Böcskei László megyés püspök a kiállítás mottóját parafrazálva azt mondta: Isten maga éppen a porszemeken keresztül akar megmutatkozni, ez a kiállítás a porszemeket mutatja meg és azt, milyen csodálatos ez a világ, amelyet a művész örökített meg.
A kiállítás a család kérésére a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében valósult meg, a tárlatnyitón a Kristófi János karnagy által vezényelt Szent László Énekkar is fellépett. Az eseményen részt vett Virgil Bercea görögkatolikus püspök is, aki a festőművészhez kötődő egyik személyes élményét osztotta meg az érdeklődőkkel.
