Ötven évvel ezelőtt, 1974. január 6-án szólította haza az irgalmas Isten Slachta Margitot, akinek ebben az évben nemcsak halála ötvenedik, hanem születésének száznegyvenedik évfordulóját is ünneplik – írják a Szociális Testvérek Társasága Facebook-oldalán. Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója az első magyar női politikus, parlamenti képviselő munkássága és tevékenysége meghatározó volt Magyarországon és Erdélyben egyaránt.
Már fiatalon tudatos lelki életet élt. 24 évesen választotta a szerzetesi hivatást. Istennek adott életével szolgálni akarta az emberek földi és örök boldogságát, közvetíteni Isten szeretetét és enyhíteni „a társadalom kínosan égető sebeit”. Életmottója egy könyörgés, ami így hangzik: Jézusom, irgalom. Ez volt a Szociális Testvérek Társasága első éves mottója is.
A 2000-ben szentté avatott Faustina nővérnek, az isteni irgalom szentjének kortársa volt. Tőle függetlenül ismerte fel azt, amit Ferenc pápa is olyan sokszor hangsúlyoz, hogy a kor teljesítménycentrikus, önmagával és másokkal szemben irgalmatlan emberének Isten irgalmára, együttérzésére, gyengédségére van szüksége.
Margit testvér nem írt arról, hogyan találkozott Isten irgalmas szeretetével saját életében, viszont a tőle és róla szóló írásokból megismerhetjük ezt az emberszívet átalakító, lángra lobbantó, és az irgalmasság gyakorlására alkalmassá tevő szeretetet, amelyet életében ő is sokaknak továbbadott. Szerette az embereket, szeretett velük foglalkozni, kicsalni belőlük a derűt, a jókedvet.
22 évesen a patronesszről, tulajdonképpen saját magáról így ír:
„…munkájában két fénypont vezeti: egyrészt a szeretet és szánalom, mikor felismeri, (…) hogy ő is lehetett volna ilyen, (…) a másik fénypont a Teremtő iránt föllángoló hála (…) fáj az, ami másnak fáj és nem keresik azt, hogy vajon aratnak-e dicsőséget munkájukkal. (…) A védetteket úgy kell szeretni, mint Ő (Isten) szeret minket: istenileg (…) Ha egy élet munkájának gyümölcse egy lélek megmentése, már ez is busás jutalom, hiszen a legszegényebb léleknek is megvan a maga abszolút értéke, az az érték, amiért az Alkotó érdemesnek tartotta megteremteni, melyért az Üdvözítő érdemesnek találta vérét ontani. »Az ember nem találná érdemesnek azért egy-két órát, napot, hetet, hónapot, évet vagy akár egy egész életet odaadni?«”
Margit testvér saját gyengeségeit és a világ bűneit látva nem csüggedt el. Isten irgalmába ajánlotta mindezeket és nagy dolgokra vállalkozott. Saját életében is megtapasztalta, amit a hivatáskeresőknek írt, hogy ha valakiben „lángra lobban (…) a vallásos szeretet, életszükséglete, hogy segítsen felebarátján, nem kérdezve azt, hogy milyen természetű a baj, milyen körülmények okozzák, hanem ellenállhatatlan vágya indításának engedve, szolgálni akar.”
Törekedett mindenben meglátni a jót. Megtanulta Isten szemével, prófétai módon látni és irgalmas szeretettel szeretni a világot. Az árva közügyek anyjává kívánt válni. Politikai programja „a boldogság képviselete” a Parlamentben.
Egy gyenge nő, aki hite és a rábízottak miatt képes volt szembeszállni kora mindkét pusztító ideológiájával, és több ezer üldözöttet megmenteni. Tevékeny és mélyen imádságos ember volt, írásai és életpéldája ma is iránymutatók.
