A Lemhény és Kézdialmás határában fekvő Szent Mihály-hegyi barokk, műemlék templom megáldására, orgonájának, oltárának, ambójának felszentelésére gyűltek össze, november 4-én hívek, egyházi és világi elöljárók, meghívottak.
A jelenlévők hittel, Istennek hálát adva, örömmel, a hely és a szertartás bensőségétől átitatódva imádkoztak, ünnepeltek. A szentmise főcelebránsa dr. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt, vele koncelebrált számos pap, közreműködtek a helyi ministránsok, valamint a gyulafehérvári kispapok.
A jelenlévők nagy száma miatt a hívek nagy része kivetítőkön keresztül, az udvarról kapcsolódott be a szentmisébe, a hálaadásba, az időjárás viszontagságai ellenére is. A főpásztor a bevonulás után megáldotta a vizet, amellyel meghintette a templom falait és a híveket. Ezt követően megszentelte a hangszerek királynőjét, a teljesen felújított orgonát, mely újra megszólalva a mennyei kórusba kapcsolta be a jelenlévőket.
Az igeliturgia kezdetén megtörtént az ambó használatba vétele. Az új ambótól Isten igéje hangzott el, megnyitva Krisztus misztériumát, munkálva a lelkek üdvösségét.
A főpásztor szentbeszédében Jézus főpapi imájából kiindulva hangot adott annak az örömnek és hálának, mely a közösséget is eltölti az éveken át tartó, restaurálási folyamat befejeztével. Kiemelte, hogy a felújított templom a hívek, a lelkipásztorok, a közreműködők áldozatos hitének, szeretetének és munkájának jele. A jövőbe tekintve arra buzdított mindenkit, hogy „hittel viseljék gondját a kőből épült templomnak, mert az lelkünk temploma is”. A homília után, a mindenszentek litániájában, a szentek közbenjárását kérve azért imádkoztak, hogy Isten tisztítsa, áldja és szentelje meg az ő dicsőségére és Szent Mihály arkangyal tiszteletére épített templomot. A litánia befejeztével az oltárba elhelyezték Szent Kelemen pápa, vértanú, valamint Szent Adalbert püspök és vértanú ereklyéit. A szentmise legmeghittebb pillanata az oltár felszentelése, krizmával való megkenése volt, melyet a főpásztor végezett.
Az ő megbízásából ez idő alatt Hölgyes Pál Zsolt plébános megkente a templom falait. A krizmával való megkenés az Istennek való szenteltség jele. A megkenés rítusát követően az oltáron parazsat helyeztek el, a püspök tömjént tett rá, majd megáldotta. A felszálló füst a közösség imáját, háláját jelképezve betöltötte a templomot, hirdetve a hely szentségét, Istennek való elkülönítettségét.
Majd a mallesdorfi ferences nővérek, valamint a kispapok megterítették az oltárt, elhelyezve rajta a virágokat, a keresztet és a gyertyákat, megadván az Istennek kijáró pompát és dicsőséget.
A templomszentelési szertartás befejező momentumaként, meggyújtották az oltár gyertyáit, kivilágították a templomot, szimbolizálva azt, hogy Krisztus világossága tölti el a templomot.
Ezt követően a szentmise, a hálaadás, a szokott módon folytatódott a felajánlással, amikor a hívek képviseletében egy helyi család hozta és adta át Kovács Gergely érseknek az euchariszta ünneplésére előkészített kenyeret és bort.
Érzékeny, megrendítő pillanat volt, amikor a szentáldozás után – sok idő elteltével –, újra felgyúlt az örökmécses, emlékeztetve arra, hogy Krisztus újra birtokba vette, és folyamatosan jelen van a templomban.
A szentmisében Pap Attila orgonajátéka, a Fórika Balázs karnagy által vezetett kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus énekei emelték az ünneplők lelkét Istenhez. Az asszisztenciában a helyi ministránsok mellett a gyulafehérvári kispapok segédkeztek, akik egy pasztorális hétvége keretében vehettek részt a templomszentelési ünnepségen.
Az áldás után következtek az ünnepi beszédek, amelyek sorát Hölgyes Pál Zsolt plébános zárta, aki köszönőbeszédében hálát adott Istennek és mindenkinek minden áldozatáért, kifejezve hitét, hogy a templom Isten méltó hajléka, a közösség és minden jóakaratú ember menedéke lesz századokon át.
Beszámoló: Antal Endre
Fotó: Héjja Bécó, Török Etele, Bartos Lóránt
