„Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha” – Ferenc pápa üzenete a szegények világnapjára

0
567
Fotó: Szász István Szilárd

A szegények hetedik világnapjára – amelyet idén november 19-én, évközi 33. vasárnap ünnepel az egyház – szóló üzenetében Ferenc pápa Tóbiás könyvéből (Tób 4,7) vett idézettel buzdít arra, hogy ne fordítsuk el tekintetünket a nehéz helyzetben lévőkről, például a háborús övezetekben élő gyermekekről, azokról, akik nem tudják biztosítani megélhetésüket, akiket a munkahelyükön kizsákmányolnak, a fiatalokról, akik egy kultúra foglyai, amely miatt vesztesnek érzik magukat. Mindenki a felebarátunk, hangsúlyozza a pápa.

Ferenc pápa emlékeztet a 150 évvel ezelőtt született Lisieux-i Szent Terézre is, akinek önéletrajzából idézve megállapítja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy a szeretet megvilágosítsa”. A szentatya ismételten felemeli hangját a béke érdekében, nemet mondva minden háborúra és arra buzdít a szegények hetedik világnapja alkalmából, hogy továbbra is szegezzük mindig tekintetünket Jézus Krisztus emberi és isteni arcára. Arra van szükségünk, hogy komolyan és hatékonyan elkötelezzük magunkat a politikai és a jogalkotás terén is – írja a szentatya június 13-án, Páduai Szent Antal liturgikus ünnepén keltezett üzenetében.

Egy szegény ember tekintete megváltoztatja azok életének az irányát, akik keresztezik az útját, de bátorság kell ahhoz, hogy ne forduljunk el ettől a tekintettől és annak megfelelően cselekedjünk, amire a másik embernek szüksége van, nem pedig a saját szükségleteink szerint, vagy attól a vágytól vezérelve, hogy megszabaduljunk felesleges dolgainktól – írja Ferenc pápa üzenetében, megállapítva, hogy a szegények világnapja, amelyre idén november 19-én, az évközi 33. vasárnapon kerül sor, az „Atya irgalmasságának gyümölcsöző jele”.

A pápa Tóbiás könyvét idéző üzenetében a valóság olyan értelmezését kínálja fel, amely abból fakad, hogy a legelesettebbekben is felismerjük „az Úr Jézus arcát”, a bőrszínen, a társadalmi helyzeten és a származáson túl. A másik ember egy testvér, akivel találkoznunk kell, lerázva magunkról a közömbösség és a nyilvánvalóság érzéseit, amelyekkel pajzsként védünk egy illuzórikus jólétet.

A szegények képekké válnak, amelyek meghatódást válthatnak ki

A pápa hangsúlyozza, hogy a valóságot, amelyben élünk, a jólétre való felhívás túlságosan nagy hangereje és a szegények hangjának elhallgattatása jellemzi. „Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni mindent, ami nem illik bele abba az életmodellbe, amelyet mindenekelőtt a fiatalabb nemzedékeknek szánunk, akik a legérzékenyebbek a folyamatban lévő kulturális változásokkal szemben” – írja üzenetében Ferenc pápa. Ami szenvedést okoz, azt zárójelbe tesszük, a testiséget elérendő célként felmagasztaljuk, a virtuális valóságot összekeverjük a valós élettel. „A szegények képekké válnak, amelyek néhány pillanatra meghatódást válthatnak ki belőlünk, de amikor hús és vér valóságában találkozunk velük az utcán, akkor a bosszúság és a kirekesztés nyer teret” – szögezi le üzenetében Ferenc pápa. Idézi ezzel szemben az irgalmas szamaritánus példáját, amely kihívás a jelen számára. A keresztények mindnyájan arra kaptak meghívást, hogy első személyben cselekedjenek – hangsúlyozza a szentatya.

Ferenc pápa utal elődje, Szent XXIII. János pápa 60 évvel ezelőtt írt Pacem in Terris enciklikájára. Felidézve a pápai dokumentum 6. pontját emlékeztet arra, hogy még sok mindent kell tenni ahhoz, hogy sokak számára biztosítsák a méltóságteljes életet, hogy Roncalli pápa szavai valósággá váljanak, „komoly és hatékony politikai és törvényhozói elkötelezettség révén is!” Ferenc pápa reméli, hogy kifejlődik sok olyan állampolgár szolidaritása és szubszidiaritása, akik hisznek a szegények iránti önkéntes elkötelezettség értékében, szemben a politika kötelességmulasztásával a közjó szolgálata terén. Arról van szó, hogy nem tétlenül kell várni, hogy „felülről” kapjanak valamit a szegénységben élők, hanem őket is be kell vonni és el kell kísérni a változás és a felelősség útján.

Új szegénység

Ferenc pápa üzenetében kitágítja tekintetét az új szegényekre. Emlékeztet azokra a gyermekekre, akiknek nehéz a jelenük és a háború miatt veszélyeztetve látják jövőjüket. „Senki, soha nem lesz képes hozzászokni ehhez a helyzethez; tartsunk életben minden kísérletet, hogy a béke megerősödjön a Feltámadt Úr ajándékaként és az igazságosság és a párbeszéd iránti elkötelezettség gyümölcseként” – buzdít a szentatya, aki szívén viseli azokat is, akik a drámai költségnövekedéssel szembesülve kénytelenek az élelmiszer vagy a gyógyszer között választani. Az emberi személy méltósága nevében legyen garantált a jog mind a kettőhöz – javasolja Ferenc pápa.

A pápa gondol a gyermekekre, a családokra, de az embertelen bánásmódban részesülő, elégtelen fizetéssel vagy a bizonytalanság terhével dolgozó munkavállalókra is, vagy a balesetek túl sok áldozatára, amelyek oka gyakran az a mentalitás, amely az azonnali nyereséget helyezi előtérbe a biztonság rovására. A fiatalok helyzete is komoly aggodalomra ad okot. Sokan közülük öngyilkosságot követnek el, mert egy olyan kultúra áldozatai, amelynek következtében kudarcot vallottnak, sikertelennek érzik magukat. Ferenc pápa arra szólít fel, hogy segítsünk a fiataloknak, hogy tudjanak helyesen reagálni ezekre az alávaló uszításokra és mindenki megtalálja a követendő utat, erős és nagylelkű önazonosságot szerezve.

Arcok, történetek, szívek és lelkek: ezek a szegények Ferenc pápa számára, aki arra buzdítja az embereket, hogy a testvériség jeleként osszák meg velük otthonuk asztalát. A szentatya elismeri sok „szomszéd” állandó figyelmét és odaadását, akik nem „szuperemberek”, hanem olyan személyek, akik képesek meghallgatni, párbeszédet folytatni és tanácsot adni. „A sok önkéntes iránti hála imádságra hív, hogy tanúságtételük gyümölcsöző legyen” – írja a pápa.  Utalással üzenete címére leszögezi, hogy ha nem fordítjuk el tekintetünket a szegényekről, akkor megszerezzük az irgalmasság, az egész keresztény életnek értelmet adó szeretet nyereségeit. Végezetül, a 150 évvel ezelőtt született Kis Szent Teréz szavait idézve Ferenc pápa emlékeztet rá, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy a szeretet megvilágosítsa”, és azt kéri, hogy továbbra is szegezzük mindig tekintetünket Jézus Krisztus emberi és isteni arcára.

Forrás: Vertse Márta/Vatican News