Tanulni jó, szeretni jó

0
629

Fuss Neki! Csík néven idén másodszor szerveztek közösségi gyaloglást, futást, biciklizést adománygyűjtő céllal. Az adományozással egybekötött sporteseményt a The House Egyesület szervezte május 21-én 10 órai kezdettel.

A tavalyi, első kiadás alkalmával 21 szervezet jelentkezett, és 382 ezer lejt gyűjtöttek 3100 magánszemély és cég adományának köszönhetően.

A kezdeményezést Székelyudvarhelyről ,,tanulták el” a csíkiak, ott 11 éve működik, nagy sikernek örvend Fuss NEKI! néven. Civil szervezetek jelentkezhetnek, amelyek valamilyen közösségi projektre keresnek anyagi forrást. 

Az idei csíki kezdeményezésre többnyire szociális, oktatási vagy kulturális jellegű közösségi projektekkel jelentkeztek. A 19 projekt megvalósításához szükséges teljes összeg 310 ezer lej, megszerzésében 351 nagykövet segített, akik az általuk választott szervezetet képviselték.

A csíkszeredai Szabadság téren 10 órától bemutatták a civil szervezeteket, 10,45-től közösen bemelegítettek, 11 órakor elstartoltak a nagykövetek. A nézők, érdeklődők, szurkolók és támogatók egy finom kávét ihattak, a kisebbeknek gyermekprogramokat kínáltak, voltak civil szervezeti standok és termékvásár.

Az egyik gyermekprogramon Csata Orsolya újságíró is ott volt az általa támogatott romagyerekekkel. Az ő jegyzetét olvashatják.

Annyira nagyon szép ez a fotó! Azért, amit egy színész elért. Már azzal kivívta, hogy csodáljam, ahogy mindenféle díszlet és kellék nélkül lekötött közel száz gyermeket. Az előadás végén betűket osztott ki a közönségnek, abból rakták ki a gyerekek a képen megörökített, a címben szereplő mondatot.

Minden gyereket szólított. Kicsit és nagyot, fiút és lányt, cigányt és magyart és románt. Ott álltak a végén egymás mellett a gyerekek, közös alkotást hoztak létre.

Nagyon különös és szép pillanat volt nekem is. Mondhatjátok, ugyan már, hát ez a természetes. Csakhogy nem az. Legtöbb helyen nem veszik be a közös játékba, a közös táncba a ,,gyermekeimet”. Úgy tesznek, mintha ott sem lennének. Nem a gyermekek tesznek úgy, hanem a felnőttek. Szóval ez egy ember volt, egyetlen ember, aki nagyon sokunknak szerzett felejthetetlen élményt. Nem csak nekem! A gyermekek még egy óra múlva is mesélték, hogy ,,a néni elvette a Bobika sapkáját és feltette saját fejére”. Persze, a végén visszaadta. De velük is játszott, ők is benne voltak a közös produkcióban.

Köszönjük, Barabás Réka, Pufi!

Csata Orsolya

MEGOSZTÁS