Készülünk a csíksomlyói búcsúra

0
976

Hajdanán a boldog emlékű ferences pap és néprajzkutató, Daczó Lukács ezen a címen sorozatot írt a Vasárnapnak annak érdekében, hogy a csíksomlyói búcsú történetét ismertesse és az esemény lelki töltetét segítsen biztosítani.

A hirtelen jött felszusszanásnyi szabadságban mindenki kereste a lehetőségeket a búcsú kapcsán is a régmúlt felelevenítésére, elevenné tételére, új lehetőségeinek kialakítására. Időközben volt olyan irány, hogy eredeti lényegétől kissé elkanyarodva egy összmagyar találkozó irányába hajlítsa el, miközben a kegyhely őrzőinek nagyon tiszta, nagyon egyértelmű szándéka ezt egy vallásos eseménynek megtartani, ahová pártállástól függetlenül mindenki zarándokként, egyenlőként, Isten színe elé érkezik. Mára a csíksomlyói búcsú a pápa által is megerősítve az, aminek lennie kell. A katolikus búcsújáróhely hűségesen őrzi vallásos gyökereit, zarándoklat jellegét, miközben nyitott minden őszinte szívvel imádkozni, közösséget megélni érkező előtt.

Megszületett az intézményes zarándoklat külső kerete: Magyarországról zarándokvonat indul, sok plébánián előre feliratkozva buszokkal lehet érkezni, a helyiek pedig példás fegyelemmel és ugyanakkor kedves szolgálatkészséggel biztosítják a csoportok, egyének tájékozódását. A televízión is követhető búcsús szentmise forgatókönyve kialakult, minden a vallásos áhítatot szolgálja, nem csak a liturgia idején, hanem előtte és utána is. A hagyományos, zászlós, gyalogos menetek is indulnak, hogy énekelve, imádkozva, az út porában kissé ,,megmártózva”, a hétköznapokból kiemelkedjenek és az áhítatra hangolódjanak. Mert ez a lényeg: a mindennapokból, gondok közül indulva kiemelkedjünk, felegyenesedjünk, míg a nyeregbe érkezünk, s ott sok-sok szívvel együtt a magasra lendüljünk, felemeljük a fejünket, a tekintetünket, az áhítatban megfürödve Isten körforgásába kapcsolódjunk. Ehhez szükséges ez a címbe is kiemelt készület.

A csíksomlyói nagybúcsú azért is különlegesebb, kiemelt a többi templombúcsú közül, mert igazi ívet rajzol a rá való készülődés, hangolódás, a nyeregben megtapasztalható szentség fuvallata, majd a hazaérkezés. Ez utóbbi pedig éppenséggel nem a kirándulásról megérkező, fáradt turista automatikus gesztusával társul, aki gyorsan ledobja a hátizsákját, kiönti a tartalmát, megmosdik és máris visszazökkent a hétköznapjaiba. A csíksomlyói búcsú íve tovább tart, belenyúlik a mindennapokba, kissé azokat is megemeli. Ez volna a lényege, és az igazi zarándokkal ez a kis csoda meg is történik.

Készülünk, készüljünk tehát a csíksomlyói búcsúra, csinosítsuk a lelkünket, kezdjük el az égre tapadó ívet megrajzolni, hogy az a következő év zarándoklatáig kitartson. Minket pedig megtartson a reményben, szeretetben és hitben.