Csak a racionális hit igazán teherbíró

Előadás hitről, észről és a szív bizonyosságáról Egerben

0
648
Vik János. Fotók: Szántó György/Eszterházy Károly Katolikus Egyetem

Vik János, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem habilitált egyetemi docensének előadásával folytatódott A hit és az ész dialógusa tudományos eseménysorozat az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen. Az előadás témája A kritikai gondolkodás szerepe a hittudomány mai művelésében volt.

A teológiának, azaz a hittudománynak legalább annyi köze van az emberhez, mint Istenhez – magyarázta dr. Vik János. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának docense előadásában kitért arra, hogy amikor a kereszténység államvallássá lett, az egyházatyák felismerték, szükség van a kritikai gondolkodásra. Ám a szó ez esetben nem ítéletet, hanem megkülönböztetést jelent. Elkezdték tehát racionális eszközökkel keresni az igazságot, például, hogy mi az igazság abból, amit a Szentírás tartalmaz, s ezáltal a tudomány módszerével megalapozni és megvédeni a Biblia igazságát.

Beszélt arról is, hogy míg a középkorban meghatározó volt az isteni világrend tudata, azaz az emberek nem tudtak elképzelni Isten nélküli világot, a modern kor emberének új tapasztalata már egészen más volt, ami súlyos következményekkel járt a hit és a teológia számára. A hit magától értetődése megingott, megkérdőjelezhetővé vált. Vik János kiemelte: a teológia nem tudott reagálni a természettudományos eredményekre, Galilei vagy Darwin megállapításaira. Hozzátette: azóta már létezik kritikai teológia, a hittudomány is azt állítja, ezek az ellenvetések és kérdésfelvetések jogosak.

„A hittudománynak készen kell állnia a helyesbítésre” – hangsúlyozta, majd idézte Szent II. János Pál pápát, aki 1992-ben felszólította a Pápai Tudományos Akadémia közgyűlését a kritikai és élő hittudomány művelésére. Szólt Ferenc pápa Evangélium öröme (Evangelii gaudium) apostoli buzdításáról, amelyben a szentatya úgy fogalmaz: „Olyan nevelésre van szükség, amely megtanít a kritikus gondolkodásra és az értékek megérlelésének útját kínálja fel”.

Az előadó kifejtette: ő személy szerint azzal a megállapítással ért egyet, hogy „minden tudományos állítás, kijelentés és elmélet ideiglenes hipotézis”, s készen kell állni arra, hogy hátrébb tudjunk lépni, s úgy vizsgáljunk meg egy-egy párbeszédben elhangzó érvet, gondolatot. Mindez azért is fontos – tette a hozzá – mert az ész nélküli hitnek következményei vannak, hiszen az önkényes, s alig lehet megkülönböztetni a hiedelemtől. „Csak a racionális hit igazán teherbíró” – nyomatékosította Vik János. Előadása végén kitért a hit és a bizonyosság közti fesztültségre, hogy értelmes emberként objektív semlegességgel szükséges megvitatni a hitet, amelyhez hívőként feltétlen bizonyossággal ragaszkodunk. Mint mondta: a feloldás nem más, mint hogy az objektív bizonyosság az alapvetően esendő emberi értelem miatt kizárt marad, ám a szubjektív bizonyosság a hit igazságára vonatkozó személyes meggyőződést fejezi ki. „A szív bizonyossága ez, amely nem kételyektől való mentességet, hanem inkább reménységet jelent” – fogalmazott.

Forrás: Eszterházy Károly Katolikus Egyetem