A test teológiájáról

Istennek az emberi szexualitásról alkotott tervéről ritkán hallunk, legfeljebb bérmálkozás előtt köti lelkünkre a pap, hogy házasság előtt legyünk szívesek a csóktól tovább nem haladni. Arról azonban, hogy miért ne, vajmi kevés szó esik. Pedig a nemiség az emberi élet szerves részét képez(het)i. Hogy minél több fiatal megismerhesse a tisztaság (értsd: házasság előtti önmegtartóztatás) érveit és Isten képét a legintimebb kapcsolatról, létrejött a Tiszta Úton Egymás Felé program. Alkalmain a szexualitás egy-egy aspektusa kerül a középpontba, a program lejárta után pedig lehetőség nyílik a tapasztalatok, vélemények megosztására, melyek egymás megerősítését hivatottak segíteni.

A legutóbbi kolozsvári TUEF-et egy tanúságtevő, Alpár indította, aki részletesen elmesélte, hogyan találkozott Istennel bérmálkozása előtt, miként tett tisztasági fogadalmat, és milyen úton menekítette ki őt Isten a pornófüggőségből. Ezalatt böjtölt, imádkozott, felajánlást tett. Az addikcióval vívott harc ösvénye szűk és rögös volt, ám mikor motivációja nem a saját teljesítményét növelő szabadulás, hanem az Isten dicsőségének szolgálata lett, csettintésre vágták el köteleit. Alpár azonban nem titkolta el emberi gyengeségét, botlásait sem: „tíz év után sem mondhatom azt, hogy teljesen meggyógyultam”. A szexualitásról alkotott képének egyik átformálója Christopher West A test teológiája kezdőknek című műve, Szent II. János Pál pápa könyvének hétköznapi olvasók részére szánt változata volt.

A kiadvány a nő és férfi kapcsolatáról, Istennek az emberi nemiségről alkotott tervéről, a test teológiai valóságáról szólt. A kötet rendkívüli lelki és szellemi élménnyel szolgált számára: „Minden egyes oldal után le kellett tennem, hogy elgondolkodjam azon, amit olvastam”. Ezután Alpár az Énekek énekéhez hasonlóan az Isten és ember kapcsolatát szerelemhez hasonlítva tárta elénk. „Erős a szerelem, mint a halál”, mondja Salamon (Én 8,6) – a halálnál pedig semmi sem biztosabb. Isten úgy szeretett minket, hogy nemcsak egyszülött Fiát adta értünk, hanem azt is akarta, hogy az övéhez hasonló szeretetet élhessünk át egymással. Ezért férfinak és nőnek alkotott minket, hogy a kapcsolat mélységét, annak hűségét, szabadságát, gyümölcsöző voltát megérthessük és megtapasztalhassuk. „A szex imádság” – hangzott el Alpár elsőre talán megbotránkoztató véleménye. Második ránézésre és egy kis módosításra azonban nem állunk messze a valóságtól. Így realizálhatjuk, hogy az ima valóban hasonlít a szexre (vagy a szerelemre).

Amikor vonzódni kezdünk valakihez, rajongva keressük társaságát, igyekszünk a kedvében járni, olykor őrültséget teszünk (legyen az a figyelem felkeltésére tett kísérlet vagy a kapcsolat fenntartására való áldozat). Mi sem emlékeztet jobban az imádságra! Először megtapasztalni Isten irántunk érzett szeretetét és irgalmát arra ösztökél, hogy a lehető legtöbb időt szenteljük neki, az ő terve szerint cselekedjünk, akár egy színházi előadást vagy bált (végső esetben egy kocsmázást) is kihagyjunk a szentségimádás kedvéért. De a kapcsolat előrehaladtával megszokjuk a vallásos cselekedeteket, ne adj Isten beléjük fásulunk. A régi, jól bevált hitgyakorlatok nem nyújtanak lelki megújulást, Isten, akiért korábban lelkesedtünk, csak egy halom szürkeség. A Teremtő szeretete és személye azonban végtelen – földi életünk során sohasem ismerhetjük meg teljesen! Egy szerelmet is fel lehet éleszteni, nem különben az Istennel való kapcsolatunkat. A régi imákat felváltjuk, így indulunk el Isten újrafelfedezésére. Az Úr arra vágyik, hogy úgy ismerjük őt, ahogy ő minket. Ezért mondja róla a zsoltáros: „Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek (…). Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram” (Zsolt 139,1-2.4).

Kovács Panna