Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén ismét papszentelés helyszíne volt a gyulafehérvári érseki székesegyház, ahol Kovács Gergely érsek az egyházi rend második fokozatában részesítette a csíkcsobotfalvi Csibi Leventét és a lövétei Lázár Hunor Imrét.
A papszentelési ünnepi liturgián a főpásztorral együtt imádkozott Kerekes László segédpüspök, Jakubinyi György ny. érsek és Tamás József ny. segédpüspök mellett a Lövétéről származó Fazakas Zoltán Márton csornai premontrei apát, a központi papság és az egyházmegye papságának ünnepre összegyűlt közössége. Szép számban érkeztek zarándokok Gyulafehérvárra a szentelendők egyházközségeiből, a papszentelésre érkezett ugyanakkor a főegyházmegyei ministránstábor 110 résztvevője, 36 plébánia képviseletében. A papságra jelölteket András István rektor szólította és mutatta be, majd a főpásztor homíliát mondott, hangsúlyozva, hogy a kereszténység történetének legnagyobb fordulatai mindig térden kezdődtek. Péterért imádkozott az egyház.
Egy pap számára értékes ajándék a tehetség, a szervezőkészség, a jó szónoki tehetség, a jó kommunikáció, de egyik sem tart meg évtizedeken át, és ezt talán az egyik legmélyebb papi tapasztalat. Nem azt számít, hogy mennyire vagyunk tehetségesek, hogy mennyi erőnk van, hanem az, hogy ki áll mellettünk. Csak az a pap marad hűséges, aki napról-napra újra és újra megengedi Krisztusnak, hogy erőt öntsön belé. A mi erőnk a jó Istentől jön.
A szentmise végén az érsek átnyújtotta az újmisés papoknak a szentelési iratok mellett az első állomáshelyekre szóló kinevezéseiket: Csibi Levente Nagyszebenben, Lázár Hunor Imre pedig Gyergyóalfaluban lesz segédlelkész augusztustól. Két Rómából hazatért fiatal pap is a szentmise végén kapta meg kinevezését: Márton Ottó a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánián, Simon Sándor pedig a csíkszeredai Szent Ágoston-plébánián kezdi meg kápláni szolgálatát.
